Pannonhalma és a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár a magyar kultúra „zarándokútjának” első stációja, ezeréves kereszténységünk bölcsője, ahol bármikor érdemes elidőzni. Kevesen vannak jelenleg, akik jobban ismerik a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár rendkívüli gyűjteményét, mint a könyvtárat több évtizede vezető igazgató, Ásványi Ilona. Enciklopédikus szakmai tudása nemcsak az itt őrzött és az ide folyamatosan bekerülő könyvekről, de a bencés rend történetéről is beszélgetésünk kimeríthetetlen forrása volt. Látogatásunk alkalmával Biriszló Lőrinc bencés szerzetessel közösen avattak be a könyvtár történetébe, együtt mutatták meg Pannonhalma legféltettebb kincseit.
Prédikáljatok és tanítsatok!
A Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár története két jól elkülöníthető korszak mentén íródott, és talán éppen napjainkban nyit új fejezetet az utókor számára: a rend feloszlatásáig tartó évszázadok és az 1802-ben, a bencés rend visszaállításával kezdődő korszak hagyatéka él tovább a mai könyvtár állományában. A korai időkben összegyűjtött állomány 4232 kötetéből azonban csak 757 kötetet kapott vissza a rend. „Legkorábbi forrásunk a pannonhalmi könyvgyűjteményről egy Szent László kori, 1090 körül keletkezett összeírólevélen fennmaradt könyvjegyzék, az első magyar könyvkatalógus, amely 80 kötetet sorol fel. A könyvjegyzék a teológiai »szakirodalom« mellett profán »szakirodalmi« műveket is tartalmaz. Jól olvasható a jegyzéken Donatus, a középkorban használt grammatikák egyik jeles összefoglalója, Lucanus, a filozófus és Cato, a történetíró neve. Vagyis a korszakban fontos tudományágak – retorika, filozófia, grammatika – »szakirodalmával« bírt a könyvtár. Ez egyrészt a bencések nyitottságára vall, illetve azt jelzi, hogy a pannonhalmi kolostorban működött az első iskola Magyarországon” – avat be Ásványi Ilona a könyvtár korai történetébe, majd egy, a magyarországi könyvtermés sorsát meghatározó fordulópontra hívja fel a figyelmet: „A középkori magyarországi könyvtermés (kb. 50.000 kötet) 98–99%-a 1526-ban, Mohács után elpusztult, így a pannonhalmi könyvtáré is. A következő századokban, Pannonhalma és a rend újjáéledése után a következő témájú könyveket gyűjtötték: hittudományi, aszketikai, a misztika témakörébe tartozó, valamit az egyházatyák által írt műveket, emellett pedig történeti, filozófiai, retorikai munkákat, grammatikákat.”