1870. április 30-án született Komáromban, ahol katona-karmester apja állomásozott. Gyermekkorát Pozsonyban, majd Sopronban töltötte, 1880-tól Budapesten éltek. Bár Lehár élete nagy részét Ausztriában élte le, tizenkét éves koráig csak magyarul beszélt, és haláláig magyar állampolgár maradt. A rendkívül tehetséges fiút fiatal kora miatt sem a budapesti, sem a bécsi konzervatóriumba nem vették fel, ezért a prágai intézményben tanult hegedű szakon – az iskola szabályait áthágva zeneszerzésre Antonín Dvorák oktatta. Ekkoriban igen szerény körülmények között élt, egy ideig színházi hegedűs is volt, majd elnyert egy hangversenymesteri állást. Innen apja csábította el, akinek szólóhegedűsre volt szüksége katonazenekarában. Lehárt ez nem elégítette ki, húszévesen sikeresen megpályázta a losonci ezred karmesteri posztját. Ezzel a hadsereg legfiatalabb karnagya lett, és e minőségében végigjárta a Monarchia városait. 1891-ben egy alkalommal találkozott a valcerkirály ifjabb Johann Strauss-szal, 1894-ben egyik hangversenyén jelen volt I. Ferenc József, és barátjának mondhatta Puccinit is.
Először opera komponálásával próbálkozott.
1893-ben mutatták be Rodrigo című színpadi művét, s amikor három évvel később a Kukuska is színpadra került, kilépett a katonai szolgálatból. Bécsben telepedett le, hosszú ideig a közismert Naschmarkt és a Múzeum negyed közötti kis utcában, a Theopoldgassén volt otthona. Hírnevét 1901-ben egy keringő alapozta meg, jóllehet nem sokkal korábban egy próbavezénylésen azzal utasították el: „a jelölt egész jó klasszikus karmester lehet, de a keringőhöz nem ért”. Az ifjú Lehár Paulina Metternich hercegnő farsangi báljára – ahol a hölgyek arannyal és ezüsttel átszőtt ruhákat viseltek – Arany és ezüst címmel komponált keringőt, amely hatalmas siker lett.