Morcsányi Géza halálhírét a Magvető Kiadó közölte szerda este. Életének 71. évében elhunyt Morcsányi Géza műfordító, dramaturg és szerkesztő, a Magvető Kiadó egykori igazgatója. A Telex életrajza szerint Morcsányi Géza 1952. augusztus 28-án született Budapesten. 1977 és 1988 között dramaturgként dolgozott több teátrumban, köztük a Radnóti Miklós Színházban. Később az Interpress Magazin szerkesztője, 1989-1995 között […]
The post Meghalt Morcsányi Géza appeared first on Filmtekercs.hu.
Tóth Krisztina óvodás és kisiskolás korosztálynak szóló legújabb meséi olyan jelenségeket mutatnak meg, amelyekre a gyerekek nehezen tudnak rákérdezni, illetve a felnőttek nehezen tudnak mit mondani róluk.
A Világpuszi lapjain feltűnnek sérült gyerekek, ágybavizelés, öregség, szegénység, az állatokkal való törődés, a házi kedvencek halála és meggyászolása.
Tóth Krisztina meséiben ahhoz nyújt segítséget, hogy megismerjük a világot, megértsük a nehéz helyzetben lévőket, és olyan, minden didaktikusság nélküli válaszlehetőségeket mutat meg, amelyek a gyerekek nyitottságát és segítőkészségét erősítik.
Annie Ernaux a francia társadalom, a 20. századi francia történelem második felének legjelentősebb krónikása, a kollektív emlékezet megőrzője, aki a saját tapasztalatait leszűrve írja meg történeteit – hangsúlyozta Orzóy Ágnes, a Magvető Kiadó szerkesztője annak kapcsán, hogy a francia szerző kapja idén az irodalmi Nobel-díjat.
Annie Ernaux mindegyik alkotása önéletrajzi ihletésű. Legkiemelkedőbb műve, amellyel berobbant a köztudatba, az Évek című 2008-as történelmi emlékirata, amely magyarul tavaly jelent meg a Magvető Kiadónál Lőrinszky Ildikó fordításában. Ebben a könyvében az író a II. világháború után, egészen Nicolas Sarkozy köztársasági elnökké választásáig, a 2000-es évek elejéig mutatja be a fejlődő francia társadalmat egy nő megrázó történetén keresztül – tette hozzá az Évek és egy másik Ernaux-regény, a Lánytörténet magyar kiadásának szerkesztője.
A Lánytörténetben, amelynek magyar fordítása 2020-ban jelent meg, Annie Ernaux az 1958-as Franciaország világát eleveníti fel, amikor 17 éves volt. Mint Orzóy Ágnes rámutatott, Annie Ernaux munkásosztálybeli családból származik egy normandiai kisvárosból, Yvetot-ból, ahol katolikus környezetben nagyon zárt életet élt, szülei szatócsboltot vezettek. Majd egy nyáron táborba került, ahol kinyílt számára a világ, megtapasztalva a szabadság ízét megismerkedett egy fiúval, akivel együtt töltöttek egy éjszakát és ennek a következményeit, további életére gyakorolt hatását meséli el a történetben.
Szegő a könyvbemutató elején elmondta, hogy a két könyvet párhuzamosan szerkesztette. A munka során olyan érzése támadt, mintha azok elkezdtek volna egymással párbeszédbe lépni, szóba elegyedni, és számára a különbségek éppoly izgalmasak voltak, mint a hasonlóságok.
Fekete Vince Kézdivásárhelyen, Fehér Renátó Szombathelyen él. Az előbbi az egyik legkeletebben lévő magyar többségű város, az utóbbi pedig az ország nyugati részén van. Szegő ennek kapcsán azt kérdezte a szerzőktől: van-e a lokalitásból, „periférialátásból” fakadó identitásuk. „Olyannyira, hogy mint a Torkolatcsöndben, úgy a korábbi köteteim mindegyikében leginkább a lokális tapasztalataimon van a hangsúly, amelyeket Szombathelyen és környékén érzékelek. Ha nem is helyszerűségben, de identitásban és lokális tapasztalatok terén azokat a költői eszközöket keresem, amelyekkel kihangosíthatom azt, amit számomra az országon belüli nyugati »határság« jelent” – felelte Fehér Renátó.
Kézdivásárhely nyelvezetébe született bele, a magyar nyelvet akcentussal beszéli – mondta el magáról Fekete Vince. „Amikor románokkal beszélek, tudják, hogy nem székelyföldi, hanem erdélyi vagyok, amikor pedig Magyarországon vagyok, akkor tisztában vannak azzal, hogy a határ túlsó oldaláról, Erdélyből vagy a Kárpátaljáról jöttem. Vargaváros című kötetemben például Kézdivásárhelyet és környékét vettem górcső alá. A Halálgyakorlatokban viszont nagyjából elhagytam azt a vidéket, és eltávolodtam ide, Budapestre, a centrumba.”