Best WordPress Hosting
 

„Az egész múzeumi élményt immerzívnek képzeljük el” – beszélgetés a budapesti Light Art Museumról

Az új intézmény – a Light Art Museum (LAM) – gyorsan közkedveltté vált a budapestiek, és az idelátogató bel- és külföldi turisták körében: már első kiállításuk is több, mint 200 ezer látogatót vonzott, a jelenleg zajló második tárlatra pedig időarányosan eddig még többen voltak kíváncsiak – ilyen számokkal csak a nagy fővárosi múzeumok blockbuster tárlatai büszkélkedhetnek. Vida Szabolccsal, a múzeum művészeti vezetőjével és Bencsik Barnabással, a mostani kiállítás egyik kurátorával a LAM létrejöttének hátteréről, az intézmény különleges profiljához kapcsolódó kihívásokról és a jövőbeli tervekről is beszélgettünk.

–  Artportal (AP): Talán sokaknak tudunk még újat mondani, ha felelevenítjük a Light Art Museum létrejöttének történetét. Hogyan, mikor alakult ki az elképzelés, hogy érdemes lenne a hazai múzeumi palettát egy ilyen különleges intézménnyel gyarapítani?

– Vida Szabolcs (V.Sz.): Néhány éve, 2020 körül merült fel tulajdonosainkban a gondolat, hogy létre kéne hozni egy alapvetően immerzív térként funkcionáló, fényfestéseknek helyet adó teret és innen indulva jutottunk el végül a fényművészeti múzeumig, ami már ennek az izgalmas műfajnak nemcsak a kreatívipari megjelenéseivel, hanem a kortárs képzőművészeti aspektusaival is foglalkozik, azok befogadó tereként funkcionál. Az ötlet persze nem a semmiből született; az egyik ötletgazda, L. Laki László cégének fő profilja már a 90-es években a partiszervezés volt, aminek természetesen fontos eleme volt a partik látványvilágának megteremtése, azaz harminc éves kötődése van ehhez a világhoz. László tagja volt annak a kisebb közösségnek, amelyik szinte folyamatosan VJ-zett. Nagyon szívébe zárta ezt a világot és rengeteg energiát fektetett bele. De hasonló mondható el egy másik társtulajdonos alapítóról, Klinkó Györgyről is. Ő is részt vett a VJ kultúra terjesztésében, Lászlóval közösen szervezte a különböző támogató, tudásmegosztó eseményeket, VJ tornákat. Közös bennük egyébként az is, hogy mindketten műgyűjtők.

Superluminal – versenyben a fénnyel. A Light Art Museum új kiállítása

Tavaly nyáron A fény forradalma című kiállítással nyitotta meg kapuit Budapest egyik legújabb múzeuma, a Light Art Museum Budapest (LAM). Az intézmény több szempontból is különleges színfoltja a fővárosi – és általában a magyar – múzeumi palettának: kifejezetten a vizuális művészetek rohamosan egyre népszerűbbé váló, de önálló múzeumot a világban még csak nagyon kevés helyen kapott ágával, a fényművészettel foglalkozik, magán fenntartásban működik, és úgy rendezkedett be a belvárosi, Hold utcai egykori vásárcsarnok műemlékként jegyzett épületében, hogy megőrizte a csarnok eredeti látványát és atmoszféráját.

Kiállítási enteriőr Kútvölgyi-Szabó Áron: Counterfactual Counterprojections és Žilvinas Kempinas: Nautilus című installációival, fotó: Bíró Dávid/Light Art Museum Budapest

Vida Szabolcs, a múzeum művészeti igazgatója az intézmény fő céljaként azt jelölte meg, hogy szélesebb rétegekhez hozza közelebb a kortárs képzőművészetet, amihez a fényművészet kiváló terepként szolgál, hiszen összefonódik benne a tudomány, a technika és a művészet, azaz a „kor nyelvén szól” a nézőkhöz. Ezért releváns témafelvetésekre tud választ adni, izgalmasan tud kommunikálni a látogatókkal. Ráadásul ezt a nyelvet a fiatalabb nemzedékek is jól beszélik, így az intézmény olyan fiatalok számára is vonzó lehet, akik a „klasszikus” múzeumok világát némi távolságtartással szemlélik. A gyakorlat igazolta is ezt a várakozást, hiszen az első kiállítást, mely augusztus közepéig volt látható, 200 ezren tekintették meg. Míg az első cél a látogatókhoz kapcsolódik, a második a művészekhez: olyan „ökoszisztémát” igyekeznek teremteni, melyben a művészek az alkotó tevékenységükre koncentrálhatnak. A gyakorlatban ez produkciós segítséget és olyan honoráriumokat jelent, melyekkel a művészek kedvező körülmények között hozhatnak létre új műveket. E törekvés jegyében hirdettek 4 millió forintos keretösszegű pályázatot kifejezetten fiatal művészek számára és egymillió forinttal támogatták az FKSE munkáját is. A múzeum működésének harmadik fő célkitűzése pedig az, hogy segítse azokat a fiatalokat, akik mélyebben kívánnak megismerkedni a képzőművészettel. E cél megvalósításának érdekében szerveznek múzeumpedagógiai foglalkozásokat és építik a kapcsolatokat a felsőoktatási intézményekkel, mert úgy gondolják, hogy infrastruktúrájuk, illetve felhalmozott tudásuk segíteni tudja az azokban folyó oktatási tevékenységet.

