Best WordPress Hosting
 

Önvádló képes monológok

A rokonaink, barátaink, üzletfeleink jóindulatának megnyerése céljából gyakran hangoztatott elnézéskérések annyira mindennapos, zsigerileg belénk égetett beszédformulák, hogy észre sem vesszük, mennyi görcs, félelem és komplexus áll a hátterükben. Ehhez még hozzájárulhat a zsidó-keresztény eredetű bűntudat, a kisebbrendűségi komplexus vagy a kelet-európai tekintélyelvű társadalom szabályrendszere.

Balássy Fanni mintha mindezt egyszerre átélve fakadt volna ki, hogy egy szuszra írja meg nemzedékének élményét, a „bocs, hogy élek” energiát, időt, tehetséget felemésztő gátlásainak leltárát. A húsz tárcanovellányi groteszk monológ ellentmondásait hangsúlyozzák Korbuly Ági fekete és piros tintával festett lendületes illusztrációi, melyek a címlap felirata szerint is egyenrangú alkotóelemei az általuk albummá varázsolt kötetnek. A feltűnő vörös színű borítón zsebre dugott kézzel és elszánt tekintettel áthaladó lány dacosságát a könyvgerincen túli hátsó oldal árnyalja, hiszen mintha a függőleges rácsok mögül szabadult alak mind bátrabb és elkeseredettebb mondatait olvasnánk a könyvben.

A különálló írásokban megszólaló szubjektumok egyszerre érzik a külső elvárásokat, és vallanak arról, miként törik meg gyenge ellenállásuk, miközben amiatt is rossz a lelkiismeretük, hogy nem küzdenek az igazukért: „Nem szeretnék. Tényleg nem. Jó, oké”. Többször fordul elő az önvád, mint a kellemetlenségeket okozó figyelmetlen, közönyös vagy rosszindulatú másik hibáztatása: „talán nem jó helyen volt a hangsúly, talán nem ejtettem érthetően a szavakat”; „baleknak érzem magamat, kihasználható pancsernak”. Jellemző a lemaradottság és az egyediség hiányának gyötrő érzése: „bocsánat, de lemaradtam valamiről?”; „ennyi idősen Mozart már…”; „miért olyan botrányos szitokszó a középszer?”. A szerző és az illusztrátor korából és neméből eredően jellegzetesen felnőttkorba lépő lányok hangján képzeljük el a szóbeliség hatását keltő, egy levegőre elhadart, sodró szövegeket.

A filmes ártatlanság elvesztése

Szerzői önportré? Filmes esszégyűjtemény? Szubjektív kánonépítés? Mindez és valójában egyik sem Quentin Tarantino frissen megjelent könyve, amely épp annyira bekategorizálhatatlan,…

A A filmes ártatlanság elvesztése bejegyzés először KULTer.hu-én jelent meg.

Belezúghat-e Juli Sándorba?

Az Abszolút töri időutaztatós sorozatának hűséges olvasói (a sorozatban eddig megjelent kötetekről lásd ITT) már egy bejáratott márkához és alaphelyzethez nyúlnak, így szájbarágós magyarázat nélkül is megértik Tempi Borbála kapuőr megfelelő szendvicsalapanyag beszerzése körül forgó gondolatait, amivel először válik igazán plasztikus alakká az egyetlen állandó szereplő, ráadásul négy teljes fejezeten át. Pedig ha nem az oldalas jár a fejében, akkor nem okoz felfordulást 1844-ben, amit – sok teendője miatt – a Vitéz János Gimnázium diákjainak kell helyrehozniuk. 

A Szélvésztől kergetve alaphelyzete a kalandjátékos problémamegoldásból indul, amely egy többé-kevésbé ismert irodalomtörténeti adatot – Petőfi 1844-ben induló sikereit – felhasználva úgy vonja be az olvasót a cselekménybe, hogy a befogadót képviselő és helyettesítő tizennégy éves főszereplőkre látszólag egyszerű, de saját és mások döntéseik miatt bonyolulttá váló feladatot bíz. A kapuőr a szerző meghosszabbított kezeként lendíti be az önálló logikájú cselekményvezetést.

