Best WordPress Hosting
 

Kortárs korképek – tíz kortárs irodalmi mű az őszkezdéshez

Géczi János: Az utolsó rózsához

A Szegeden biológusként tanult, majd később irodalmi és képzőművészeti pályát választó Géczi megszállottja a rózsáknak: korábban már megjelent A rózsa labirintusa című könyve, de még doktori dolgozatát is a dísznövény szimbolikájának szentelte. Új kötetében, mely a Kalligram gondozásában jelent meg, a rózsát olyan jelképként igyekezett láttatni, ahogyan korábban nem volt jellemző az irodalomban. Az utolsó rózsához egyszerre pedzeget általános kérdéseket akár az életről, akár a hatalomról, de biografikus vetület is felfedezhető benne, mellyel a költő önmagát is igyekszik értelmezni jelenkorunk forgatagában.

Hatvany Helga: Viharos idők

Egy szó mint száz – Színházi ízlések és pofonok

Gondoljunk csak Shakespeare műveinek Nádasdy Ádám jegyezte új fordításaira vagy Parti Nagy Lajos Tartuffe-újraírására – hogy csak e két szerzőt említsem. Nyilvánvaló, hogy ezek az új szövegek a 21. századi nyelvhasználattal könnyebben megragadják a befogadót (legalábbis egy rétegét), közelebb hozzák a művet, friss és lendületes, kortárs megszólalások. Természetesen a színházak és rendezők szabadon dönthetik el, melyik változatot veszik alapul a mű színrevitelekor.

A színházi ízlések is eltérők, és esetleg valaki pofonként is értékelheti az efféle újragondolásokat.

Mi több, akár blaszfémiának is tekintheti valaki. Vérmérséklet kérdése. Székely Kriszta, a darab rendezője a Katona József Színházban ekképpen nyilatkozott az újdonsült Odüsszeiáról: „Az átírás valamelyest elemzi is a szöveget, új olvasatban értelmezi a történetet. Azt is szerettem volna, hogy a humora, bizonyos hangsúlyai a mai fül számára ismert szófordulatokká alakuljanak. Závada Péter felfrissítette, hangolta, szabadverssé formálta az eposz szövegét.”