Best WordPress Hosting
 

Küzd a rendező, küzd a színész, küzd a néző – Térey János és a színház

Új, a modern színház jelenével foglalkozó beszélgetéssorozat indult Kortárs? Irodalom? Színház? címmel a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A sorozat elsőként Térey János és a színház kapcsolatát mutatta be. A moderátor Bazsányi Sándor, beszélgetőtársai Jákfalvi Magdolna színháztörténész, Máté Gábor színművész, színházi rendező és Mundruczó Kornél film- és színházi rendező voltak.

Bazsányi Sándor bevezetőjében elmondta: a Térey-féle térerő, nyelvi dinamika az író minden munkájában jelen volt, így színházi szövegeiben is. A kérdés az, hogy ez az eleve teátrális költői nyelv hogyan működik a színházban.

Mundruczó Kornél szerint Térey János legfőbb erénye a nyelvben való tájékozottsága. A karakterek nem válnak külön önálló entitássá, inkább valamilyen klasszikus érzetet jelenítenek meg. Nincsen személyiségük, ezzel Térey visszanyúl a klasszikus színházi hagyományokhoz. A Niebelung-lakópark jó példa erre.

Megvásárolták Térey János Káli holtak című regényének filmjogait

„Glamour és vér. Egy egzisztencialista horror. Ahol az érzelmek őszinték, a szerelem tiszta, a szex vad, és a horror kegyetlen. Egy innovativ, előzmények nélküli, semmihez sem hasonlítható mozifilmet szeretnék. Valódi romantikus hősök egy kiszámíthatatlan világban, ahol bármi megtörténhet és meg is történik. Pont olyan, mint amilyen jövő vár ránk a 21I. században itt Európa közepén, a történelmi Magyarországon” – fogalmazott terveiről a magyar.film.hu oldalnak a producer.

„Már a regény megjelenése előtt beszélgettünk róla Térey Jánossal, egy régi álmom vált valóra, amikor aláírtuk a jogörökössel, Harmath Artemisszel, az író özvegyével a megfilmesítési szerződést. Közösen gondolkozunk, előttünk van még a műnek a forgatókönyvvé átdolgozása, aztán jöhet a casting, és bízom benne, hogy hamarosan nagyvászonra kerülhet a Káli holtak” – tette hozzá Csáky Attila.

A regényből a Katona József Színházban készült színdarab, az adaptációt Bíró Bence dramaturg és az előadás rendezője, Dömötör András készítették. A produkció, amelynek bemutatója 2021. szeptember 17-én volt, megkapta a legjobb új magyar dráma / színpadi szöveg, a legjobb előadás, a legjobb rendezés, a legjobb férfi főszereplő (Tasnádi Bence) és a legjobb női epizódszereplő (Fullajtár Andrea) kategóriákban a Színikritikusok díját.

Debrecent nézte és Debrecen visszanézett rá: hazatalált Térey hagyatéka

Négy év telt el halála óta, azóta hagyománnyá nemesedett, hogy szeptember közepén az író, költő előtt tisztelegnek, s művein keresztül kiemelten foglalkoznak azzal, mit is jelent debreceninek lenni, mit jelent a debreceniség, hogyan kötődnek a városhoz, a hagyományokhoz. Ezek azok a kérdések, amelyek az írót is rendkívüli módon foglalkoztatták: műveiben és magánéletében is, és ez a kettő ért össze az idei Térey Könyvünnepen emlékhelyének átadásával.

Június végén érkezett a hír, hogy az özvegy, Harmath Artemisz úgy döntött, a budapesti, Viza utcai írólakás tárgyi hagyatéka teljes egészében költözik a cívisvárosba. (A döntés hátteréről Harmath Artemisszel készített interjúnk itt olvasható.) Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatójának javaslatára Harmath Artemisz Debrecen kultúrájáért felelős alpolgármesteréhez, Puskás Istvánhoz fordult tanácsért, aki hamarosan megoldást is talált az állomány elhelyezésére. Azt biztos kezekbe, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár gondozására bízta, akik a legmegfelelőbb hajlékot, Térey fiatalkorának legkedvesebb kiskönyvtárát jelölték ki a személyes tárgyak otthonául. Egy emlékhelyet hoztak létre, ami a jövőben egy kis kulturális központtá nőheti ki magát: lehetőséget teremt a kutatóknak elmélyedni a személyes tárgyakon keresztül is az életműben, és otthont ad a helyi irodalmi szcénának is rendezvényeik lebonyolítására.

Harmath Artemisz, az író özvegye gyermekeivel

Kortárs korképek – tíz kortárs irodalmi mű az őszkezdéshez

Géczi János: Az utolsó rózsához

A Szegeden biológusként tanult, majd később irodalmi és képzőművészeti pályát választó Géczi megszállottja a rózsáknak: korábban már megjelent A rózsa labirintusa című könyve, de még doktori dolgozatát is a dísznövény szimbolikájának szentelte. Új kötetében, mely a Kalligram gondozásában jelent meg, a rózsát olyan jelképként igyekezett láttatni, ahogyan korábban nem volt jellemző az irodalomban. Az utolsó rózsához egyszerre pedzeget általános kérdéseket akár az életről, akár a hatalomról, de biografikus vetület is felfedezhető benne, mellyel a költő önmagát is igyekszik értelmezni jelenkorunk forgatagában.