A 12 kötetnyire tervezett regényfolyam kétharmadánál tartva már felmerül a kifáradás és önismétlés veszélye, ezért egyre nagyobb a különböző szerzők felelőssége a megújítás kimunkálásában. Az ifjúsági írók és a kiadói ötlet bejáratott márkáinak találkozása is egyfajta kihívás, hiszen egyrészt felmerülnek olvasói igények egy-egy történelmi korszak megjelenítésére, másrészt korlátozza a lehetőségeket a korosztály számára befogadható történelmi környezet kiválasztása. Ahogyan nem lenne könnyű az elvárt megnyugtató befejezésnek eleget tenni egy 1945 elején a német és szovjet katonák által porig rombolt Budapest ábrázolásával, ugyanúgy Petőfi és a szabadságharc jeleneteiből is ki kell hagyni az életveszélyeseket. Eközben meg kell felelni a sorozat kereteinek, az életkori sajátosságoknak, a történelmi és életrajzi hitelességnek is. És persze úgy kell átadni új ismereteket, hogy ne váljon tankönyvízűvé.

Filmajánló: Családi cserebere (2023)

Imádom a testcserés filmeket, a zsánerből abszolút a Lelkes tescsere a kedvencem Kevin Zegers főszereplésével, de nyilván a Lindsay Lohan-féle Nem férek a bőrödbe is nagy favorit. Idén a Netflix egy testcserés, karácsonyi történettel rukkolt elő, ami igazi csemege azoknak, akik szeretik ezt a zsánert. Fontos leszögezni: egyetlen olyan pillanat sincs ebben a filmben, ami […]

Könyvkritika: Sarah Adams – Ha Rómában jársz

Be kell vallanom valamit: egyetlen Audrey Hepburn filmet sem láttam még. Nem tudom miért alakult ez így, de egyszer mindenképpen pótolni akarom ezt a hiányosságomat. Mindezt figyelembe véve talán felmerülhet benned a kérdés, hogy mégis miért akartam elolvasni ezt a könyvet, ami tulajdonképpen a Ha Rómában jársz film újramesélése. Nos, a borító és a történetleírás […]

Könyvkritika: Julia Quinn – Mr. ​Bridgerton csábítása (Bridgerton család 4.)

Azt hiszem nem vagyok azzal egyedül, ha ezt mondom: ezt a részt vártam a legjobban a könyvekből. Igen, nyilván a tv-sorozat miatt, hiszen ott beleszerettem Penelope és Colin párosába. Kíváncsi voltam, hogy milyen is az ő regényük és az ő közös történetük. Hatalmas elvárásaim voltak, féltem, hogy csalódni fogok, de hála az égnek ez nem történt meg. Imádtam ezt a részt! És ezek után még izgatottabb vagyok a sorozat új évada miatt. Remélem a könyvhöz méltó adaptációt kapunk majd.

A történet főszereplője tehát Penelope Featherington, a lány, aki egész életében szerelmes volt a legjobb barátnője bátyjába, Colinba. A férfi viszont csak baráti érzéseket táplál iránta. Amikor viszont Colin hazatér az újabb külföldi útjáról, rádöbben, hogy Penelope milyen sokat változott, és egy véletlen csók után ő is kezdi igazán észrevenni Penelopét…

Annyi minden tetszett ebben a könyvben! Kezdetnek vegyük azt, hogy Lady Agatha Danbury hatalmas pénzdíjat ajánlott fel, ha kiderítik, hogy kicsoda Lady Whistledown. Az ötletet imádtam, hatalmas feszültséget rakott az egész könyvre, és jócskán elősegítette Penelopé karakterfejlődését is. Tök jó volt látni például azt, hogy Whistledown mit is jelent a londoni elitnek, hogy nélküle még beszédtéma is alig akad.

Könyvkritika: Taylor Jenkis Reid – Evelyn Hugo hét férje

Hatalmas elvárásokkal kezdtem neki a könyv olvasásának, ugyanis ez a TikTok egyik kedvence, és már évek óta azt hallom, hogy mennyire fenomenális. Féltem ám, hogy csalódni fogok, de szerencsére nem ez történt. Az Evelyn Hugo hét férje az egyik legjobb könyv, amit idén olvastam, és extrán hálás vagyok a Könyvmolyképző Kiadónak, amiért újra kapható a kötet. Remélem emiatt még több emberhez eljut majd ez a klassz könyv.

* Elolvasnád? Csapj le rá kedvezményesen a kiadótól! *

A főszereplőnk Monique, egy fiatal újságíró, akit nemrég hagyott el a férje. A lány megrekedt a karrierjében, és nem találja a helyét a magánéletében sem. Ekkor keresi fel őt Hollywood aranykorának legendás színésznője, a most 79 éves Evelyn Hugo. Monique elmegy a találkozóra, ahol Evelyn közli, nem interjút akar adni egy újságcikkhez, hanem azt akarja, hogy Monique írja meg az életének a történetét egy jóváhagyott memoárban. Monique nyilván belemegy, és innentől válik egyre izgalmasabbá az egész.

