Best WordPress Hosting
 

A festményfilmek nagymestere, Kovásznai György

A korszakhatárokon álló, stílusoktól független, vagy épp merőben innovatív alkotók gyakorta jutnak méltatlan sorsra. Noha a korszellemtől való eltérés a művészetek állandó mozgatórugója, a különc feltörekvőknek mégis nagy szerencse és akaraterő kell ahhoz, hogy még életükben elismertethessék munkájukat a műértő nyilvánossággal – keveseknek adatik meg, hogy jókor jó helyen legyenek ehhez. Hogy Kovásznai György festő- és grafikusművész, animációsfilm-rendező újító volt, az megkérdőjelezhetetlen, emlékezete azonban sokáig művészeti teljesítményéhez képest elhanyagoltnak volt mondható.

Kovásznai 1934-ben született Budapesten, és már tizenévesként magához vonzották a vizuális művészetek. Szabadiskolába, majd a Képzőművészeti Főiskolára járt, utóbbiból azonban eltanácsolták egy, az egyetemi közeget, konzervatív oktatókat kifigurázó, gúnyos pamflet előadása miatt. Később bányász, gyári munkás és képzőművészeti rovatszerkesztő is lett. Az 1960-as években fűzte szorosabbra a kapcsolatát a kor művészeti, alkotói szcénájával, lakásán több avantgárd művészeti eseményt is tartott. Bár a generációt, a kortársakat és a művészeti alapvetéseket, törekvéseket tekintve őt is az avantgárdhoz kellene-lehetne sorolni, Kovásznai azonban saját stílusának, egyedi technikájának kimunkálásán dolgozott.

Habár a valóság megörökítését tűzte ki céljául, sem a szocialista realizmus, sem az avantgárd formanyelve nem volt számára kielégítő. Azt azonban tudta, hogy a munkásosztály hétköznapi valóságáról szeretne szólni – mind képein keresztül, mind a Nagyvilág szerkesztőjeként és önálló művészeti gondolkozóként szerzett szövegeiben –, méghozzá közérthető, eleven módon. A festészet mellett korai, 1983-ban bekövetkezett haláláig kitartott, azonban 1961-ben rátalált az animációs filmek formanyelve és végül egyediségét, szuverén művészeti céljait a kettő ötvözésével tudta kiteljesíteni. 

Vad avantgardistából újromantikus kompozőr – száz éve született Ligeti György

Az erdélyi Dicsőszentmártonban (ma: Tarnaveni, Románia) született magyar zsidó családban, nevüket apja változtatta Auerről Ligetire. Hatéves korában Kolozsvárra költöztek, itt érték az első zenei élmények. Először Muszorgszkij Borisz Godunov című operáját látta, majd megismerkedett Verdi, Mozart és Bizet műveivel is. 14 évesen kezdett zongorázni, ekkor már megírta első műveit, társai közül kiváló nyelvérzékével is kitűnt. Felsőfokú zenei tanulmányait Kolozsváron kezdte, majd a budapesti Zeneakadémián folytatta. Zeneszerzést és zeneelméletet Farkas Ferenctől és Veress Sándortól tanult, és életre szóló barátságot kötött a szintén erdélyi születésű Kurtág Györggyel.

Érdeklődése idővel Stravinsky, Hindemith, Schönberg, Webern zenéje felé fordult, példaképe Bartók Béla lett. Egy évig Romániában gyűjtött népdalokat. Ekkoriban elsősorban népdalfeldolgozásokat írt, zenét komponált kedvenc költője, Weöres Sándor verseire, s megszületett első jelentősebb műve, a Metamorphoses nocturnes című vonósnégyes. Az 1950-es évek elején tanított a Zeneakadémián, és egy összhangzattan-könyve is megjelent.

Az 1956-os forradalom leverését követően elhagyta Magyarországot, Ausztriában, majd Németországban élt, Kölnben együtt dolgozott Pierre Boulez, Karlheinz Stockhausen és Luigi Nono avantgardista csoportjával. Tanított Németországban, Svédországban, a kaliforniai Stanford Egyetemen, itt fordult érdeklődése a számítógépes zene felé. Felváltva élt Hamburgban és Bécsben, az osztrák állampolgárságot 1967-ben kapta meg. 1958-ban írta nagyzenekarra Artikulation című elektronikus zenét, két évvel később mutatták be Apparitions (Jelenések) című alkotását, amely mikropolifon technikájának és stílusának kezdetét jelentette.

Hogy kerül a Pong Poirot fejébe?

Lichter Péter legutóbbi kísérleti filmjében meglehetősen egyedi módon igyekszik ötvözni egymástól idegennek tűnő, anakronisztikus végleteket: narratív tömegfilmet és montázstechnikára építő…

A Hogy kerül a Pong Poirot fejébe? bejegyzés először KULTer.hu-én jelent meg.

Online is nézhető Helstáb Martin öt éven át forgatott egyszemélyes garázsfilmje

A korábban avantgárd és kísérleti animációs kisfilmeket készítő Helstáb Martin 2021 októberében bemutatta első, egészestés filmjét az indiai Uruvatti Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol a zsűri a Legjobb Kísérleti Nagyjátékfilm díjával jutalmazta. A Zazongpari immár online is nézhető.

Az abszurd elemekben bővelkedő szürreális fantasy főhőse egy harcos szerzetes, akit elküldenek a világtól elzárt hegyi erdőbe, hogy levadássza az ottani szellemeket, a hely különös lakóival való találkozása azonban hol segíti, hol megnehezíti küldetését.

Helstáb Martin a film elkészítésének öt évében felépítette minden figura bábját, a film díszleteit, saját magát is a szerepének eljátszásához formálta. A másfél órás alkotás minden animációját, hangját és zenéjét ő készítette, az utómunkával 2 éven át dolgozott minden nap, teljes munkaidőben. A Zazongpari rendkívül kis költségvetés mellett, egy garázsból alakított greenscreen stúdióban forgott, az alkotó korábbi munkáihoz hasonlóan minden elemén egyedül dolgozott.