Best WordPress Hosting
 

A Kitelepítés a legjobb magyar regény, Tóth Krisztina idén is díjazott – Nők Lapja Irodalmi Díj

Akovács Éva, a Nők Lapja főszerkesztője kiemelte, a tavalyi díjátadó óta megjelent a színen egy tehetséges szerző, aki maga illusztrálja a képeit: mégpedig a mesterséges intelligencia. Hatással volt a könyvpiacra, az interneten számtalan A.I.-generált könyv lelhető fel. Mikor a főszerkesztő megkérdezte, tudna-e egy könyvet írni számára, a mesterséges intelligencia azt válaszolta, természetesen tudna, de nem lenne olyan jó, „mivel nincsenek érzelmei, kellenek az emberi szerzők hangjai a munkájához”. Ez az emberi hang volt a szempont a nyertes könyvek esetében is.

Idén öt kategória volt, és külön értékelték a gyerekeknek és az ifjúságnak, a fiatal felnőtteknek szóló könyveket. A jelölt kötetekről a lap bookazine-jében, rövid kiadványában lehet bővebben olvasni.

Megemlékeztek a nemrég elhunyt Szegő András újságíróról is, aki 29 évig volt a lap munkatársa, meghatározó alakja.

Visky András Kitelepítés című regénye kapta az idei Margó díjat

Idén 34 pályázat közül választotta ki a legjobb tízet a Könyves Magazin szerkesztősége, a győztesről pedig a Fiatal Írók Szövetsége, a Szépírók Társasága és a Margó Irodalmi Fesztivál képviselőiből álló szakmai zsűri döntött. A Margó díjra minden olyan magyar nyelvű szerző által jegyzett első prózakötetet lehetett nevezni, amely 2022. július 1-e és 2023. június 30-a között jelent meg, illetve került kereskedelmi forgalomba.

A Margó díjat 2023-ban Visky András Kitelepítés című kötete nyerte el. Kertész Imre Sorstalansága erős párhuzamként kínálja magát a gyermek András nézőpontjából megírt Kitelepítés ügyében, egyrészt a rettenetes viszontagságok miatt – amelyeket ott mindkét szülőtől, itt az apától elszakadva kell átélnie az elbeszélőnek –, másrészt pedig erősen dokumentatív volta és annak határozott sugallata révén, hogy mindaz, amit olvasunk, pontosan így történt, és a főhős pontosan így élte meg-át a leírtakat. Ami nyilvánvalóan lehetetlen, és a művet mint kivételes – valamint kivételesen bonyolult és rafinált– írói teljesítményt állítja elénk.

Fontos és szintén a Sorstalansággal összevethető pont a Kitelepítés ügyében az is, hogy noha a kívülálló számára a borzalmas kiszolgáltatottság, ínség, félelmek, bizonytalanság időszaka-élménye a láger, András természetesnek, sőt anyja biztonságot nyújtó jelenléte miatt alapjában véve otthonosnak érzi. Hat fogékony éve telik el ott, gyermekkorának meghatározó szakasza, testvéreivel és anyjával együtt, egymásba kapaszkodva. Teljesen extrém körülmények között, mégsem állandó rettegésben.

Ellenséges elemek – Visky András Kitelepítés című regényéről

A mű sikerének számos oka van. Olyan témát dolgoz fel, ami ritkaságszámba megy a magyar irodalomban, ez pedig az 1956 után Romániában felfokozódó ideológiai tisztogatás nyomán megindult letartóztatási hullám során börtönbe vetettek, büntetőtáborokba deportáltak szenvedése. A szerző a rá és népes családjára kirótt, mérhetetlenül igazságtalan, embertelen sínylődést írja meg olyan hasonlíthatatlanul szép szöveget formázva, olyan aprólékos, dokumentarista ábrázolást nyújtva, amely felejthetetlenné, örök érvényűvé emeli a regényét.

Az ok, amiért a kommunista állam a regénybeli s vélhetően a valóságos család ellen a terrorintézkedést alkalmazza, teljesen abszurd. A református tiszteletes apa a lehető legmélyebb hittel hirdette az igét, amit az állam vezetése önmagára nézve egzisztenciális fenyegetésként azonosít. Ez pedig azzal jár, hogy az édesapát 1958-ban huszonkét év börtönre ítéli, amiből aztán hat évet le is kell töltenie. A hat gyermek gondja így az édesanyára, valamint egy, a családhoz önként csatlakozó fiatal árva lányra marad, akit korábban befogadtak. Őt, ezt az angyali ártatlanságú teremtést a gyerekek hamar elfogadják, megszeretik és Nényunak nevezik el. Nényu pedig akkor is kitart mellettük, amikor a csonkán maradt családot – nem sokkal az édesapa letartóztatása után – mint elemente dusmanoase, ellenséges elemként, mindenüktől megfosztva kitelepítik a Duna-menti Baragan büntetőtelepére.

A hosszan hömpölygő cselekményt a legkisebb gyerek, András szemszögéből követhetjük végig. Tőle tudjuk meg, hogy olyan kietlen vidékre kerülnek, ahol a szürke porviharokban megszámlálhatatlan ördögszekér görög a pusztaságban, és ahol kezdetben egy földbe vájt odúban hajthatják álomra a fejüket. Ezt a zugot is meg kell osztaniuk holmi, a környéken tengődő rókacsaláddal. Később egy ócska, huzatos barakkban, bordelben húzzák meg magukat, és a legidősebb testvér, Ferenc megtiltja a gyerekeknek a pityergést, hiszen ezzel csak édesanyjuk szívét keserítenék.

„Egy író számára a szerzetesi életmód majdhogynem magától értetődő” – Visky András Pannonhalmán VIDEÓ

Ha létezik író számára ideális környezet, akkor Pannonhalma az, és ezt ez a kis film képeivel és szövegével egyaránt átélhetően érzékelteti.

Kiderül belőle az is, hogy Visky András ott-tartózkodása kölcsönösen előnyös és termékeny közös két hét volt. Ennek egyik oka az, hogy a monostor egyesít magában két, első látásra összeegyeztethetetlen tulajdonságot: a változhatatlan nyugalmat, csöndet, szellemi-spirituális erőt és a külvilágra való nyitottságot, párbeszédkészséget. A bencéseknél nemcsak az írók, hanem mindenki megérezheti, hogy ha a lelkünk mélyébe tekintünk, egy kicsit mindannyian szerzetesek vagyunk vagy lehetnénk.

Ez a bejegyzés: „Egy író számára a szerzetesi életmód majdhogynem magától értetődő” – Visky András Pannonhalmán VIDEÓ eredetileg innen származik: kultúra.hu.