Találkozó párhuzamosok – Tompa Andrea Fejtől s lábtól című könyvéről

Többen és többször is rábeszéltek erre a könyvre. Először egy könyvesbolt tulajdonosa, akivel konferencián találkoztunk; aztán egy ismerős, akinek arról dilemmáztam, elhozzam-e magammal a tengerentúlra ezt a vaskos könyvet; s végül a főszerkesztőm, aki az általam javasolt tizenvalahány könyv közül először erről kért kritikát. Muszáj volt nekifogni tehát, s kideríteni, a szerző származásán túl mi és miért irányít a regényhez. Már az első fejezetben fény derült többszörös érintettségemre, és onnantól kezdve alig tudtam letenni (továbbá több rokonomnak és barátomnak is ajánlottam) ezt az először 2013-ban megjelent és 2022-ben már nyolcadszor kiadott, 541 oldalas, száz évvel ezelőtt, Kolozsváron játszódó remekművet.

Már az első oldalak után nyilvánvalóvá váló többszörös érintettségem csak akkor lehetne erősebb, ha magam vagy felmenőim zsidók és/vagy orvosok lennének. Nem azok, mégis hetekre lebilincselt a két erdélyi orvos(tanhallgató) múlt századfordulón zajló párhuzamos élettörténete. A két fiatal életét naplószerűen elbeszélő, mégsem naplóként bemutató történetfolyam olvasása közben négygenerációs időutazást éltem át. Anyaországba települt erdélyi vagyok magam is, aki egyetemistaként és fiatal nőként nem sokkal a rendszerváltás után egyedül igyekezett megtalálni a helyét az egyszerre csodált és lenézett Budapesten (e kettős érzést éli meg a két szereplő is, ahogy Trianon következményeként az egész erdélyi magyarság immár több mint száz éve). Másrészt Székelyföldön, a Barcasághoz egészen közel nőttem fel, míg szüleim Kolozsváron voltak egyetemisták, így mind a kolozsvári (magyar) egyetemista élet, mind a fürdők világában való, a brassói és a barcasági románsággal közös járatosság gyakran utalt a szüleimre, és elevenítette fel számomra a gyermekkoromat. Harmadrészt anyai nagyapám Brassóban nőtt fel, így nagyszüleim ott éltek, mielőtt Kolozsvárra költöztek (tehát ellenkező irányban mozdultak, mint a könyvbeli fiatalok). S végül élénkké vált dédszüleim emléke is, akik a regény főhőseivel nagyjából egyidősek, és így szintén testközelből élték meg/át Trianont.

És ezt az többgenerációs időutazást nemhogy nehezítette volna, hanem kifejezetten segítette a mai köznyelvtől eltérő, régies és tájszólással teli, helyenként orvosi szakzsargonnal terhelt, nehézkesnek mondott nyelvezet, amely számomra élményszerűen ismerős, s nemhogy eltávolított volna a hősöktől és a történettől, hanem szinte testközelbe hozta őket: nem is olvastam, hanem hallottam és láttam őket – hetekre beköltöztek az életembe, amely jelenleg annyira távol van a megszokottól (Budapesten lakom, de hónapok óta Amerikában élek), hogy a regény olvasása közben néha nem is tudtam, hol vagyok: Erdélyben, Budapesten vagy a tengerentúlon. Arról nem is beszélve, hogy a nagyvárosban idegenként sodródó erdélyi egyetemistaként magamra ismertem az önkifejezés sürgető vágyáról, ugyanakkor az ehhez szükséges fejlett verbális készség hiányáról árulkodó, időnként kapkodó, suta mondatszerkezetekben is – akkor is, ha magam sosem beszéltem így.

Könyvajánló: Marvel Studios – Kérdések és válaszok

A Marvel könyv, ami kifejezetten jó, ha ott van minden Marvel-fan könyvespolcán. Ez a kötet ugyanis a Marvel filmekről mesél, és az első három fázist eleveníti fel. Mivel a Marvelnél minden mindennel összefügg, így ez a könyv tökéletes lehet arra, hogy egy újabb Marvel film előtt csak elolvassuk a könyvben szereplő infókat, hogy visszatérjenek a régi emlékek.

