via kultura.hu => eredeti post link
Platón Lakomájában néhányan másnaposan arról vitatkoznak, hogy mi is a szerelem, miben rejlik Erósz lényege. A vitát természetesen Szókratész nyeri, azonban az egyik legkedvesebb történetet Arisztophanész meséli el – szónokolja, ha úgy tetszik. E szerint az ember korábban androgün volt, „hímnő”, „férfinak és nőnek összetétele” három nemmel: férfi, női és a kettő elegye jelent meg benne. Az ember gömb alakú volt, és kétszer annyi tagja volt, mint rendesen. Ereje hatalmas volt, az istenekre is kezet emelt. Zeusz jött elő a mentőötlettel: „Nohát, egyenként kettényesem őket, és így gyöngébbek lesznek, s ugyanakkor nagyobb számuk révén még hasznosabbak. És majd, fölegyenesedve, két lábon járnak. Ha aztán ismét betyárkodni méltóztatnak, és megint nem nyughatnak, akkor újra kettészelem őket, aztán egy lábon szökdécselhetnek.” Azóta az ember mindenáron az „egy felét” keresi, és vele akar – testi és lelki értelemben – egyesülni.
Az ókori görögöknél ennél romantikusabb történeteket is találunk. Az egyik leghíresebb Alküoné és Kéüx története. Rajongva szerették egymást, kapcsolatukat sokan bálványozták, ők pedig istenekhez méltóan kezdtek viselkedni, Zeusznak és Hérának szólítva egymást. Ovidius Átváltozások című művében állít emléket a szerelmeseknek: Kéüx Delphoiba indul, ám az istenek haragja lesújt rá – nagy viharba kerül, a hajó elsüllyed, Kéüx pedig meghal. Héra egy álomban meséli el Alküonénak a történteket, a nő pedig bánatában a tengerbe fojtja magát. Zeusz végül megkegyelmezett a párnak, jégmadárrá változtatta őket (a fajta görög neve alküonesz), hogy újra együtt lehessenek. A szelek istene, Aiolosz minden télen hét napra megállítja a szélfúvást, hogy a pár zavartalanul élhessen.
A cikk a Magyar Kultúra magazin 2023/3. számában jelent meg. A magazin korábbi lapszámairól, előfizetési lehetőségéről itt lehet tájékozódni.