Best WordPress Hosting
 

Susanna Kearsley: Az emlékek háza

Erről a könyvről egy olyan cikkben olvastam először, amely időutazásos regényekről szólt, és mivel különösen szeretem ezt a témát, azonnal kerestem is a könyvtárban. Ha szeretitek ti is az időutazós történeteket, ajánlom ezt a könyvet, mert szerintem fantáziadús megoldással utaztatja a szerző a könyv főhősét, Julia Beckett-et a múltba és vissza a jelenbe. Úgy gondolom, ez a legnehezebb része egy ilyen könyvnek abból a szempontból, hogy az olvasó is elhiggye és ne érezze erőltetettnek. 

Legelőször a jelen tetszett meg, s annak szereplői lopták magukat a szívembe, akiket akkor ismertem meg, amikor Julia beköltözött egy régi vidéki házba, amely már évtizedek óta hívogatja, és szépen lassan megismerte a falu lakóit.

A házat kezdettől fogva körbelengi valami titokzatosság, amit az is tetéz, hogy Juliával furcsa dolgok történnek. Egyszer csak a 17. századi Londonban találja magát, Mariana a neve, majd ezután egyre gyakrabban fordul elő, hogy váratlanul a múltba utazik, majd egy idő után arra is rájön, hogyan tudja ezt valamennyire befolyásolni. 

Kate Hewitt: Szerelem a múltból

Mindig örülök, amikor egy olyan új szerzőt találok, akitől még addig nem olvastam, de egy jó olvasmányélmény után boldogan fedezem fel, hogy van még jó néhány könyve. 

Így vagyok most Kate Hewitt-tal, nagy lelkesen már elő is jegyeztem két további könyvét a könyvtárban. 

A Szerelem a múltból a már jól bevált két idősíkon játszódik, van a jelen és volt a múlt, amelynek a szálai a történet végére összeérnek, és így előfordulhat, hogy a múlt egy kicsit vagy nagyon, megváltoztatja a jövőt. Azoknak az embereknek a jövőjét, akiket megismerhetünk ebben a könyvben, és bizony nagyon rájuk fér egy kis változás, mert mindannyian küzdenek a múlt démonaival.

Sarah Jio: Párizs összes virága

Ismét egy gyöngyszemre bukkantam. Sem a címből, sem a regény fülszövegéből nem gondoltam, hogy egy ennyire szép és megrázó történetet fogok olvasni. Melyben fontos szerepet játszott a szeretet, a szerelem és a család egysége is, de a legfontosabb az anyaság és a veszteségek. 

Két idősíkon futó cselekményt olvashatunk a könyvben, az egyik 2009. szeptember 04-én kezdődik, a másik 1943. szeptember negyedikén, mindkét esetben Párizsban járunk. 2009-ben Caroline, a fiatal nő balesetet szenved, néhány napra kórházba kerül, ahonnan amnéziával távozik. Fogalma sincs ki lehet ő, miért él egyedül, és miért él éppen ott, ahol. 

Először azt gondoltam, hogy könnyen kideríthetné a telefonjából, a leveleiből, a számláiból, de rájöttem, hogy nem is akarja kideríteni. Azt az első oldalakon megtudjuk, hogy a múlt fájdalmai miatt Párizsba menekült, afféle búvóhelynek tekinti  a várost, örül annak, hogy már sokan nézik franciának. Pedig ő nem francia, de nem is amerikai. Valójában még nem áll készen a mindennapokra.