A könyv nagy erőssége, hogy nem csak a filmeket mutatja be, hanem megannyi érdekességet átad. Például az alapoktól kezdi, elmeséli mi az a Marvel, bemutat néhány ismertebb alkotót, röviden a főszereplőket és a szuper képességeiket, de például arra is kitér, hogy hol játszódnak a filmek cselekményei, és arra is ad egy listát, hogy milyen sorrendben érdemes megnézni a Marvel filmeket. Mondjuk ez a sorrend csak az első három fázist fedi le, mindig érdemes inkább a hivatalos listákat böngészni. Ami viszont nagy extra, hogy megmutatja mely filmeket kell látnod, ha csak Thorra, Amerika Kapitányra vagy éppen Vasemberre vagy kíváncsi. Ilyenből örültem volna még többnek is.

Az érdekességek ínyencségét erősíti, hogy leírja például az első három fázisnál, hogy filmenként milyen stáblista utáni jelenetek voltak, bár, lássuk be, a hardcore Marvel-fanok ezeket azért megvárják, én például mindig így vagyok vele. Az érdekesebb cikkek a könyv további részében sem maradnak el, születtek például olyan cukiságok, hogy mi a helyzet Tony szívével, Mi az a Shield és kik a fontosabb ügynökeik vagy éppen Kicsoda Tél katonája.

Könyvkritika: Delia Owens – Ahol a folyami rákok énekelnek

Az utóbbi évek egyik legnagyobb sikerkönyve volt itthon is az Ahol a folyami rákok énekelnek. Évek óta nézegetem, de bevallom, nekem is a filmes adaptáció közeledte adta meg a végső elhatározást, hogy el is akarjam olvasni. És gyerekek! Hát ez a könyv tényleg olyan csodálatos, mint amilyen jó a híre. Még nem késő elolvasni. Még nem késő beszerezni. Mert ezt a könyvet igazán kár lenne kihagyni!

* Elolvasnád? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *

A történet főszereplője Kya, aki a lápon él egy kis házban a családjával a ’60-as évek elején. Az édesapja súlyosan bántalmazza a családot, így először Kya anyukája, majd sorban az összes testvére lelép, hat évesen pedig a kislány arra eszmél, hogy teljesen egyedül él a lápi házikóban, és saját magát kell eltartania. A több évet felölető történet Kya túlélésének és felnövésének a története, később szerelembe is esik, ami nem sül el jól, ráadásul azzal vádolják meg felnőttként, hogy ő ölte meg Chase-t, a város legnépszerűbb srácát, akivel amúgy járt is.

Könyvkritika: Soman Chainani – Jók és Rosszak Iskolája 1. – Hercegnő és boszorkány

Nagyon szerettem a Disneytől az Utódok című filmet, így kifejezetten kíváncsi voltam arra, hogy hasonló témával miként boldogul Soman Chainani. És igen, a Netflixre érkező adaptáció is birizgálja a fantáziámat, így aztán még több indokom volt arra, hogy olvasni akarjam ezt a regényt.

* Elolvasnád? Szerezd be a kiadótól! *

A történet két főszereplője Agatha és Sophie, akik egy olyan kis faluban laknak, ahonnan négyévente elrabolnak egy-egy 12 és 16 év közötti gyereket, akik vagy a Jók, vagy a Rosszak iskolájába kerülnek, az életük pedig szó szerint egy mesekönyvvé válik. A szőke hajú, gyönyörű Sophie alig várja, hogy elvigyék, biztos benne, hogy a jók közé kerül, míg a legjobb barátnője, a kicsit goth-stílusú Agatha attól fél, hogy a rosszak közé teszik. Viszont pont ellentétes oldalon kötnek ki, és hamar rádöbbennek, még a végén egymás ellenségei lesznek…

Múzsa és teremtő erő

Ki volt a mumblecore Meryl Streepje? Szerző-e Danny Boyle? Miért foglalkozik idős emberekkel Sorrentino, és miért babrál mindig az idővel…

A Múzsa és teremtő erő bejegyzés először KULTer.hu-én jelent meg.

Könyvkritika: Rick Riordan – Percy Jackson és a villámtolvaj (Félvér Tábor Krónikák 1.)

Szerintem mindenki életében vannak olyan kultikus sorozatok, amiket már régóta el akar olvasni, de valahogy sose jutott el odáig, hogy meg is tegye. No nálam ilyen a Percy Jackson. A filmeket anno láttam, és sokakkal ellentétben én szerettem is őket bő tíz évvel ezelőtt, a regényekig viszont csak most jutottam el, hiszen lesz egy új adaptáció, és igazából ez adta meg a kellő lökést.