Lézerfények, világító növények, basszustól remegő ablakok – vizuális művészek az INOTA Fesztiválon

Az újvilágban nem szokatlan, hogy használaton kívüli, egykori ipari területekre, repterekre telepítenek fesztiválokat, azonban itthon egy ilyen rozsdaövezetes, nagyobb fúziós esemény még váratott magára – egészen mostanáig. Tavaly nyáron Budapesten az egykori Fehér úti kamionmosóba terveztek ugyan hasonló hangulatú fesztivált, szintén hangsúlyos vizuális művészeti megjelenéssel, de végül infrastrukturális problémákra hivatkozva fedett helyre kellett költözniük, így akkor az installációk sem valósultak meg. Vannak persze olyan, korábban szintén ipari funkciót betöltő épületek, ahol rendre felbukkan állandó vagy időszakos jelleggel az elektronikus partiszcéna (pl. Flashback, Arzenál, vagy ilyen volt a megboldogult R33), de ezeken az eseményeken a vizuális társművészetek jelenléte általában kimerül a vetítésekben. Kivételt jelent valamennyire az egyébként képzőművészeknek helyet adó aqb (art quarter budapest), ahol pár éve igencsak nagyot dobbantott – joggal – a technokiállítás, ott viszont meg inkább a vizualitás, a képzőművészet volt a hangsúlyos. Ez a hosszabb és részletes kitekintés itt, az INOTA fesztiválról szóló cikk elején azért ennyire fontos, mert rengetegen megírták, mennyire fantasztikus élmény, buli, helyszín volt az egykori erőmű területén rendezett fesztivál. Azonban ami engem személy szerint ezen felül igazán lenyűgözött benne, hogy a három főszereplő: az elhagyatott ipari terület és épületek, az ide érkező zenei produkciók és a kifejezetten ide megálmodott, helyspecifikus fény- és egyéb installációk egyike sem asszisztált a másiknak, nem telepedett rá és nyomta el, hanem összességében nagyon kiegyensúlyozottan támogatták egymást, és ez adott igazán különleges, valószínűtlenül futurisztikus hangulatot ennek a négy napnak.

Besnyő Dániel, Pfitzner Áron, Czingáli Zoltán és Kiss Patrik installációja az egyik hűtőtoronyban. A szerző felvétele

Az Inotai Hőerőmű körül már egy ideje volt mozgolódás, elsősorban építészeti érdeklődésű brutalizmus-fanok várták nagyon, hogy az erőmű egy ideje használaton kívül tereibe, különösen a hűtőtornyokba benézhessenek. Tavaly meg is nyitották két hétvégére, Inota (re)opening címen. Akkor is fontos volt, hogy ne csak zenei, hanem audiovizuális elemekkel, fényinstallációkkal töltsék be a teret. Ráadásul a területről akkor készült egy bejárható, interaktív pontfelhő modell is, ami a mai napig elérhető az inota.tech oldalon.

A fény forradalma — Augusztus közepéig látogatható a Light Art Museum Budapest bemutatkozó tárlata

Az intézmény első kiállítása augusztus 13-ig tart nyitva, ahol 40 műalkotás, műegyüttes látható. A kiállított anyagban ikonikus, a 20. századot meghatározó modernizmus idején született munkák, középgenerációs és fiatal alkotók fényművészeti alkotásai egyaránt megtalálhatók. A válogatásban helyet kapott többek között a Borsos Lőrinc művészpáros, Csörgő Attila, Kepes György, Mengyán András, Moholy-Nagy László, Victor Vasarely és Várnai Gyula egy-egy műve is. 

Fotó: Réthey Prikkel Tamás (A LAM jóvoltából)

Az első kiállítást hatalmas érdeklődés övezte, a zárásig a látogatók száma meghaladja majd a 200.000 főt, ami nem csupán hazai, de nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő eredmény. A válogatáshoz egy közel 30 részből álló videóinterjú-sorozat is készült, továbbá a szervezők egy informatív katalógust is megjelentetnek a kiállított művekről.