Best WordPress Hosting
 

Ambrus Éva & Pintér Mónika: Mentesen is teljesen!

Tej-, tojás- és gluténmentes receptek kicsiknek és nagyoknak

Milyen könnyebbség lett volna huszonhárom évvel ezelőtt egy ilyen könyv! Az ételallergia napjainkban az elmúlt időkhöz képest még nagyobb méreteket öltött, de ma már könnyedén találunk segítséget és recepteket az internet segítségével. 23 évvel ezelőtt, amikor gyermekemnél szembesültünk egy tejallergiával, leginkább csak elhagytuk a tejet és tejtermékeket, nem nagyon volt még tudomásom akkoriban növényi tejekről és egyéb növényi tejtermékhelyettesítőkről.

Saját ötletek alapján alakítgattam a  recepteket vagy egyszerűen csak kihagytam a tejtermékeket bizonyos ételekből, ami meglehetősen nagy kreativitást kívánt akkoriban. Manapság már számos ilyen könyvet találunk, induljunk ki csak a vegán szakácskönyvbekből, azokban biztosak lehetünk, hogy egyetlen receptben sem találunk semmilyen állati eredetű hozzávalót, tehát a tej és tojásnélküliségben máris biztosak lehetünk. 

Paula Hawkins: Lassan izzó tűz

Első olvasásom Paula Hawkinstól, természetesen hallottam már róla, a Lány a vonaton című regénye eléggé megosztotta az olvasóközönségét. A Lassan izzó tűz egy nagyszerű cím ehhez a történethez, az összes szereplőben, lehetséges gyanúsítottban ott izzik, parázslik a lehetőség, hogy akár ők is elkövethették a történet elején felfedezett gyilkosságot, mert Paula Hawkins remekül teremti a hangulatot és kavarja a szálakat ahhoz, hogy ne tudjuk, mely szereplőben lobbant fel végül annyira a láng, hogy számunkra is kiderüljön, hogy bizony ő követte el a gyilkosságot. 

Nézzük, kiket ismerhetünk meg ebben a történetben. Theo Myerson író és felesége Carla, akik 3 éves kisfiukat tragikus körülmények között veszítették el. 

Laura, a szerencsétlen, magányos fiatal lány, aki tízéves korában egy baleset következtében agykárosulást szenvedett. Ez, valamint a baleset fel nem dolgozott traumája és egy titok nem hagyja, hogy a lány hétköznapi, nyugodt életet éljen, családjától is eltávolodott, teljesen magára maradt.

Liz Moore: Hosszú, fényes folyó

“Mickey Hughes apja és nagybátyja; két nagybácsink, akikkel szinte sosem találkoztunk. Korábbi tanítónk, Mr. Paules. Davies őrmester a 23-as körzetből. Az unokatestvérünk, Tracy. És egy másik, Shannon. Édesanyánk. Édesanyánk. Édesanyánk. Mind valakinek a gyerekei, mégis mind elmentek örökre. Csupa ígéretes jövő, társukban támaszt lelők és társukban a lelket tartók, szeretők és szeretettek, eltűntek mind sorban egymás után, mintha egy sehová nem tartó folyó nyelte volna el őket – a holt lelkek hosszú, fénylő folyama.”

Egy családi dráma és megrázó társadalomábrázolás. Szívszorító családi életek és kapcsolatok a szinte reménytelen helyzetekben. Vajon melyik az a helyzet, amiből már nincs kiút? Vagy remény mindig van? Kiutat mindenből lehet találni? Ebben a történetben sokat gondolkodhatunk ezen. 

Nem krimiként jellemezném ezt a könyvet, hanem egy lélektani drámaként, talán ezért is tetszett annyira. Volt egy gyilkosság, amelynek mentén elindulnak az események, de nem ez a fő csapásvonala ennek a szépen megírt, nagyon megérintő történetnek.