Best WordPress Hosting
 

Archívum címkék: kultúrtörténet

Leánykatalógus a 19. századból

Közzétette szerző

A kultúrtörténeti kuriózumot Simon Zoltán régész fedezte fel a Bártfai Szabó család levéltárában, majd készítette el az első olvasatot. A kéziratban lévő, verses formájú alkotás képet ad egy korabeli tanult, de poétikai tehetség tekintetében nem éppen kiemelkedő szerző klasszikus műveltségéről, továbbá egy pezsgő, polgárosodó város elvárt és megvalósított női szerepeiről, itt-ott aktuális pletykákkal is fűszerezve.

A kilenc oldalból álló kézirat rövid bevezetőjében a szerző ostorozza lakóhelye hölgyeinek tsipkés főkötőbe öltöztetett erkölcseit, viseletét, képmutatását, majd kiáltó szót intéz városa szüzeihez és leányaihoz (a két szó nem szinonimaként értendő, ahogy erről a későbbiekben bizonyosságot kapunk). Hogy a megjelölt motiváció (a házasodni szándékozó barát) komolyan vehető-e, igencsak kérdéses. Az embernek inkább az az érzése, hogy a szerző csupán ürügyet keresett arra, hogy nyelvét köszörülhesse a nők tökéletlenségein. Büntetlenül moralizálhat a jó cél érdekében: hogy barátja végre fejét az édes igába hajtsa.

A nem éppen hízelgő felsorolás valószínűleg inkább eltántorította a jámbort, különösen azok után, hogy a szerző is siet leszögezni: inkább a nőtlenséget választja a szüzek rovására. A miheztartás végett azért felvázolja az úrinői szabályok és keresztény mérték szerinti ideált:

PostPin It!

Útbaigazító Szenthatározó

Közzétette szerző

A magyar tájban mindig is különös szerepet töltöttek be a szentek, hiszen ahogy az évszázadok alatt folyamatosan formálódott a Kárpát-medence tájművelése, változatos tájain úgy jelentek meg a szenteket ábrázoló műalkotások. Hazánk területén jelenleg csaknem ezer, szentekkel kapcsolatos szobor található, amelyek bepillantást nyújtanak az adott táj és a tájat formáló emberek életébe.

Az utak mentén vagy a településen belül elhelyezett építmények, leginkább templomok, kápolnák és rendházak vonzásában, valamint a településszövetekben önállóan térszervező elemekként megjelenő szentábrázolások igazodási pontok is. Segítettek a mindennapi tájékozódásban még akkor is, amikor már a hótól borított tájban már nem láthatóak az utak, ösvények. Ugyanakkor utat mutatnak transzcendentális síkon is. „Fókuszpontok, amelyek felé tarthatunk, a horizonton vertikális irányt mutatva. A Fent és Lent, az Ég és Föld összekötőjeként, e kapcsolat metszőpontját kijelölve a földi térben” – fogalmaznak a könyv alkotói.

Dr. Herczeg Ágnes, Sárospataki Máté és Benkő Anna tájépítészek nem csak annak bemutatására vállalkoztak, hogyan válnak a szentek az egyes tájak, tájelemek, tájhasználati módok, illetve az ahhoz kapcsolódó foglalkozások meghatározó védőivé, de kísérletet tesznek az adott tájban élők életfelfogásának, a közösség hierarchikus rendjének feltérképezésére is. A könyv egyebek mellett választ ad arra, miként mesél egy adott táj múltjáról Szent Donát vagy Szent Orbán, ki volt a pásztorélet védőszentje vagy mit keresnek polgári házak oromfalán a szentek és kik azok.  A szerzők ugyanakkor nagy gondot fordítottak a magyar szentek bemutatására, ugyanis az Árpád-ház szentjei különleges helyet foglalnak el eben az örökségben.

PostPin It!

Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem?

Közzétette szerző

Platón Lakomájában néhányan másnaposan arról vitatkoznak, hogy mi is a szerelem, miben rejlik Erósz lényege. A vitát természetesen Szókratész nyeri, azonban az egyik legkedvesebb történetet Arisztophanész meséli el – szónokolja, ha úgy tetszik. E szerint az ember korábban androgün volt, „hímnő”, „férfinak és nőnek összetétele” három nemmel: férfi, női és a kettő elegye jelent meg benne. Az ember gömb alakú volt, és kétszer annyi tagja volt, mint rendesen. Ereje hatalmas volt, az istenekre is kezet emelt. Zeusz jött elő a mentőötlettel: „Nohát, egyenként kettényesem őket, és így gyöngébbek lesznek, s ugyanakkor nagyobb számuk révén még hasznosabbak. És majd, fölegyenesedve, két lábon járnak. Ha aztán ismét betyárkodni méltóztatnak, és megint nem nyughatnak, akkor újra kettészelem őket, aztán egy lábon szökdécselhetnek.” Azóta az ember mindenáron az „egy felét” keresi, és vele akar – testi és lelki értelemben – egyesülni.

