via kultura.hu => eredeti post link
Az Abszolút töri időutaztatós sorozatának hűséges olvasói (a sorozatban eddig megjelent kötetekről lásd ITT) már egy bejáratott márkához és alaphelyzethez nyúlnak, így szájbarágós magyarázat nélkül is megértik Tempi Borbála kapuőr megfelelő szendvicsalapanyag beszerzése körül forgó gondolatait, amivel először válik igazán plasztikus alakká az egyetlen állandó szereplő, ráadásul négy teljes fejezeten át. Pedig ha nem az oldalas jár a fejében, akkor nem okoz felfordulást 1844-ben, amit – sok teendője miatt – a Vitéz János Gimnázium diákjainak kell helyrehozniuk.
A Szélvésztől kergetve alaphelyzete a kalandjátékos problémamegoldásból indul, amely egy többé-kevésbé ismert irodalomtörténeti adatot – Petőfi 1844-ben induló sikereit – felhasználva úgy vonja be az olvasót a cselekménybe, hogy a befogadót képviselő és helyettesítő tizennégy éves főszereplőkre látszólag egyszerű, de saját és mások döntéseik miatt bonyolulttá váló feladatot bíz. A kapuőr a szerző meghosszabbított kezeként lendíti be az önálló logikájú cselekményvezetést.
A 12 kötetnyire tervezett regényfolyam kétharmadánál tartva már felmerül a kifáradás és önismétlés veszélye, ezért egyre nagyobb a különböző szerzők felelőssége a megújítás kimunkálásában. Az ifjúsági írók és a kiadói ötlet bejáratott márkáinak találkozása is egyfajta kihívás, hiszen egyrészt felmerülnek olvasói igények egy-egy történelmi korszak megjelenítésére, másrészt korlátozza a lehetőségeket a korosztály számára befogadható történelmi környezet kiválasztása. Ahogyan nem lenne könnyű az elvárt megnyugtató befejezésnek eleget tenni egy 1945 elején a német és szovjet katonák által porig rombolt Budapest ábrázolásával, ugyanúgy Petőfi és a szabadságharc jeleneteiből is ki kell hagyni az életveszélyeseket. Eközben meg kell felelni a sorozat kereteinek, az életkori sajátosságoknak, a történelmi és életrajzi hitelességnek is. És persze úgy kell átadni új ismereteket, hogy ne váljon tankönyvízűvé.