A történelmi kalandfilm olyasvalami, amelyből akármennyi készül, sosem lesz elegünk, s amelyből akármilyen remekmű születik, mindig lesznek elégedetlenek. Az internetes filmszolgáltatók a mennyiséggel kényeztetnek el, a XX. század derekának filmművészete meg a mércét tette nagyon magasra. Minden új próbálkozást Várkonyi Zoltán Jókai-filmjeihez, Sára Sándor 80 huszárjához vagy gyermekkorunk kosztümös kedvenceihez hasonlítunk. Egyszóval nehéz dolga van színésznek, rendezőnek, írónak, producernek, amikor történelmi mozit szeretne készíteni.
– Magam is Várkonyi Zoltán Jókai-filmjein nőttem fel – bólint a készülő nagyszabású történelmi mozi, Hadik András berlini kalandját elbeszélő A lehetetlen küldetés rendezője, Szikora János. Az egyik utolsó forgatási napon látogattuk meg a stábot. A péceli Ráday-kastélyban vettek föl néhány kulcsfontosságú jelenetet. De mielőtt erről mesélnék, hadd idézzem a rendező szavait: miért is érdemes manapság belevágni egy lovaglós, kardozós, kosztümös filmbe.
– Azt tapasztalom, hogy az emberek ma is szívesen megnézik a régi nagy filmeket. És nem csak nosztalgiából. Egyszerűen élvezik. A fiatalok is. Úgy tűnik, az emberek ismét egyre jobban szeretik a történelmi filmeket. Ha vetünk egy pillantást a Netflix sikerlistáira, akkor azt láthatjuk, hogy az első helyen szerepelnek a történelmi filmek. Ráadásul éppen azok, amelyek messzire repítik a nézőt. Az emberben van kalandvágy. A történelem és a történelmi filmek ismeretlen világba, ismeretlen környezetbe visznek el bennünket, olyan emberi viselkedéseket tudnak megmutatni, amelyek ma már kikoptak, eltűntek, idegenek. Van az ilyen filmekben valami varázslat. És az embereknek szükségük van erre a varázslatra – véli Szikora János.