Best WordPress Hosting
 

Pénteki kultúrrandi Radnóti Róza zongoraművésszel, a Kamara-Kör alapítójával

Támogató és inspiráló művészcsaládból származol.

Anyukám textiltervező, apukám belsőépítész; csodálatos, tartalmas gyerekkort köszönhetek nekik. Nagyon aktív életet élnek; kiskorom óta a mindennapjaink része, hogy kiállításokat, koncerteket, kultúreseményeket szerveznek, csodálatos alkotóközeg alakult ki körülöttük. Ilyen kezdet után nem is tudnám az életemet művészet nélkül elképzelni!

Már négy-öt évesen is vonzott a zongora. Szerinted miért éppen ez a hangszer keltette fel az érdeklődésed? Felnőtt fejjel mit szeretsz benne a legjobban?

„Gyakorolja még három évig!” – Csalog Gábor zongoraművész a Ligeti-maratonról

A Ligeti Györgyről készült 1993-as portréfilmből származik az idézet: „Ma még a művelt emberek is, akik operába, szimfonikus koncertekre járnak, nagyon kevéssé járatosak a zeneszerzésben. A szakadék a közönség és a zeneszerzők alkotásai között már Wagner és Debussy idején kialakult, majd Stravinsky, Bartók és Schönberg idején elmélyült, és még mélyebbé vált a 2. világháború után. (A zeneszerzők) (…) egyáltalán nem foglalkoztak azzal, hogy megértik-e a műveiket.” Ligetit viszont ez alapján foglalkoztatta a kérdés, és interpretátoraiként bizonyára önöket, az október 13-ai és ráadásul pénteki Magyar Zene Háza-beli koncert előadóit: önt, Borbély Lászlót és Palojtay Jánost is foglalkoztatja. Sőt ezentúl még az is, hogy hármuk értése miben tér el és hogyan fésülhető össze. E körülmények ismeretében szerencsésnek remélt napként tekint-e előre október 13-ára?

Majd utána látjuk meg, szerencsés nap volt-e. A koncert létének biztosan örülök. Olyan művészekkel játszhatom együtt, akik valamikor, valameddig a diákjaim is voltak. Akik valamikor tőlem hallhattak először Ligetit – pár évtizede kezdtem játszani az Etűdöket, elsőként idehaza. Ami a szakadékot illeti: Ligeti ezt nem mélyítette, sőt rendkívül kommunikatív zenei alkata révén a maga részéről csökkentette. Az 1945 utáni zeneszerzők többségéhez képest befogadóbb közönségre lelt – végül még az igen konzervatív Magyarországon is. Anélkül, hogy kompromisszumokat kötött volna a népszerűség kedvéért. 

Ami bennünket, a 13-ai koncert előadóit illet, a kérdésben említett összefésülés talán szükségtelen. Hárman háromfélék vagyunk, és ez így jó. Egyfős szólistakoncertnél valószínűleg érdekesebb lesz a miénk. „Összeszokó” próbát azért tartunk. Kissé tartunk egymástól. 

Musica ricercata ‒ Ligeti és az új zenei nyelv keresése

Ligeti zenéjét nem könnyű befogadni és megérteni, elhelyezni a koncerttermekből, más nyilvános terekből és a rádióból jól ismert, fülhöz szoktatott zene mellett. A kortárs zene lehet kihívás, de ez nem jelenti azt, hogy bármilyen zene ne lenne az, ha az ember a mélyére szeretne látni, fel akar benne oldódni, esetleg „el akarja sajátítani”. Vagyis a klasszikus zenét hallgató közönség Ligeti születésnapjának századik évfordulóján komoly feladat előtt áll, de ebből az alkalomból az is kiderülhet, hogy Ligetivel és a kortárs zenével az ünnepeken kívül is érdemes foglalkozni.

Az ötvenes évek

Az 1956-os emigrálása előtti kompozíciók korai időszakának munkái, amelyek erősen kötődtek Bartókhoz. 1950-ben „akusztikus látomása” volt egy újfajta, statikus, dallam, ritmus és harmónia nélküli zenéről, amely lassan mégis változik. Ennek élményét a róla készült 1993-as portréfilmben és a vele készített interjúkban is elmesélte. „Tél volt, fáztam, éhes voltam, és akkor jutott eszembe egy olyan, álló zene, amely már túlmutat Bartókon.” Azt azonban hozzáfűzi, hogy Bartóknál is felfedezhető az akusztikus hangsorú zene.

