Nap: 2022. október 7.

Annie Ernaux a francia társadalom, a 20. századi francia történelem második felének legjelentősebb krónikása, a kollektív emlékezet megőrzője, aki a saját tapasztalatait leszűrve írja meg történeteit. Ernaux méltatásaival együtt a felelősségérzete is megnőtt, mióta tegnap a Svéd Akadémia neki ítélte az idei irodalmi Nobel-díjat. A szerző a sajtótájékoztatón elmondta, hogy továbbra is a nők jogaiért szeretne harcolni.

Halász Judit Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésznő, énekesnő, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Gyerekversek megzenésítője és krónikása, a legtöbbet énekelt magyar dal szerzőjének szóljon ma a Boldog, boldog, boldog születésnapot.

Keresztury Tibor mára már kultikus kisprózakötete 2000-ben látott napvilágot a Magyar Narancs gondozásában. A szerző hatvanadik születésnapjára megjelenő új, változatlan kiadás immár történeti távlatból, ám eredeti kifejezőerejéből mit sem veszítve ad hírt a „keleti kilátásokról”. A szövegek a kilencvenes évek magyar mindennapjainak összetéveszthetetlen hangú, fanyar humorú, groteszk-abszurd-realista élménybeszámolói. A könyv a magyar irodalom markáns műfajának, a publicisztikának nagy teljesítménye: tavaly megjelent Artisjus-díjas regénye, a Hűlt helyem mellett a rövid történetek, tárcák, tárcanovellák révén lett Keresztury a kortárs próza meghatározó egyénisége. (Keresztury Hűlt helyem című könyve korábban a Hét könyve volt, a recenziónkat ITT olvashatod róla, tavalyi Margós beszélgetésről a beszámolót pedig ITT.)

Idén nyolcadik alkalommal kapja meg egy első prózakötetes szerző a legjobbnak járó Margó-díjat. A hagyományunkhoz híven interjúsorozatban mutatjuk be a rövidlistára került jelölteket. Ezúttal Szemethy Orsi mesél arról, kitől kapta az első irodalmi bátorítást, melyik gyerekkori olvasmányélmény volt rá a legnagyobb hatással, és hogyan reagált a fogorvosa a debütáló kötetre. (Eddigi interjúinkat itt olvashatjátok: Lichter Péter, Haász János.) A legjobb első prózakötetnek járó elismerést az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon adják át.

Fotó: Szilágyi Lenke

Polcz Alaine olyan szerző, akit közelebb érzünk magunkhoz, mint más írókat, talán azért, mert a könyveiben mindig őszinte és személyes maradt, ennek köszönhetően pedig rengeteg mindent tudhatunk róla és a lelkivilágáról. Életének eseményeit közelről és közvetlen hangon beszélte el nekünk, nem köntörfalazott, nem tabusított, saját hangján mesélt. Könyveit olvasva olyan érzésünk támadhat, mintha jól ismernénk őt, izgalmas személyisége és inspiráló gondolatai itt maradtak velünk, a műveiből pedig egy egyszerre erős és törékeny, humoros és empatikus ember rajzolódik ki, aki kíváncsian és nyitottan figyelte saját történetét és megéléseit, és akit éppúgy érdekelt az élet, mint a halál. „Úgy emlékszem, mintha már gyermekkoromban készültem volna arra, hogy megírom az életemet – nem is a saját életemet, hanem azt, hogy mire emlékszem, ami velem és körülöttem történt.” Születésének századik évfordulóján most mi is könyvein keresztül emlékezünk rá.