Best WordPress Hosting
 

A Nobel-díjas Annie Ernaux tovább harcol, hogy a nők választhassanak: anyává válnak-e vagy sem

Annie Ernaux a francia társadalom, a 20. századi francia történelem második felének legjelentősebb krónikása, a kollektív emlékezet megőrzője, aki a saját tapasztalatait leszűrve írja meg történeteit. Ernaux méltatásaival együtt a felelősségérzete is megnőtt, mióta tegnap a Svéd Akadémia neki ítélte az idei irodalmi Nobel-díjat. A szerző a sajtótájékoztatón elmondta, hogy továbbra is a nők jogaiért szeretne harcolni.

Ki is valójában Annie Ernaux? – A szerkesztője mesél

Annie Ernaux a francia társadalom, a 20. századi francia történelem második felének legjelentősebb krónikása, a kollektív emlékezet megőrzője, aki a saját tapasztalatait leszűrve írja meg történeteit – hangsúlyozta Orzóy Ágnes, a Magvető Kiadó szerkesztője annak kapcsán, hogy a francia szerző kapja idén az irodalmi Nobel-díjat.

Annie Ernaux mindegyik alkotása önéletrajzi ihletésű. Legkiemelkedőbb műve, amellyel berobbant a köztudatba, az Évek című 2008-as történelmi emlékirata, amely magyarul tavaly jelent meg a Magvető Kiadónál Lőrinszky Ildikó fordításában. Ebben a könyvében az író a II. világháború után, egészen Nicolas Sarkozy köztársasági elnökké választásáig, a 2000-es évek elejéig mutatja be a fejlődő francia társadalmat egy nő megrázó történetén keresztül – tette hozzá az Évek és egy másik Ernaux-regény, a Lánytörténet magyar kiadásának szerkesztője.

A Lánytörténetben, amelynek magyar fordítása 2020-ban jelent meg, Annie Ernaux az 1958-as Franciaország világát eleveníti fel, amikor 17 éves volt. Mint Orzóy Ágnes rámutatott, Annie Ernaux munkásosztálybeli családból származik egy normandiai kisvárosból, Yvetot-ból, ahol katolikus környezetben nagyon zárt életet élt, szülei szatócsboltot vezettek. Majd egy nyáron táborba került, ahol kinyílt számára a világ, megtapasztalva a szabadság ízét megismerkedett egy fiúval, akivel együtt töltöttek egy éjszakát és ennek a következményeit, további életére gyakorolt hatását meséli el a történetben.

Hát nem jó boldognak lenni?

Oscar-esélyesből botrányfilm – nagyjából így lehetne összefoglalni azt az utat, amit Olivia Wilde második rendezése, a Nincs baj, drágám az…

A Hát nem jó boldognak lenni? bejegyzés először KULTer.hu-én jelent meg.

Vilmányi Benett ebben a filmben rappelő pásztort játszik – Larry előzetes

Vilmányi Benett dadogással küzdő rappelő juhpásztort alakít a Larry című filmben, amihez már egy teasert is közétettek. Hangulatos teaser előzetest kapott a Vilmányi Benett (Guerilla, Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre) főszereplésével készült Larry című film. A színész – aki az utóbbi hetekben a Junior Prima díj visszautasításával került a hírek középpontjába – egy borsodi fiút […]

The post Vilmányi Benett ebben a filmben rappelő pásztort játszik – Larry előzetes appeared first on Filmtekercs.hu.

Kék villám vs. Halász Judit – Helikoffer

ljen-éljen a 80 éves csodálatos Halász Judit! Sokunk tiszteletbeli családtagjának egyik dalát használtuk fel az ünnepi SOUNDTRASH (ismert filmek/sorozatok merész zenei párosítással) epizódhoz. A Helikoffer című slágere ráadásul ugyanúgy 1983-as évjáratú, mint a Kék villám mozi, mindkettő maradandó emlék gyerekkorunkból.

Bullet Train

Kiszúrtatok velem, túl nagy elvárásokkal ültem az “év legjobb filmjéről miért nem írsz” kommentek után Brad Pitt akciója elé! Mivel augusztusban és szeptemberben nem sok minden fért a programomba, így abelh ígérte be, hogy ír a filmről, aztán gondolom neki is tele lettek a mindennapjai, de végre megnéztem a Bullet Traint, és… korrekt, de semmi […]

Irodalmi Nobel-díjat kapott Annie Ernaux, az Esemény (18) szerzője

Annie Ernaux a kortárs francia irodalom meghatározó alakja, akit idén irodalmi Nobel-díjban részesítettek. Az önéletrajzi regényéből készült, letaglózó Esemény korábban elnyerte a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál legrangosabb díját, az Arany Oroszlánt. Az alkotás már látható a hazai mozikban.

A filmet vetítő mozik listája itt található.

Az Esemény rövid ismertetője:

Nem hagytak nyomokat – kritika

Lengyelország tavalyi Oscar-nevezettje ismét egy olyan korszakot idéz meg, amire nem igazán lehetnek büszkék, de a múlt feltárása és művészi eszközökkel való bemutatása nagyon megy nekik. A Nem hagytak nyomokat megtörtént eseményt dolgoz fel és bemutatja, miként veszi fel a harcot a hatalom az egyén és az igazság ellen. 

Rengeteg Móra!

Idei látogatásomra, bevallom, nem készültem különösebben. Arra emlékeztem csupán, hogy

a koronavírus-járvány alatt jelentős mértékű felújítás folyt az épületben.