Az ókori görögöknél ennél romantikusabb történeteket is találunk. Az egyik leghíresebb Alküoné és Kéüx története. Rajongva szerették egymást, kapcsolatukat sokan bálványozták, ők pedig istenekhez méltóan kezdtek viselkedni, Zeusznak és Hérának szólítva egymást. Ovidius Átváltozások című művében állít emléket a szerelmeseknek: Kéüx Delphoiba indul, ám az istenek haragja lesújt rá – nagy viharba kerül, a hajó elsüllyed, Kéüx pedig meghal. Héra egy álomban meséli el Alküonénak a történteket, a nő pedig bánatában a tengerbe fojtja magát. Zeusz végül megkegyelmezett a párnak, jégmadárrá változtatta őket (a fajta görög neve alküonesz), hogy újra együtt lehessenek. A szelek istene, Aiolosz minden télen hét napra megállítja a szélfúvást, hogy a pár zavartalanul élhessen.

A cikk a Magyar Kultúra magazin 2023/3. számában jelent meg. A magazin korábbi lapszámairól, előfizetési lehetőségéről itt lehet tájékozódni.

PostPin It!

Könyvnyomtatás 550 – Szent Pál leveleitől a részvénytársaságig, avagy az Alföldi Nyomda rövid története

Közzétette szerző

Mint az köztudott, Debrecen a magyar történelemben mindig is sajátos jelentőséggel bírt, elsősorban szellemi központ-jellege okán. Hogy ezen szerepkörében több évszázadon keresztül megerősödhetett, ahhoz jó alappal szolgált az egyetem elődjének tekinthető Református Kollégium, a debreceni emberek műveltsége, nyitottsága, hitbéli újító szándéka. Mindezen tényezők kialakulásához, felerősödéséhez azonban egy technológiai újítás vezetett: a könyvnyomtatás.

Debrecen a könyvek terén is élen járt, lekörözve sok más történelmi magyar várost. 1561-ben ugyanis itt készült el az első magyar nyelvű egyházi nyomtatvány, melyet Méliusz Juhász Péter prédikátor és Huszár Gál nyomdász készítettek.

Az első magyar nyomat Szent Pál leveleinek magyarázatát tartalmazta.

PostPin It!

Több mint sport – vágta egy álomért

Közzétette szerző

„Angliának három dolga van, amit meg kell tanulni: az alkotmány, a gépipar és a lótenyésztés” – írta Széchenyi 1815-ben, az első angliai útja után. Meglepődnünk nincs miért, a látomásait tettre váltó gróf nem egyedül érkezett vissza Magyarországra, tizenhat ló kísérte. A nem kevés fáradozást és kitartást követelő, komoly politikai procedúrával járó megvalósítás néhány évet váratott magára: a mai Üllői út és a Soroksári út közötti területen 1827. június 6-án megrendezett, nagy sikert aratott első hivatalos magyarországi lóverseny nyertese a Széchenyi gróf tenyésztette Babieka, egy hatéves ló volt. Az alkalmas területet a Hitel szerzője barátai társaságában találta meg, akik nem voltak mások, mint a kor jeles képviselői, Wesselényi Miklós és Orczy Lőrinc. Széchenyi Lovakrul című, a lótartást, lótenyésztést, lóversenyezést bemutató könyve 1828-ban látott napvilágot.

Az első pesti lófuttatás 1827-ben

A történelem, ahogy azt az évszázadok alatt a változó ritmusban érkező káros ideológiák áldozatául esett magyar társadalom megszokhatta, durván beleszólt a lóverseny történetébe. Elsőként az 1848-as forradalom és szabadságharc leverése volt a sportág kárára: hosszú ideig nem tartottak futamokat, egészen az 1860-as évekig, akkortájt kaphatott újra erőre a lóverseny. Rövid uralma idején a Tanácsköztársaság rossz szemmel nézte a polgárság közkedvelt szórakozásaként aposztrofált, a csalás melegágyának tekintett lóversenyt. Ez hamar a sportághoz és Széchenyi gróf emlékéhez méltatlan eredményt szült: a pesti pálya területét felszántották és burgonyával vetették be. A második világháború alatt a budapesti lóversenypálya a hanyatlás és pusztulás jeleit mutatta. A Magyarországon állomásozó, megszálló német csapatok katonai reptereként funkcionált, és nem mentesülhetett a szovjet csapatok bomba- és aknatüze alól.

PostPin It!