Best WordPress Hosting
 

Petőfi körtefája: tudás, hagyomány, közösség

Petőfi körtefájának ültetésére hívta meg az anyaországi és külhoni magyar közösségeket a Magyar Kultúráért Alapítvány abban a márciusi pályázatban, amelyet Gyümölcsoltó Boldogasszony napjáig adhattak be a felhívásra jelentkező települések, helyi közösségek. A körtefa újraültetésének, az oltványok szétosztásának szimbolikus gesztusa szervesen kapcsolódik a több éve nagy sikerrel működő Tündérkert programhoz, amelynek célja visszatelepíteni a magyar nyelvterületre az itt őshonos magyar gyümölcsfajtákat. Ezen felül a Petőfi nevéhez köthető körtefa a költő életének utolsó ismert, egyben a hazáért hozott áldozatát jelképező döntésének momentumát is tartalmazza: a hagyomány szerint Petőfi utolsó estéjét Székelykeresztúron töltötte, a Gyárfás-kúria kertjében, egy terebélyes körtefa alatt 1849. július 30-án, és innen indult másnap fehéregyházi útjára. A helybéliek megőrizték a fát, és a róla vett oltványról újratelepítették – ebből az eredeti fából származó oltványból kaphatott minden pályázó közösség.

A pályázat népszerűsége, a pályázatra jelentkező közel 200 közösség azt sejteti: több érett gyümölcsre éhezünk a nemzeti összetartozás fájáról. A Kovács Gyula pomológus által létrehozott Tündérkertben továbboltott Petőfi-körtefa ízletes sárga őszi körtéje hamarosan a Kárpát-medence több pontján is termőre fordul, ezzel együtt pedig egyre becsesebbé válik a múlt néprajzi öröksége, helyi hagyományai és az a közösségi háló, amely ezt fenntartja. A Petőfi körtefájáról származó oltvány mellett a pályázó közösségek a saját régiójukra jellemző egyéb őshonos gyümölcsfa fajtákból is vihettek haza oltványokat, így például Benedek Elek almafáját, Tömörkényi körtefáját is elültethették kertjeikben. A Petőfi-bicentenárium évében tehát 200 kárpát-medencei magyar közösség válik ezáltal nemcsak Petőfi körtefájának őrzőjévé, de a Tündérkerti örökség aktív művelőjévé is egyben.

Ezek az oltványok Petőfi szellemi hagyatékának szimbólumai, melyből minden olyan magyar közösség részesült, amely jelentkezett a felhívásra. Ezeket az oltványokhoz ugyanis kereskedelmi forgalomban nem lehet hozzájutni, csak a program keretében, személyesen, ami ugyancsak jelzi, hogy a nemzeti kultúra fenntartása személyes jelenlétet és cselekvő részvételt kíván. A hazavitt oltványokat minden közösség a saját településén, ünnepi esemény keretében ültette el, ezzel is jelezve, hogy nemcsak befogadta Petőfi körtefáját, de elköteleződött annak megőrzése és a hagyomány továbbadása mellett is.

A magyarok hajója a nyereg volt

Egyesek szerint 120–140 centiméter marmagasságú pónikkal történt a honfoglalás, megint mások szerint akhal-teke-rokon csúcslovakkal jöttek be őseink a Kárpát-medencébe. Mi az igazság?

Ezt nehéz megmondani, mert a honfoglalás korából nem maradt fenn egész lócsontváz. A településásatásokon szórványlócsontok kerülnek elő, a honfoglaló magyarok pedig a nyúzott lovas temetkezés rítusát űzték. Ez azt jelenti, hogy a lócsontok közül kizárólag a koponyát és a négy lábszárcsontot találjuk meg. Mindez az archaeozoológusoknak kevés ahhoz, hogy a hajdani lovak testfelépítéséről képet alkossanak. Saját ásatási leleteim alapján elmondhatom, nem volt egynemű a lóállomány. A lovak zömét valóban a 120–130 cm marmagasságú keleti lovak tették ki, de voltak a mai arabs ménekhez hasonló nemes paripák is, és akadt nyugat-európai típusú robusztus állat is.

Milyen indíttatásból használták ezt a rítust őseink?