Best WordPress Hosting
 

Berlin 1. évad – kritika

Megérkezett a Netflixre az óriási sikereket produkáló A nagy pénzrablás (La casa de papel) spin-off sorozata, a Berlin. A rajongók többnyire azt kaphatták, amire számítottak, viszont így hatodjára (ha A nagy pénzrablás évadait is számba vesszük), kissé elfáradt már a sztori és nem képes úgy hatni a közönségre, ahogy azt a Professzor és csapata tette.

Az első spanyol szoprán, aki lemezre énekelte Carment – Victoria de los Ángeles

Victoria de los Ángeles López García néven Barcelonában jött a világra. Kilencévesen már operarajongó volt, zenei tehetségét korán felismerték. Énekelni és gitározni szülővárosa konzervatóriumában kezdett, ahol 1941-ben fejezte be tanulmányait. Ugyanabban az évben, még hallgatóként lépett fel először Mimi szerepében Puccini Bohémélet című művében a híres barcelonai Liceu operaházban. Az intézmény négy évvel később szerződtette, s Mozart Figaro házassága című operájának grófnőjeként debütált. Huszonkét évesen már a madridi közönség is neki tapsolt, amikor a tenorkirály, Beniamino Gigli társaságában Puccini operáiban (Manon, Bohémélet) énekelt.

1947-ben megnyerte a genfi nemzetközi énekversenyt, és a siker nyomán számos meghívást kapott, az elsők közt Manuel de Falla La vida breve (Rövid élet) című operájában a cigánylány Salud szerepét énekelte Londonban 1948-ban. A következő évben először hallhatta hangját a Párizsi Operaház közönsége, amikor Gounod Faust című operájának női főszerepét, Margitot formálta meg.

Egymás után kapta a felkéréseket a leghíresebb operaházaktól.

14 nyelven énekel – nyolcvanéves Julio Iglesias

Julio José Iglesias de la Cueva Madridban született. Apja sikeres orvos volt. Ő maga kezdetben ügyvéd és diplomata szeretett volna lenni, megnyerő arcvonásait és modorát később kiválóan ki is használta – igaz, nem a tárgyalóteremben, hanem a rivaldafényben. Labdarúgó tehetsége már fiatal korában kiderült, és tinédzserként megvalósult legnagyobb álma: kapusként bekerült kedvenc klubja, a Real Madrid ifjúsági csapatába. Pályafutását egy autóbaleset törte derékba: gerincsérülést szenvedett, így két éven keresztül nem tudott lábra állni. Az ágyhoz kötött Iglesias egy barátjától kapott gitárral ütötte el az unalmas órákat: énekelt és dalokat kezdett írni, közben felfedezte, mennyire megvigasztalja a zene.

Felépülése után, 1968-ban Nagy-Britanniába utazott, hogy befejezze tanulmányait, közben a saját élete ihlette La vida sigue igual (Az élet megy tovább) című dalával szerencsét próbált a kezdő dalszerzők számára évente megrendezett benidormi dalfesztiválon. Legnagyobb meglepetésére első díjat nyert és nyomban lemezszerződést kapott, dala pedig a slágerlisták élére ugrott. Iglesias felfüggesztette jogi tanulmányait, és minden idejét a zenének szentelte. 1969-ben jelent meg első albuma, egy évvel később ő képviselte hazáját az Eurovíziós Dalfesztiválon Gwendolyne című dalával. 1971-ben már túl volt az egymilliomodik eladott albumon. A kiváló nyelvérzékkel rendelkező Iglesias sorra jelentette meg dalait németül, olaszul, franciául és portugálul. Hamarosan meghódította egész Európát, 1976-ban pedig New Yorkba látogatott, ahol telt ház előtt lépett fel a Madison Square Gardenben – holott az Újvilágban addig alig ismerték nevét.

A CBS lemezkiadó rögvest szerződtette azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az angolszász nyelvterületet is meghódítsák. Iglesias 1981-ben Cole Porter Begin the Beguine című dalának feldolgozásával felkerült az angliai listákra. Az Egyesült Államokban Julio címmel adták ki gyűjteményes albumát, rajta az angol nyelvű, Hey című sikerdallal, és a korong igen szépen fogyott. Az amerikai közönség kedvence 1984-ben az 1100 Bel Air Place című albuma révén lett, amelyen a country-legenda Willie Nelsonnal közösen énekelte a To All The Girls I’ve Loved Before című dalt. Az albumon szerepelt Diana Ross és a Beach Boys is, a kaliforniai együttes szolgáltatta a háttérvokált a The Air That I Breathe című örökzöld dal feldolgozásához. A lemezből rövid idő alatt nyolcmillió példány kelt el, csak az Egyesült Államokban négymilliót vásároltak.

Már a Belgrád rakparton is lehet tapastalatot gyűjteni :)

Néhány hónappal ezelőtt kellemes meglepetés érte Spanyolország szerelmeseit: új autentikus, spanyol étteremmel bővült a főváros gasztronómiai palettája. Új távlatokban gondolkodott a Continental Group, amikor megálmodta autentikus spanyol éttermüket, a néhány hónapja megnyitott Tapas Fino-t a Belgrád rakpartra. Az ide látogatót nem csupán egy új tapas bár várja, ez sokkal inkább egy életérzés: hangulatos terasz, autentikus dallamok, látvány és ízek, egy darabka az Ibériai-félsziget csodájából..

A májusban megnyitott étterem koncepciója szép kihívás elé állította őket: megmutatni, hogy a mediterrán életérzés és az elegancia nem zárja ki egymást. A budapesti spanyol gasztronómiával foglalkozó helyeken erre nem igazán van példa, épp ezért is különleges, amit nyújtanak. Az enteriőr ugyancsak kuriózumot tartogat: a belső teret egy argentin származású, Barcelonában élő festőművész képei díszítik, a titokzatos női alakok pedig az új koktéllap koncepciójának a részei lesznek. Ez már előrebocsájtja: az elegancia és a mediterrán lazaság különleges ötvözetét kínálja a Tapas Fino.

 

500 év után megfejtették V. Károly kódolt levelét

Öt évszázaddal később sikerült megfejteni azoknak a szimbólumoknak a jelentését, amelyek V. Károly spanyol király, német-római császár párizsi nagykövetének írott levelében szerepeltek.

Az 1547-ben kelt levél megfejtését szerdán jelentette be négy kutató a kelet-franciaországi Nancyben. A felfedezés újabb adalékkal gazdagítja a francia királyság és a Német-Római Birodalom közötti kapcsolatok történelmét.

A megfejtésen a Lotaringiai Informatikai Kutató Laboratórium (Loria) kódfejtői, valamint az észak-franciaországi Pikárdiai Egyetem egyik kutatója fél évig dolgoztak.