Best WordPress Hosting
 

”Most kezdtem el rappelni a digitális alapra” – Interjú Góth Martin képzőművésszel

ArtPortal: A generációd művészete kapcsán előszeretettel szokás hivatkozni az alkotásokban olykor felületkitöltő funkcióval is bíró, a gyermekkor vizualitását visszatükröző elemek hangsúlyos szerepére. Neked mi volt az, amit gyerekkorodból ilyen szempontból alapvetőnek, meghatározónak tartasz? 

Góth Martin: Talán apukám Nokia 3310-es telefonja. De nyílván meghatározó élmény volt a kereskedelmi TV csatornák kínálata is. Viszont ha a művészetre gondolok, akkor a legelső emlékem egy Csontváry-kép volt egy képzőművészeti albumban, egy fekete-fehér repró a Magányos cédrusról. Akkor még nagyon furcsának találtam, hogy miért csinál valaki ilyet, de ezt még nem kötöttem egyelőre össze a rajzolással, vagy azzal, hogy én magam létrehozzak valamit. Inkább csak egy fura érzésem támadt tőle. Tudtam, hogy ez más, mint amit mondjuk a Cartoon Network-ön nézek. Vagy más, mint a televízióban látott egyéb mesék és illusztrációik (pl.: Pokémon tazok), illetve azok a másolatok, amiket ezekről ösztönösen négyzetrácsos füzetekbe rajzoltam.

Fotó: Bíró Dávid

Új stílusban, sokunk által megélt helyzetről szól Dobai Aty új dala

2023. június 27-én jelent meg Dobai Aty legújabb dala, mely egy sokunk által megélt helyzetről szól. A „Fake friends” őszinte és bátor hangvételen állít görbe tükröt. A célja, hogy megmutassa a hallgatónak, hogy nincs egyedül és felnyissa a hallgatók szemét, hogy merjenek lépni és kiszállni egy egyoldalú barátságból.

[Dátum: 2023.06.28. 01:00]

A művészet mint energiaátadás – Interjú Nemes Márton képzőművésszel

A szerencse úgy hozta, hogy épp New Yorkban tartózkodtam, amikor kiderült, hogy a szakmai zsűri a kilenc érvényes pályázat közül Kopeczky Róna kurátor és Nemes Márton festőművész Techno Zen című pályázatát hozta ki győztesként, így a 2024-ben megrendezésre kerülő 60. Velencei Biennálé Magyar Pavilonjában ők képviselhetik majd hazánkat. Így történt, hogy New York-i stúdiólátogatásaim során Márton műtermét is volt szerencsém felkeresni. Bár ottjártamkor a munkái épp különböző kiállításokon szerepeltek és emiatt nem a vitális színeiről ismert nagy méretű festményei között diskuráltunk, de gigantikus harlemi alkotótere így is izgalmas atmoszférául szolgált kötetlen beszélgetésünkhöz. 

Fotó: Szolga Hajnal

ArtPortal: Márton, Te leszel a 2024-es Velencei Biennálé magyarországi kiállító művésze. Kívülről úgy tűnhet, hogy ez egy olyan lehetőség, ahol a művész nagyot álmodhat, a megvalósítás folyamata pedig kreatív és önfeledt alkotással telhet. Sejthető azonban, hogy mindez jelentős nyomással is jár. Mondd el kérlek röviden, milyen kihívásokkal és nehézségekkel járt a Kopeczky Róna kurátorral közösen első körben beadott pályázatotok létrehozása? Meséld el azt is, pontosan miért kellett igazítani a pályázaton, milyen instrukciók szerint volt szükséges alakítani az eredeti terven és ezekből mit fogadtatok el, illetve volt-e a javaslati pontok között, amit nehezetekre esett teljesíteni? 

„Ha jó néző akarsz lenni, észre kell venned, milyen játékot játszik veled a kép” – Rényi András kurátor a balatonfüredi MOMŰ állandó kiállításáról

A hidrológus professzor Szöllősi-Nagy András és festőművész felesége, Nemes Judit mára kétezernél is több művet számláló gyűjteményének építése néhány évtizede idehaza, az Európai Iskola mestereinek már akkor is nehezen hozzáférhető műveivel indult, majd hosszú ideig Franciaországban folytatódott, ahová Szöllősi-Nagy munkája szólította a házaspárt. Itt előbb a Franciaországban élő magyar képzőművészek és fotográfusok alkotásai kerültek figyelmük középpontjába, majd érdeklődésük mindinkább a konkrét és geometrikus művészet felé fordult, s kollekciójuk egyre erőteljesebb nemzetközi dimenziót kapott. A gyűjtemény állandó otthona megteremtésének, a nagyközönség számára hozzáférhetővé tételének igénye jó másfél évtizede fogalmazódott meg bennük először; a múzeum koncepciójának kidolgozása párhuzamosan zajlott a kollekciót befogadni kész partner keresésével. A hosszú keresés végül eredménnyel járt és Balatonfüred városával jött létre egy olyan megállapodás, melynek értelmében – ahogy Szöllősi-Nagy fogalmaz – a város biztosítja a hardvert, azaz rendelkezésre bocsájtja az épületeket és üzemelteti az intézményt, a gyűjtők pedig a szoftverért felelnek, azaz ők töltik meg az épületeket tartalommal. A MOMŰ több lett, mint egyszerű kiállítóhely: egy kortárs művészeti központ született, amely állandó és időszaki tárlatai mellett nemzetközi archívumnak, kutatóhelynek, konferencia- és oktatóbázisnak is helyet ad, múzeumpedagógiai programokat, előadásokat, koncerteket fog szervezni.

