Bornai Tibor
A Magyar Zene Háza június 10-én bemutatta a KFT negyven éve megjelent, Üzenet a liftből / A fodrász című albumára épülő show-ját. Ennek kapcsán beszélgettünk Bornai Tiborral, a zenekar billentyűsével.
Közismert az anekdota, mely szerint Erdős megtapsolta Koncz Zsuzsa Jelbeszéd című lemezét, mert csak később esett le neki a politikai üzenete. Az Üzenet a liftből című, meglehetősen rendszerkritikus album esetében volt ilyen utólagos „ahaélménye” Borsnak és Erdősnek?
Magyari Sára Temesváron élő és a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen oktató nyelvész
Nekem a magyar nyelv a szórványbeli anyanyelvem, amely szerintem egészen jól megférhetne a hazanyelvemmel. És az a nyelv is, amelyről sok, hozzám közel álló ember azt mondja, hogy ők nem beszélik jól. Pedig szerintem pont jól beszélik. Ezt onnan tudom, hogy így van, mert megértem őket. Vagy lehet, hogy azért értem meg őket, mert kedvelem őket? Esetleg mert meg akarom érteni? Ki tudja?!
Aztán nekem a magyar nyelv a mérges nyelvem is: amikor vezetek Temesvárról Nagyváradra, és duplavonalon előz a fekete dzsipes, akkor nagyon magyarul tudok… mérgelődni. Nem is gondoltam volna magamról, hogy ilyen tág a szókincsem!
A Szélkiáltó zenekarban, csellósként, énekesként, 1983-ban vált ismertté, amikor megnyerték a Ki mit tud?-ot. Felsorolhatatlan, mennyi színházi előadásban vett részt zenészként, zeneszerzőként, sőt olykor színészként is. Megzenésített verseivel már gimnazistaként versenyt nyert; a költészet, a szépirodalom éppolyan meghatározó az életében, mint a zene. Augusztusban kimagasló tevékenysége elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.
Javaslatodra a 62 éves Bambi Eszpresszóban találkozunk. Kedveled a retrót?
Kevés dologhoz ragaszkodom, nincsenek ilyen axiómáim, sőt, amikor ismétlődnek a dolgok az életemben, akkor valamit mindig direkt másképp csinálok, hogy ne szűküljek bele a sztereotípiákba, ismétlődésekbe. De van egy-két kedvenc helyem. Többek között a Bambi, ahol a szocreál hangulatot nem művi, hanem természetes módon őrizték meg. Jó a lelkülete ennek a helynek. A festés friss, de ugyanazok a tárgyak vannak itt, mint régen. A Bambiban szoktam találkozni, beszélgetni a családtagjaimmal, barátaimmal. Pécsi vagyok – bár korábban is sokat jártam fel –, csak kilenc éve lett a bázisom Pest. Számomra Pécs a gyökér, az alaphelyem.
Petri György különbözése – ezzel a címmel jelent meg átfogó interjúkötet a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Kertész Imre Intézet és a Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány gondozásában. A könyv a PIM archívumának mindeddig kiadatlan hanganyagának leiratát adja közre: Tasi József irodalomtörténész nagyjából két hónap alatt készített életútinterjút 1993–94-ben a költővel. Ebből egy 17 és fél órás felvétel született, eredeti leirata 274 oldal terjedelmű. Ha csak a számok bűvöletében maradunk, már azokból is kitűnik, a kötet milyen ritkaságként áll a 20. századi irodalomtörténet kutatásában.
Ugyanakkor a könyv érdeme nem pusztán egy – többek közt József Attila- és Kossuth-díjjal elismert – költő életének intim közelségből való elmesélése, történetének újra élővé tétele. A Petri György különbözése a személyes és alkotói életút restaurálásán túl korképet is nyújt a 20. század második felének politikai, közéleti, szellemi viszonyairól Magyarországon. Legalábbis ennek szánják a szerkesztők és kiadók a kötetet a június 5-én a Kertész Imre Intézetben tartott bemutató tanúsága szerint. Az eseményen Szabó Tamás programigazgató ezt a vonatkozást domborította ki köszöntőjében:
„Sok olyan leírás van a magyar kommunista rendszerben lévő ellenzéki szerepvállalásról, ami hiteles, de nem ad elég nagy felbontású képet. Ez az interjúkötet szerintem olyan felbontású kép, amiben nem látszanak a pixelek. Részben a személyes szűrő miatt, részben pedig azért, mert ez a személyes szűrő az a Petri György, akinek lényeglátása és sallangmentessége iszonyatosan nagy érzékenységgel vegyül.”
A Petőfi Irodalmi Karaván február 9-én utolsó állomására, Kolozsvárra érkezett, ahol az esti Ki vagyok én – Petőfi Sándor arcai című előadás előtt a János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjai fogadták a fellépőket az iskola kápolnájában.
A rendhagyó irodalomórát a zenés produkción fellépő Háy János költő és Juhász Anna irodalmár beszélgetése alkotta, valamint az előadás zenei közreműködőjének, a csellista és énekes Rozs Tamásnak a játéka színesítette.
Juhász Anna kezdésként megmutatta azt a Petőfi-kötetet, amelyen keresztül mélyebben megismerkedett a költővel. Elmondása szerint már egészen fiatalon közel érezte magához a forradalmár verseit. „Tíz nap alatt olvastam ki a könyvet, az akkori aláhúzásaim, kiemeléseim máig jelzik, milyen lépcsőkön keresztül közelítettem meg kamaszként a váteszi költő életművét” – mesélte a diákoknak.
Nagybánya után Zilah volt a következő állomás, ahol Ady Endre egykori gimnáziumában, a Silvania Főgimnáziumban gyűltek össze a diákok – közel százötvenen – a rendhagyó irodalomórára. Az Ady számára fontos helyszínen magától értetődő volt, hogy róla is szó essen, Háy János pedig – Juhász Anna kérdésére – elmesélte, hogy bár magát nem tartja Ady-rajongónak, az egykori költő egója mindig is lenyűgözte őt, ebben pedig hasonlított Petőfire, sőt Háy szerint Ady maga is kicsit Petőfi szeretett volna lenni.
Petőfi Irodalmi Karaván
Petőfi Sándorról úgy vélekedik, hogy ő az első olyan költő, akit természetesen olvasunk, és akit gyakorlatilag már „nullaévesen” minden magyar ismer.