Hatvany Helga: Viharos idők

„Kulturális értékeket csak közösségek tudnak emlékezetben tartani” – Ősszel nyílik Debrecenben Térey János lakásmúzeuma

A szeptemberi Térey Könyvünnepre nyílik meg Térey János debreceni lakásmúzeuma, amely a József Attila- és Babérkoszorú díjas író és költő tárgyi hagyatékát mutatja be. A kiállítás eleven tér lesz, „békebeli zóna”, ösztöndíjas, illetve rezidenciaprogramokkal és egyéb kortárs irodalmi rendezvényekkel. Harmath Artemisz irodalomkritikussal beszélgettünk.

Ha lakásmúzeumba kerül Térey János tárgyi hagyatéka, melyik életszakasz állapotát kívánja a kiállítás reprezentálni? A debreceni gyerekkort és a kamaszkort? Vagy ebben benne van a Vizafogó-féle dolgozója is?

A Viza utcai írólakás tárgyi hagyatéka egy az egyben utazik Debrecenbe. Ez az érett felnőttkor, a gyerekkor relikviáival.

„A csúcson lakott, és?” – Térey János A Legkisebb Jégkorszak című hangoskönyvéről

Mi kell az életben maradáshoz…? – teszi fel a kérdést Mátrai Ágoston Térey A Legkisebb Jégkorszak című könyvében, amely a napokban jelent meg hangoskönyv formátumban, Klem Viktor tolmácsolásában. Hát, kérlek szépen – folytatja Mátrai –, készletek, koncepciók, / Aztán opálosan derengő távlatok,/ Jelentős ember – és árutartalékok, gondolom… És kegyelem is…

A koncepciók, a távlatok és a tartalékok mindig Térey rendelkezésére álltak, sőt, még a kegyelem is. Akkor is, ha 2019 nyarán, megdöbbentően fiatalon, 48 évesen elhunyt. A jelenből visszanézve az is megdöbbentő lehet, hogy 2015-ös keltetésű Jégkorszak regényideje 2019, akkor tör ki szinte egyszerre a két vulkán, az izlandi Eyjafjallajökull és a szicíliai Etna, ekkor következik be a természeti kataklizma, hűl le a Föld, alakul át némiképp a természet. 2019 nemcsak Térey János halálának éve, ekkor kezd el begyűrűzni a Covid-19 is, ami aztán 2020-ban és 2021-ben tényleg majdnem maga alá gyűrte a civilizációt. (És itt említsük meg azt is, hogy a Paulusban a maga módján megjósolja a 2001. szeptember 11-et is, igaz, nála az ikertornyok összeomlása Oroszország kalinyingrádi területén történik.)

Térey szinte mindig jegyzetelt, és majdnem mindent, amit átélt, be is dolgozta az írásaiba.

„Tulajdonos, vigyázz archívumodra” – Debreceni séták Térey Jánossal

„Kisfiam, apukád nem volt üveges, mondta apám, amikor a konyhán áthaladva elálltam előle a tévét – írta a Térey János Boldogh-ház, Kétmalom utca – Egy cívis vallomásai című, 2020-ban megjelent visszaemlékezésében. Mi az, amit kitakarunk a gyerekkor fénytől szikrázó üvegfelületéből, ami emlékeztet a tévék képernyőjére is. Persze, Térey gyerekkori élményanyaga elválaszthatatlan a Piac utcai sétáitól, miközben talán éppen arra gondolt, hogy ezúttal hogyan jár túl Thomas Lieven a németek eszén a Nem kell mindig kaviár című sorozatban.  És a széria főcímzenéjébe belehallja a Nagytemplom harangzúgását, a nagyerdei Klinikák virágágyásai mellett elhaladó villamos csilingelését. Míg azonban a régi tévéknek a bekapcsolás után át kellett melegedniük, addig az emlékek bekapcsolásához nincs szükség áramra, maguktól is működésbe lépnek, váltanak csatornákat, mintha valaki össze-vissza nyomkodná emlékezetünk távkapcsolóját. A Boldogh-ház, Kétmalom utca – Egy cívis vallomásaiban összefonódik a tragikus eseménysorokkal teli családtörténet, a személyes sors és a város krónikája. 

Téreynek nem csak a tévé képernyőjével van különös viszonya, hanem a mozi vásznával is, amely remek felület ahhoz, hogy megjelenítse rajta a privát és a város emlékezetét. Nemcsak azt írja meg, hogy milyen volt apjával megnézi a Csillagok háborúját, megidéz egy másik vásznat is. Illetve nem is ő, hanem Hegyi Zoltán, a Sexepil egykori énekese. Térey csak idézi Hegyit.