A most megnyílt állandó kiállítás – pontosabb lenne állandóan változó kiállításról beszélni, hiszen a tervek szerint a falakon rendre cserélődnek majd a gyűjtemény darabjai – az Európa összeköt címet viseli és meggyőzően demonstrálja, hogy a művészek és irányzatok a kontinens drasztikus politikai megosztottságának évtizedeiben is hatottak és reagáltak egymásra; a vasfüggöny évtizedeiben is létezett egyfajta szellemi kontinuitás. A kiállítás tulajdonképpen „kettő az egyben”, hiszen – a gyűjtemény összetételét követve – egy nagyobb képzőművészeti és egy kisebb fotográfiai fejezetből áll. A gyűjtők, bár náluk jobban senki sem ismerheti a kollekciót, úgy döntöttek, külső szakembereket kérnek fel kurátornak – a képzőművészeti anyaghoz Rényi András, a fotógyűjteményhez Somosi Rita személyében –, akik friss, elfogulatlan szemmel tekintenek az évtizedek során összegyűjtött műtárgyegyüttesre és jó eséllyel fedeznek fel benne korábban fel nem tárt összefüggéseket is.

Ezúttal Rényi Andrással, az állandó kiállítás A képek játéktere című képzőművészeti fejezetének kurátorával beszélgettünk. Rényi az ELTE Bölcsészettudományi Kara Művészettörténeti Intézetének egyetemi tanára; ebben a minőségében és számos más módon, többek között sokrétű publikációs tevékenységével is a hazai képzőművészeti színtér fontos szereplője, kurátori feladatokat azonban csak elvétve vállal.  

Bemutatkoznak a Budapesti Metropolitan Egyetem Mozgókép, valamint Animáció és Média Design Tanszékei

ArtPortal: Kezdjük az elején, a kezdetektől. Mikor és milyen célkitűzéssel indult a két tanszék?

Kiss Melinda: Az Animáció és Média Design tanszék 2010-ben indult, bár akkor még más összetételben és formában. Az évek alatt, új szakok indulásával, a Művészeti és Kreatívipari kar szerkezete és felépítése dinamikusan fejlődött és változott, így ebben a formában a tanszék 2018 óta működik.

2010-ben a Budapesti Metropolitan Egyetem úgy döntött, hogy beépíti képzési palettájába a vizuális művészetet, újabb lehetőséget nyitva ezáltal azoknak a fiataloknak, akik a kreatív műfajok közül szeretnének hivatást választani. Fontos szempont volt a kezdetektől, hogy a nálunk tanulók olyan gyakorlati tudást szerezzenek, amelynek birtokában jó eséllyel el tudnak helyezkedni szakterületükön és elindíthatják karrierjüket. Az animáció és a média design vonatkozásában a mai napig kiemelten fontos ez a megközelítés, hiszen rendkívül széles és változatos felhasználással bíró területekről van szó, ahol az alkotói szemlélet és a technikai megvalósítás egyaránt fontos. Nagyfokú nyitottsággal várjuk a hozzánk jelentkezőket, célunk, hogy adottságaikat személyre szabottan fejlesszük, segítve ezáltal azt, hogy mindenki megtalálja a választott szakterületnek azt a szeletét, amely a számára leginkább megfelelő.

Alice Oseman arról mesélt, hogy mi vár ránk az új Heartstopper évadokban

Alice Oseman nem csak a Heartstopper képregények írója, hanem a Netflix sorozat egyik kreátora is egyben. Egy interjúban arról mesélt, hogy mi is nehéz számára az írásban, és mit szeretne láttatni a sorozat következő évadaiban. Ami érdekes, hogy a második évad forgatása már zajlik is, a Netflix pedig be is rendelte a harmadikat is.

“A következő évadokban mindenképpen szeretném, ha a mentális egészség témáját is beemelnénk a sorozatba, mert ez olyan dolog, ami nagyon fontos a képregényekben. A kihívás a Heartstopper megírásában az, hogy feltárjuk a nehezebb témákat, miközben megőrizzük az optimista és reményteli tónust is. Ez volt számomra az igazi küzdelem az írás során. Szeretném elhinni, hogy lehetséges ezt megcsinálni. Úgy érzem, a könyvekben sikerült elérnem. Sikerült nagyon őszintén beszélni a mentális egészégről, és valós módon dolgoztam fel, miközben nem írtam olyasmit, ami tiggereli az embert, vagy nagyon sötét és borzalmas lenne olvasni, vagy nézni. Szóval, ez a célom a sorozattal is.”

A komolyabb problémákat a képregény folyam harmadik és negyedik része fedi fel igazán, amikor előkerülnek Charlie étkezési problémái és a feldolgozatlan múlt, amikor bullyingolták őt a korábbi tanévben a melegsége miatt.

Interjú C.S. Pacattal, A Rab herceg írójával

Már magyarul is megjelent A rab herceg várva várt folytatása, a Hercegi csel. Ennek apropóján hozok el nektek most egy interjú fordítást, aminek az eredetije a Hit or Miss könyves blogon jelent meg 2015-ben.

Az interjúban C.S. Pacat elsősorban A rab hercegről, és a karakterekhez fűződő viszonyáról, érzelmeiről mesél. Íme!

– Mesélj magadról! Kivel tudsz jobban kapcsolódni, Damenhez vagy Laurenthez?