Best WordPress Hosting
 

Király László: Nem vagyok csillagjós, de a reményről nem mondok le

Az erdélyi Maros megyében található Sóvárad községben született. Apja tanító volt, akit az akkori szokások szerint éveken át egyik faluból a másikba helyeztek, így Király László Nyárádgálfalván és Csikfalván töltötte gyermekéveit, itt is kezdte iskoláit, a könyvek, az írás, a tanulás szeretete itt vált alapélményévé. Tízéves kora óta ír, Arany, Petőfi, Ady voltak első „mesterei”.

Egyetemi tanulmányait Kolozsváron folytatta orosz–magyar szakon, 1966-ban diplomázott. Egyetemi évei alatt is folyamatosan írt, tagja volt a Gaál Gábor Irodalmi Körnek. 1963-ban jelent meg első verse nyomtatásban az Utunk című lapban. A diploma megszerzése után egy rövid ideig Felsőbányán tanított orosz nyelvet, közben a Korunkhoz járt szerkesztést tanulni. A katonai szolgálat letelte után 1968-ban Szilágyi István, az Utunk akkori főszerkesztő-helyettese hívta a laphoz dolgozni, a Korunknak 1989-es megszűntéig szerkesztője is volt. A lap utódja a Helikon folyóirat lett, ahol Király 1990 januárjától szerkesztőségi titkár, majd főszerkesztő-helyettes volt.

Első verseskötete 1967-ben jelent meg Vadásztánc címmel, több költeménye is szerepelt az ugyanebben az évben megjelenő Vitorla-ének című antológiában, amelyben huszonnyolc akkor induló fiatal költő műve kapott helyet. Az irodalomtörténészek ettől a kötettől számítják a második Forrás-nemzedék jelentkezését.

Átadták a Méhes György-díjakat

A  több mint ötmillió forint értékű díjakat szombaton a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban adták át a három alkotónak és a két irodalmi körnek. Az ünnepi eseményen Méhes György fia, Nagy Elek köszöntötte a vendégeket. Elmondta: az alapítvány létrejöttével a család régi terve valósult meg: alapítványon keresztül gondozni édesapja életművét, és támogatni a magyar, kiemelten a határon túli magyar kultúrát, különösen az irodalmat.

Temesi Ferenc műfajteremtő költői, írói munkája, valamint műfordítói tevékenysége elismeréseként részesült a Méhes György Életműdíjban. Az írót Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója méltatta.

„Sajnálom, hogy nem vagyok Temesi Ferenc, aki már megírta a magyar szótárregényt, de hát mit csináljak, előbb született, mint én.  Ráadásul olyan elsőzős-fajta. Megírja az első szótárregényt (Por), az első újságregényt (Kölcsön idő), az első Bartók-regényt (Bartók) és az első Temesi Ferenc-életművet. Ezt díjazzuk ma. Temesi megmutatta: írónak lenni nem tudományos kérdés, hanem életprobléma. Ha meg akarod írni a szótáradat, az úgy nem megy, ha folyamatosan megalkuszol. Ki kell tartanod a saját életedben, nem hajolhatsz be az éppen divatozó közízlésnek, nem élheted mások életét. Dolgoznod kell még akkor is, ha a munkád éppen nem nemesít. Mi kell tehát ahhoz, hogy Temesi Ferenc lehessünk? Idézem őt: tehetségesnek kell lenni és magyarnak. Temesi Ferenc tehetségesnek született, megmaradt magyarnak. Ezért vagyunk ma itt. Példakép. Így is lehet élni. Vagy csak így érdemes. Isten éltesse Temesi Ferencet!“ – mondta.