A játszma vége magyarországi bemutatója a Liszt Ünnepen

Kurtág György Samuel Beckett korszakos műve, A játszma vége alapján írt első operáját 2018-ban mutatták be a milánói Scalában, a premiert szűnni nem akaró tapsvihar és álló ováció fogadta. A járványhelyzet okán többször is meghiúsult hazai bemutató pótlására idén ősszel végre sor kerül, a zenetörténeti jelentőségű alkotást itthon a Liszt Ünnep közönsége hallhatja először szcenírozott koncertként, a Danubia Zenekar közreműködésével. A magyar zeneszerzés ugyancsak megkerülhetetlen 20. századi alakja, a Kurtággal hat évtizeden át szoros barátságot ápoló géniusz, Ligeti György műveiből pedig a modern zene három értő tolmácsa, Borbély László, Csalog Gábor és Palojtay János ad elő egész estés válogatást egy nagyszabású zongoramaraton keretében.

Harcok a végvárakon, szerelmi bonyodalmak, becsület, bátorság és bepillantás egy színházi alkotóközösség életébe: Eredics Benjaminnak a Müpa Zeneműpályázaton díjazott és a Bartók Tavasz részeként bemutatott, Végvárak, vitézek című zeneműve kalandos táncjáték formájában lesz látható a Magyar Nemzeti Táncegyüttes előadásában.

The Clayton–Hamilton Jazz Orchestra. Fotó: Luis Andrew

Vad avantgardistából újromantikus kompozőr – száz éve született Ligeti György

Az erdélyi Dicsőszentmártonban (ma: Tarnaveni, Románia) született magyar zsidó családban, nevüket apja változtatta Auerről Ligetire. Hatéves korában Kolozsvárra költöztek, itt érték az első zenei élmények. Először Muszorgszkij Borisz Godunov című operáját látta, majd megismerkedett Verdi, Mozart és Bizet műveivel is. 14 évesen kezdett zongorázni, ekkor már megírta első műveit, társai közül kiváló nyelvérzékével is kitűnt. Felsőfokú zenei tanulmányait Kolozsváron kezdte, majd a budapesti Zeneakadémián folytatta. Zeneszerzést és zeneelméletet Farkas Ferenctől és Veress Sándortól tanult, és életre szóló barátságot kötött a szintén erdélyi születésű Kurtág Györggyel.

Érdeklődése idővel Stravinsky, Hindemith, Schönberg, Webern zenéje felé fordult, példaképe Bartók Béla lett. Egy évig Romániában gyűjtött népdalokat. Ekkoriban elsősorban népdalfeldolgozásokat írt, zenét komponált kedvenc költője, Weöres Sándor verseire, s megszületett első jelentősebb műve, a Metamorphoses nocturnes című vonósnégyes. Az 1950-es évek elején tanított a Zeneakadémián, és egy összhangzattan-könyve is megjelent.

Az 1956-os forradalom leverését követően elhagyta Magyarországot, Ausztriában, majd Németországban élt, Kölnben együtt dolgozott Pierre Boulez, Karlheinz Stockhausen és Luigi Nono avantgardista csoportjával. Tanított Németországban, Svédországban, a kaliforniai Stanford Egyetemen, itt fordult érdeklődése a számítógépes zene felé. Felváltva élt Hamburgban és Bécsben, az osztrák állampolgárságot 1967-ben kapta meg. 1958-ban írta nagyzenekarra Artikulation című elektronikus zenét, két évvel később mutatták be Apparitions (Jelenések) című alkotását, amely mikropolifon technikájának és stílusának kezdetét jelentette.

Ajtony Csaba: Izgalmas, tréfás, zseniális és lélegzetelállító zenéket játszunk

Hogy alakult ki a műsor szerkezete?

A tervezés során beszélgettünk a zenekarral, mindketten javasoltunk darabokat, és végül az életművet történeti, műfaji és stiláris kontextusba helyező programról döntöttünk. Idén számos ilyen szellemű koncertet dirigálok. Elöljáróban: ezen a hangversenyen nem kortárs zenét játsszunk, hanem hogy izgalmas, tréfás, zseniális és lélegzetelállító zenéket.

Két alkotás az ön hangszerelésében hangzik el.