Best WordPress Hosting
 

Barangolások Európa kulturális tereiben – a Ludwig Múzeum bemutatta éves programját

A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum idei első időszaki kiállítása a néhány hónapja, röviddel 100. születésnapja előtt elhunyt Vera Molnar életműve előtt tiszteleg. Az À la recherche de Vera Molnar című, február 10-április 14. között látogatható tárlat két részből áll majd; egyik fele áttekinti a művész pályájának meghatározó fejezeteit, végigköveti Molnar vonal- és formarendszereinek alakváltozásait. A kiállítótér másik felében a kortárs nemzetközi szcéna ismert alkotói, köztük Refik Anadol, Aurèce Vettier, Arno Beck, Casey Reas, Mark Wilson és Samuel Yan alkotásait láthatjuk, melyeket az köt össze, hogy valamennyi Molnar alkotásaira egyedi módon reflektálva tiszteleg a kiemelkedő jelentőségű életmű előtt. A kiállítás a Ludwig Múzeum, a bonni Stiftung für Kunst und Kultur és a Vintage Galéria együttműködésével valósul meg.

Vera Molnar: Hypertransformation /Diptyque I., 1974-1979 vászon, vinil, 147 × 150 cm, Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria

A német Till Brönnert eddig főként a jazzpódiumokról ismertük; most a Bartók Tavasz keretében, a Ludwig Múzeum és a Müpa együttműködésében fotóművészként mutatkozik be a magyar közönség előtt. Fotói egyszerre keresik az európai népekben a közös és az elválasztó elemeket, a globális és regionális jelentések érzékeny szövetén keresztül mutatják be korunk Európáját. A kiállításának címét is adó jelenlegi projektje, az Identitás-Európai tájkép még készülőben van és elsőként a Ludwig Múzeum látogatói láthatják április 14-augusztus 25. között.

Megvannak az Esterházy Art Award idei díjazottjai

Az Esterházy Magánalapítvány 2009-ben hozta létre díját, az Esterházy Art Award-ot, melynek kétévenkénti odaítélésével folytatja az Esterházy hercegi család négy évszázadon keresztül gyakorolt, nagy hagyományokkal rendelkező mecénási tevékenységét. Az Esterházy Art Award az alapítása óta eltelt közel másfél évtizedben – méretének, központi szerepének és a jelölt művészek gondos kiválogatásának köszönhetően – a fiatal magyar művészvilág mértékadó áttekintésévé vált. A díj célja a tehetségek nemzetközi megjelenésének előmozdítása és a nemzetközi párbeszéd támogatása. A díj egyik fontos sajátossága, hogy az alapítvány a díjazottak munkásságát a későbbiekben is figyelemmel kíséri, műveiket nemzetközi kiállításokon is bemutatja.

Egy díj fontossága számos módon mérhető, így többek között a pályázók számával, a díjat odaítélő zsűri összetételével, a díj nagyságával és – az idő előrehaladtával mindinkább – a díjban részesültek névsorával. Az Esterházy Art Award megkülönböztetett státusza e kritériumok bármelyikével alátámasztható. Míg 2009-ben a pályázók száma még alig haladta meg a 100-at; idén már – az elmúlt évek folyamatos növekedése után – 262, 45 év alatti művész portfóliója került az ítészek asztalára. A zsűri minden alkalommal nemzetközi összetételű, tagjai ismert művészettörténészek, múzeumi vezetők és a díjat kiíró alapítvány képviselői – idén Fabényi Julia, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója, Ulrike Groos,  a Kunstmuseum Stuttgart igazgatója, Barbara Horvath művészettörténész, a KUNST HAUS WIEN kurátora, Rieder Gábor művészettörténész, kurátor, szerkesztő, dr. Ottrubay István, a díj alapítója, az Esterházy Magánalapítvány elnöke, Szegedy-Maszák Zsuzsanna művészettörténész, kurátor, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár főmuzeológusa és Vitus Weh kurátor, az Esterházy Magánalapítvány művészeti tanácsadója.

Trapp Dominika, Kortmann-Járay Katalin, Mendreczky Karina és Horváth Gideon, az Esterházy Art Award 2023. évi kitüntetettjei, fotó: Végel Dániel, © Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

A cukiság esztétikája – beszélgetés a Ludwig Múzeum kiállításának kurátoraival

– ArtPortal (AP): A cukizmus (cuteism) a kortárs globális képzőművészeti trendek egyik meghatározó jelensége, amelyet a kurátori koncepciótok mégsem egységes esztétikai irányzatként mutat be, hanem a fogalommal „családi rokonságban” álló művészeti törekvésekre fókuszál inkább. Miért döntöttetek úgy, hogy a fogalom jelentésszóródásaira és nem magára a cukizmusra mint önálló irányzatra fókuszáltok?  

– Maj Ajna – Jan Elantkowski (MA–JE): A cukiság vagy cuteness (nem egyenlő a cukizmussal) nem kifejezett képzőművészeti „irányzat”, manifesztumokkal és képviselőkkel, hanem annál sokkal szélesebb, általánosabb kulturális jelenség, amely a modern társadalmak egészére jellemző. Képzőművészeti megjelenése tehát halmaz-részhalmaz viszonyt jelent: a cute a képzőművészetben a cuteness kulturális kontextusának egyedi megjelenési formája.  

A cukizmus kifejezést, amit csupán rövid ideig használtunk a kiállítás munkacímeként, Bozó Szabolcs az Artmagazinnak adott 2021-es interjújában saját művészetére vonatkoztatta humoros felhanggal, mondván, hogy a cubism (kubizmus) helyett ő a cuteism (cukizmus) mozgalmat képviseli. És bár eleinte mi is vonzódtunk ehhez a megfogalmazáshoz, hamar rájöttünk, hogy valójában az eredeti elképzelésünkkel ellentétes üzenetet kommunikálna a kiállításról.  

Művészet a Soá után – Boris Lurie és Wolf Vostell kiállítása a Ludwig Múzeumban

A viszonylag kis méretű, ám annál nagyobb empátiát és odafigyelést igénylő tárlat két olyan művészt állít párhuzamba, akik mind művészként, mind emberként megértették egymást, hiszen mindkettejük fontos célkitűzése volt, hogy a zsidóság ellen elkövetett történelmi igazságtalanságok és bűnök ne merüljenek a feledés homályába.

Lurie és Vostell egy kegyetlen, gúnyos fiúbanda tagjai, akik nem könyörületesek a látogatókkal. A cím alapján kézenfekvő volna azt gondolni, hogy a holokauszt történelmi tragédiájáról szóló kiállítást láthatunk, azonban ami valóban egyedivé teszi a tárlatot, az a művészek személyes meglátásai, a tényeken túlmutató alkotói szubjektivitásuk, vagyis az mód, amiként e témákhoz nyúlnak. Ez pedig talán még a szokásosnál is kényelmetlenebbé teszi az egész kiállítást.

Fotó: Végel Dániel / Ludwig Múzeum