* Elolvasnád? Szerezd be a kiadótól kedvezménnyel! *

No és milyen volt maga a regény? Hát én nagyon élveztem! Korábban olvastam már Riordantól, így tudtam, hogy vicces könyvre számíthatok, ami elszórakoztat, és sejtettem, hogy gyorsan haladós lesz, de még így is meglepően jó élmény volt a Villámtolvaj. Oké, egy dolog azért bökte a csőröm, de arról a film tehet: tudtam, hogy ki is az áruló, de így legalább tök izgalmas volt megfigyelni a jeleket, hogy mikor simliskedik az adott karakter, mik azok a fordulatok, ahol Riordan előre jelezte nekünk, hogy itt ebből később gond lesz. De azért jobb lett volna Percyvel együtt meglepődni.

Könyvkritika: Meredith Russo – Birthday: Születésnapok

Bátran ki merem jelenteni, hogy ez az egyik legjobb LMBTQ regény, amit olvastam. Sőt, az egyik legfontosabb is. Hihetetlenül hálás vagyok a kiadónak, amiért megjelenhetett, és bízom benne, hogy lesz annyira népszerű, hogy az író másik sikerkönyve, az If I Was Your Girl is jöhessen magyarul.

* Elolvasnád? Szerezd be kedvezménnyel a kiadótól! *

A Születésnapok helyszíne egy kisváros Ohioban, a két főszereplőnk pedig egy napon született ugyanabban a kórházban, és a legjobb barátokká váltak az évek alatt. A kötet felépítése abból a szempontból is nagyon egyedi, hogy a két főhősünk életét csak a születésnapján mutatja be, tizenhárom éves koruktól egészen tizennyolcig. Nem találkoztam még ilyen formulával, de nagyon érdekesnek érzem, és szerintem tök jól működött, hiszen a kötet így jól tudta prezentálni a szereplők lelkében zajló változásokat.

Könyvkritika: Alice Oseman – Heartstopper: Fülig beléd zúgtam

Először is, hálásan köszönöm a Netflixnek, hogy úgy döntöttek, sorozatot csinálnak Alice Oseman képregényéből. És nem csak azért, mert maga a sorozat elképesztően édes és szerethető volt, hanem azért is, mert úgy érzem enélkül nem biztos, hogy megjelent volna itthon ez a képregény, márpedig ez olyan kiváló történet, amit mindenkinek olvasnia és látnia kell.

* Elolvasnád a könyvet? Szerezd be a kiadótól! *

Rólam tudni lehet, hogy nem igazán olvasok képregényeket. Régen azt hittem, hogy nem az én műfajom, de most már azt érzem, hogy csak nem találtam rá a megfelelő történetekre. A Heartstopper után biztos vagyok benne, hogy fogok még hasonlót olvasni. A leírások abszolút nem hiányoztak, a képek és a dialógusok jó élményt adtak együtt, bevontak a történetbe, és hozzáteszem, kellemes és megnyugtató volt az olvasás. Más élményt adott, mint egy regény. Nem jobbat, vagy rosszabbat, hanem egyszerűen mást, és ez tök jól esett.

Társadalmi egyenlőtlenségek ábrázolása a kortárs rendezői filmben

Kalmár György (szerk.) Representations of Social Inequality in 21st Century Global Art Cinema. Debreceni Egyetemi Kiadó, 2021. Az elmúlt néhány évben a társadalmi egyenlőtlenségek témája rendkívüli figyelmet kapott a tudományban és a politikában egyaránt. A kérdés kulcsfontosságú szerepet játszott az olyan társadalmi mozgalmakban is, mint az amerikai Occupy Wall Street, a francia sárga mellényes tüntetések és […]

Könyvkritika: Matthew Quick – All Together Now: A remény turnébusza

Köszönöm Netflix, hogy elolvashattam ezt a csodálatos regényt! És azért írom ezt, mert van egy olyan érzésem, ha a Netflix nem csinál filmet a könyvből, akkor talán hozzánk se jutott volna el Amber Appleton története. Márpedig ezt a könyvet olvasni hatalmas élmény, Matthew Quick pedig ismét bebizonyította a tehetségét és a sokoldalúságát.

* Kíváncsi lettél a könyvre? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen! *

Ateista vagyok, így számomra mindig élmény, ha olyan könyvet olvashatok, amiben a főhős komolyan hisz Istenben. Ambert Appleton pedig igazi hívő, templomba jár, koreai nőket tanít angolra a zene és a hit segítségével, idős embereknek dobja fel a szerdáit egy öregek otthonában, a suliban pedig ő a vezetője egy ötfős bandának, amibe olyan diákok kerültek, akiket valamiért kirekesztettek. Amber egy állati menő és imádnivaló csaj!