1988 késő őszén történt, a debreceni IPK (akkori Ifjúságpolitikai Klub) nagytermében… Az énekes borközi állapotban így szólította meg a közönséget: „Mi van, mit ültök itt? Ez nem mozi. Álljatok föl, jó?… Addig nem folytatjuk a koncertet, világos?” Ezen a koncerten voltuk először egy légtérben, írta meg ezt a momentumot is Térey János a „Mit ültök itt? Ez nem mozi” – Szíves kalauz Debrecenben című, a Magyar Narancsban publikált cikkében. Akkor még nem ismertük egymást. Ő a Tóth Árpád Gimnázium végzős tanulója, akár össze is futhattunk volna az IPK mellett található Gambrinus közben is, de aztán Kemény István mutat be minket egymásnak egy év múlva, már a New York Kávéházban, de akkor nem jutunk túl a formalitáson. 

„Ízlésem is van, nem csupán érdekeim” – Térey János Szükséges fölösleg cím interjúkötetéről

Halála után, 2019-ben publikálta a Jelenkor a Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba című posztumusz verseskönyvét, majd 2020-ban a Boldogh-ház, Kétmalom utca című önéletírást. Az a különös helyzet állt elő, hogy rendszeresek új könyveinek sajtóeseményei, ősbemutatói. A Lót – Szodomában kövérebb a fű című darabját Kovalik Balázs vitte színre az Örkény Színházban, a Katonában bemutatott Káli holtakat Dömötör András rendezte, és Térey születésnapja alkalmából, a debreceni Térey Könyvünnep keretén belül a Csokonai Színház készített az Epifánia királynő című drámájából felolvasó-színházi előadást.

Felfoghatatlanul nagy volt a munkabírása, a puszta tömegével is tisztelet parancsol az életmű, amely már életében is klasszikussá avatta.

Tehát nem a halála után kezdődött a kultusz építése, ahogy azt egy kommentben olvashattuk a legnépszerűbb közösségi oldalon, nem, már az első, 1993-ban adott interjúja első kérdésével: „Két köteteddel a korodhoz képest rendkívül sikeres költőnek számítasz. Miért fogtál most regényírásba?”

Térey könyvünnepet rendeznek Debrecenben

Harmadik alkalommal rendezik meg szeptember 13-17. között a Térey könyvünnepet Debrecenben – közölték a rendezvény sajtótájékoztatóján csütörtökön a szervezők. Az első könyvünnepet 2020-ban rendezték a Debrecenben született, 49 évesen elhunyt költő születésének 50. évfordulója tiszteletére. Puskás István (Fidesz-KDNP), Debrecen kulturális alpolgármestere azt mondta, a Térey könyvünneppel egyrészt a város jeles szülöttére, a magyar irodalom kiemelkedő alakjára emlékeznek, másrészt az irodalomnak is bensőséges ünnepe lesz.

Az idei Térey-ünnep összeér más hasonló eseményekkel: szeptember Debrecen kulturális örökségéről, kulturális identitásáról szól, az Európai Örökség Napokhoz kapcsolódva pedig az irodalom és az épített környezet ünnepi összefonódását tapasztalhatják majd meg az érdeklődők – tette hozzá az alpolgármester. Szirák Péter irodalomtörténész, Debrecen kulturális nagyrendezvényeinek kurátora azt mondta, Térey a kortárs magyar irodalom egyik legtehetségesebb és legtermékenyebb írásművésze átformálta a költészet nyelvét, felújította a verses regény és a zenedráma műfaját, új értelmet adott a pátosznak és az elégiának, a szatírának és a társalgási drámának, a disztópiának és a memoárnak.

“Olvasói, az irodalom ínyencei tudják, hogy milyen megragadó erejűvé, milyen intenzitásúvá formálta a műveit, s mindezt lenyűgöző műveltséggel és rendkívüli nyelvi fantáziával tette”

„S végre mivé leszel?”

Bármelyik család története érdekes lehet? Könyvbe való? Filmre illő?

„Az ember legkésőbb késő tizenévesen vet számot, kicsoda ő és honnan érkezik, kik voltak az ősei, milyen jellegű a környezete például földrajzi és biológiai szempontból, hogyan viszonyul ő maga a nyiladozó elméjével a számára adott keretekhez (ahogyan Csokonai írja: »Ki vagy, miért vagy, hol lakol? és kinek / Szavára mozgasz? s végre mivé leszel?«)” – olvashatjuk Térey János Boldogh-ház, Kétmalom utca – Egy cívis vallomásai című könyvében, melyben az író arra vállalkozik, hogy összegezze, milyen válaszokhoz jutott a kamaszkor óta tartó számvetésben.

Ha könyvben megjelent önéletírást olvasok, mindig felötlik bennem, mi vitte rá a szerzőt arra, hogy az olvasók elé teregesse az élet többgenerációs hordalékát. Az utóbbi évek ilyen olvasmányélményeiről – Oravecz Imre A rög gyermekei, Vida Gábor Egy dadogás története, Ferenczes István Veszedelmekről álmodom, Bereményi Géza Magyar Copperfield vagy Nádas Péter Világló részletek című könyveiről – mind beszámolhatnék, mégis azt érzem, Térey János kötete bármennyire is illeszkedik ebbe a felsorolásba, mégis teljesen más, és erről kell most írnom. Mert ez hagyaték. A töredékessége nem poétika, hanem megmásíthatatlan tény.