Best WordPress Hosting
 

Anna Netrebko és Yusif Eyvazov énekli A trubadúr főszerepeit az Eiffel Műhelyházban

Luna gróf szerelemben és háborúban is a trubadúr-katonatiszt Manrico riválisa. Míg a Leonora kegyeiért folytatott küzdelemben Manrico talál viszonzásra, a harctéren Luna grófnak kedvez a szerencse. A két férfi sorsára azonban drámai hatással van Azucena, aki még csecsemőkorában elrabolta Luna gróf öccsét, hogy a cigányasszony anyjának meggyilkolását a gyermeken bosszulja meg. Manrico anyjaként tekint Azucénára, bár egyre inkább kételkedik, hogy vérségi kötelék lenne köztük. Verdi operája 1853-as bemutatója óta töretlen népszerűségnek örvend, most pedig napjaink leghíresebb operaénekes-házaspárja, Anna Netrebko és Yusif Eyvazov tolmácsolásában elevenednek meg a legendás szereplők a Magyar Állami Operaház művészeinek és együtteseinek közreműködésével.

Anna Netrebko 2013-ban a Berlini Staatsoperben debütált Leonoraként Gaston Rivero (Manrico) és Plácido Domingo (Luna gróf) oldalán Daniel Barenboim vezényletével, majd a szerepet egy évvel később a Salzburgi Ünnepi Játékok alkalmával, 2015-ben pedig a New York-i Metropolitan színpadán is nagy sikerre vitte, utóbbin Dmitri Hvorostovsky (Luna) partnereként. Yusif Eyvazov 2016-ban a Párizsi Operában mutatkozott be Manricóként, ahol Netrebkóval először énekeltek együtt A trubadúrban. A két főszerepben emlékezetes alakítást nyújtottak 2019-ben a Veronai Aréna híres Zeffirelli-rendezésében, legutóbb pedig idén augusztusban a Buenos Aires-i Teatro Colón félig szcenírozott előadásában álltak együtt a színpadon Leonora és Manrico szerepében.

A két világsztár ugyancsak két nemzetközileg elismert és közkedvelt Kossuth-díjas énekes partnereként lép színpadra, akik a Magyar Állami Operaház kamaraénekesi címének is kitüntetettjei. Luna gróf szerepét Kálmándy Mihály énekli, aki az Opera egyik vezető baritonjaként 1992 óta több tucat alkalommal alakította Manrico riválisát, emellett fellépett vele Athénban, Pekingben, Prágában, Pozsonyban, Poznańban, Varsóban, valamint rangos német, osztrák, olasz és francia fesztiválokon. 

Verdi, akinek anyanyelve a zene volt, neve pedig politikai jelszóvá vált

A Parma melletti Le Roncoléban (ma: Roncole Verdi) jött világra. A legenda szerint hatévesen, ministrálás közben a templomban hallott először orgonaszót, és azonnal elhatározta: zenével fog foglalkozni. A ma Verdi nevét viselő milánói konzervatórium felvételi vizsgáján megbukott, ő mégis a városba költözött, és a Scala korrepetitorától vett órákat. Huszonhárom évesen megnősült, és a szülőfalujához közeli Busseto zenekarának vezetője lett.

Első művét, az Obertót 1839-ben mutatta be a Scala, és a kedvező fogadtatás nyomán újabb megbízást kapott. A pünkösdi királyság című vígopera azonban – amelynek komponálása közben elvesztette feleségét és két gyermekét is – megbukott, Verdi élete mélypontra jutott. A Scala igazgatójának kapacitálására mégis újra munkához látott, így született 1842-ben a Nabucco, benne a híres Szabadság-kórussal. Műve hatalmas siker lett, a babiloni fogságban senyvedő zsidók történetét az olasz közvélemény az Ausztria elleni szabadságharc jelképének tekintette. Az ezt követő Lombardok (1843, melynek magyarországi bemutatóját csak 1974-ben tartották) és Ernani (1844) az olasz egységért küzdő mozgalom jelképévé tette, még neve is politikai jelszó lett, a Viva V.E.R.D.I. azt jelentette: Viva V(ittorio) E(manuele) R(e) D’I(talia) (Éljen Viktor Emánuel, Olaszország királya). 1844-ben mutatták be A két Foscari című, Lord Byron azonos című történelmi drámája alapján íródott, ritkán játszott művét. Az 1848-as forradalmakig 15 operája, életművének több mint fele született meg, de ezt az időszakot „gályarabságnak” tekintette, mert több operáját is az impresszáriók nyomása alatt komponálta.

Második alkotói korszakában, az 1850-es évektől olyan remekműveket írt, mint a Rigoletto (Victor Hugo drámája nyomán), A trubadúr (García Gutiérrez spanyol író El trovador című műve nyomán), a Traviata (ifj. Alexandre Dumas A kaméliás hölgy című műve alapján), az Álarcosbál, a Simon Boccanegra, a Schiller drámája ihlette Don Carlos és az Aida. Legszebb operáinak egy részét abban az észak-olaszországi Sant’Agata-i villában komponálta, amelyet 1848-ban vásárolt meg. 1851-től haláláig ott élt.

Ezernyi árnyalatú hang és elegancia – Kincses Veronika

A Budapesten született énekesnő egészen kiskorától próbálgatta hallás után a dallamokat a zongorán, emellett énekelt is, szülei zeneiskolába íratták. A Postás zeneiskolában tanult szolfézst és zongorát, énekelt a Magyar Rádió Gyermekkórusában. A konzervatórium után felvették a Zeneakadémiára, ahol 1973-ban kapta kézhez diplomáját az opera tanszakon Sipos Jenő növendékeként. 

Ugyanebben az évben lett a Magyar Állami Operaház magánénekese, Mozart Don Giovanni című operájának Zerlina szerepében debütált, beugróként. 1974-ben a római Santa Cecilia akadémián Gianna Pederzininél, kora híres mezzoszopránjánál fejlesztette tovább énektudását, elmélyült az olasz operakultúrában is. A hetvenes években több nemzetközi énekversenyt nyert, többek közt Karlovy Varyban, Pozsonyban, Párizsban.

Első énektanára a legendás zenepedagógus Sík Olga volt, szavai szerint sokat köszönhet a Kossuth-díjas szoprán Orosz Júlia emberi és szakmai pártfogásának, Mikó Andrásnak, az operaház főrendezőjének és az általa a hivatás nagymesterének tekintett Békés András rendezőnek is. Kincses Veronika a szakmai tudást és alázatot tartotta és tartja a legfontosabbnak, amely mellé kivételes érzékenység párosul, pályája során az volt a legfontosabb számára, hogy megvalósítsa a kottában foglaltakat.