Gyors összefoglalásképp: teljes homlokzat- és tetőfelújítás, az ablakok és az épület visszakapták eredeti színüket, felújították és eredeti színre festették a bejárati csarnokot, a lépcsőházat, a folyosókat, a kupolacsarnokot, a kupola üveglapjait, kialakítottak a tetőn két tetőkilátót, a két új állandó tárlat mellett a padlástérben egy kamarakiállítást hoztak létre a múzeum történetéről, illetve egy 3D-s animáció segítségével a 19. századi Szeged belvárosa ismerhető meg. Ezek után azt gondoltam, mindent tudok arról, mi vár a Közművelődésnek szentelt épületben, ugyanis tavasztól kezdve szerkesztőségi és privát postaládámban is az elviselhetőnél nagyobb mennyiségben landoltak a nagy dobásnak szánt, december 31-ig látogatható indiános-cowboyos kiállítás PR-anyagai.

Ballagni be a Klinikára, vinni egy méretes daganatot

Keresztury Tibor mára már kultikus kisprózakötete 2000-ben látott napvilágot a Magyar Narancs gondozásában. A szerző hatvanadik születésnapjára megjelenő új, változatlan kiadás immár történeti távlatból, ám eredeti kifejezőerejéből mit sem veszítve ad hírt a „keleti kilátásokról”. A szövegek a kilencvenes évek magyar mindennapjainak összetéveszthetetlen hangú, fanyar humorú, groteszk-abszurd-realista élménybeszámolói. A könyv a magyar irodalom markáns műfajának, a publicisztikának nagy teljesítménye: tavaly megjelent Artisjus-díjas regénye, a Hűlt helyem mellett a rövid történetek, tárcák, tárcanovellák révén lett Keresztury a kortárs próza meghatározó egyénisége. (Keresztury Hűlt helyem című könyve korábban a Hét könyve volt, a recenziónkat ITT olvashatod róla, tavalyi Margós beszélgetésről a beszámolót pedig ITT.)

Szemethy Orsi: Megadom az időt minden bennem megszülető kísértetnek

Idén nyolcadik alkalommal kapja meg egy első prózakötetes szerző a legjobbnak járó Margó-díjat. A hagyományunkhoz híven interjúsorozatban mutatjuk be a rövidlistára került jelölteket. Ezúttal Szemethy Orsi mesél arról, kitől kapta az első irodalmi bátorítást, melyik gyerekkori olvasmányélmény volt rá a legnagyobb hatással, és hogyan reagált a fogorvosa a debütáló kötetre. (Eddigi interjúinkat itt olvashatjátok: Lichter Péter, Haász János.) A legjobb első prózakötetnek járó elismerést az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon adják át.

Fotó: Szilágyi Lenke

Annie Ernaux kapta az irodalmi Nobel-díjat

Annie Ernaux francia írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.

Az indoklás szerint az elismerést azért a bátorságért és klinikai éleslátásért ítélték neki, amellyel felfedi az egyéni emlékezet gyökereit, elidegenedését és kollektív korlátait.

Annie Ernaux állhatatosan és különböző nézőpontokból vizsgálja a nemek, nyelvek és társadalmi osztályok szempontjából erős egyenlőtlenségek jellemezte életet – hangsúlyozta a szerzőt bemutatva Anders Olsson, a Nobel-bizottság elnöke.

Polcz Alaine egész életében a saját történetét írta [Polcz Alaine 100]

Polcz Alaine olyan szerző, akit közelebb érzünk magunkhoz, mint más írókat, talán azért, mert a könyveiben mindig őszinte és személyes maradt, ennek köszönhetően pedig rengeteg mindent tudhatunk róla és a lelkivilágáról. Életének eseményeit közelről és közvetlen hangon beszélte el nekünk, nem köntörfalazott, nem tabusított, saját hangján mesélt. Könyveit olvasva olyan érzésünk támadhat, mintha jól ismernénk őt, izgalmas személyisége és inspiráló gondolatai itt maradtak velünk, a műveiből pedig egy egyszerre erős és törékeny, humoros és empatikus ember rajzolódik ki, aki kíváncsian és nyitottan figyelte saját történetét és megéléseit, és akit éppúgy érdekelt az élet, mint a halál. „Úgy emlékszem, mintha már gyermekkoromban készültem volna arra, hogy megírom az életemet – nem is a saját életemet, hanem azt, hogy mire emlékszem, ami velem és körülöttem történt.” Születésének századik évfordulóján most mi is könyvein keresztül emlékezünk rá.

A kutyaürülék-evős film rendezője ismét forgat

A Rózsaszín flamingók és más hírhedté vált filmek rendezője, John Waters új filmje a Liarmouth lesz, amit saját könyvéből adaptál. A hatvanas években kezdte és egészen a 2000-es évek elejéig forgatott. Karrierjét botrányfilmek sora alkotja, fizimiskája legendás. John Waters a filmrendezésen kívül képzőművészettel, színészkedéssel és írással is foglalkozik. Utóbbihoz kapcsolódik a Deadline híre, miszerint John […]

The post A kutyaürülék-evős film rendezője ismét forgat appeared first on Filmtekercs.hu.

Sekélyes – Patricia Highsmith: Mélyvíz

Erotikus thriller lett Patricia Highsmith először 1957-ben publikált regényének adaptációjából, pedig a Mélyvíz valójában teljesen mentes a szexualitástól – ami a legnagyobb erénye és gátja is a történetnek. A gyönyörű feleség partiról partira járva két kanállal habzsolja az életet és a szeretőket, míg férje egy szobapálma mögött meghúzódva a kedvtelésből tartott csigáira gondol. Ha 25 […]

The post Sekélyes – Patricia Highsmith: Mélyvíz appeared first on Filmtekercs.hu.