Best WordPress Hosting
 

Egzotikum a ház mögött – Nagyvárosi népmesék

Nagyvárosi népmesék – rögtön felderültem a címmel való első találkozáskor. Mégis mit jelenthet ez? Mire számíthatok? Valóban a nagyvárosokban hajtottak csírát a könyv meséi? Ráadásul egy egész gyűjteményes kötetre való? Vagy csak városi használatra válogatta őket Zalka Csenge Virág?

A beharangozóból aztán kiderült: lakik benne ilyen is, olyan is, ám a tizennyolc mese egy csokorba épp azért került, hogy a városokat benépesítő állatokat, növényeket és tárgyakat is legyen kedvünk körbeszőni képzeletünk fonalaival, s meglássuk, miképp kelnek a mesék szárnyaira.

Zalka Csenge Virág, ahogy korábbi köteteiben, most sem szimplán az ismeretlen, távoli világok kincsesládikáit nyitogatja fel előttünk. Válogatásának különleges, mesemondókat és hallgatóságukat egyaránt szolgáló szempontja ezúttal az, hogy a bolygó leghétköznapibb figurái, dolgai mutatják meg saját rejtélyes, csodálatos vagy szimplán eddig nem látott arcukat. Így aztán kapunk egy csokor egészen közönséges karakterről szóló, ám csöppet sem közönséges mesét. Macskáról, kutyáról, galambról, pitypangról, hintáról és cégtáblákról hallunk, s közben „mellékesen” körbejárjuk a Földet.

Királynők, indiánok, gézengúzok – Rónaszegi Miklós portréja

Rónaszegi Miklós ez év június 5-én kilencvenkét éves lenne, s ahogy ismertem, még éppen befejezné legújabb kalandos ifjúsági regényét. Pest hetedik kerületében született, és ott is élt, a Rákóczi úton lakott, onnan járt be a New York-házba, amíg ott volt a kiadó. A napi szerkesztői munkája után otthon a család várta. Mindig volt ideje a lányaira, később az unokáira, aztán talán ivott egy korty konyakot, s leült írni. A konyak csak arra kellett, hogy elválassza a napot a kiadói munkától, és megnyíljon a fantázia világa.

Rónaszegi Miklós a háború után került a könyvkiadói munkába: 1948-ban szerkesztőségi titkár lett a Hungária Könyvkiadónál, 1950-ben a Franklin Társulat korrektoraként folytatta, onnan került, eleinte ugyancsak korrektornak az Ifjúsági Kiadóhoz. Ez vette fel később a Móra Ferenc nevet. 1953-ban már felelős szerkesztői beosztásban dolgozott, és nemsokára ott jelentek meg az ifjúságnak írt első könyvei: 1955-ben A nagy játszma, A Sánta Bölény, majd sorban a többi, a Kolumbusz Kristófról szóló Hínáros tenger, A királynő kalóza, az indián könyvek, 1973-tól a kalandos Kartal történetek, vagy a kiskamaszoknak írt Gézengúz kalandok, amelyek a nyolcvanas években arattak nagy sikert.

A történelmi regényekhez sokat olvasott, kutatott, hogy hiteles élményt nyújtson a fiatalságnak. Ő kezdeményezte a Delfin könyvek elindítását. Ebben a sorozatban számos író kapcsolódott a Mórához, írtak sci-fit, historikus legendákat – olyan szerzők, mint Mándy Iván vagy Tatay Sándor tették színvonalassá a sorozatot. A hatvanas-hetvenes években aranykorát élte a kiadó, például Kormos Istvánnal, Csukás Istvánnal a szerkesztői szobákban.