Cseresznyeliget 2.
Ismét találkozhatunk a Cseresznyeliget titkából már megismert kamasz szereplőkkel, aminek nagyon megörültem, mert szerettem azt a könyvet, fiatal hősei a szívembe lopták magukat. Kattints a címre, ha elolvasnád, mit írtam róla.
Ebben a könyvben ismét egy nyári szünet történetét olvashatjuk, egy év eltelt azóta, Kitti édesanyja két hónapra Kanadába repült dolgozni, ezért Kitti ismét Piroska néninél és Ákos bácsinál tölti ezt a 60 napot Cseresznyeligeten.
Nagyon boldog voltam, amikor megláttam, hogy ismét megjelent ez “játék”, ami inkább könyv és játék egyszerre, mert azonkívül, hogy ismeretterjesztő és készségfejlesztő, nagyon sok mesélni valót és beszélgetni valót találunk benne. Úgy nagyjából 20-22 évvel ezelőtt, amikor a gyerekeim még 3-4 évesek voltak, ajándékba kaptunk két ilyen játékot. Imádták. Ők is, de én is. Egyrészt, magukban is örömmel eltekergették a zsinórt a lapokon, másrészt nagyszerű alkalom volt a közös foglalkozásra, játékos fejlesztésre, mert észre sem vették és tanultak.
Még mindig megvan az a kettő, közben a gyerekek felnőttek, de én eltettem az unokáimnak, már sok évvel ezelőtt. :D Most, hogy született egy unokám, aki még kisbaba, szintén el kell még néhány évnek telnie, hogy kipróbálhassa, de ez egy olyan időtálló játék, amiben az évek során nem változik semmi.
A játék lényege, hogy a kiválasztott lapon találunk egy kérdést, és a felső képsorhoz párosítjuk az alsó képsort. Pl. ezen a képen megkeressük, illetve a gyerekek megkeresik, hol élnek ezek az állatok, majd a zsinórt beakasztják a megfelelő helyre és mikor minden kérdésre válaszoltak, akkor megfordítják a lapot és a hátoldalán már látják is, hogy jól oldották-e meg, vagy sem.
Főzős rovatunk új nevet kapott, az eddigi Megfőzünk mindent is cím helyett És mit tudtok enni? lett belőle. Azt is elmesélem, hogy miért. Több mint két éve férjem és én növényi étrend szerint étkezünk, nem eszünk húst, valamint más állati eredetű élelmiszert sem, ezért a Megfőzünk mindent is valahogy már nem állja meg a helyét ennek a rovatnak a címeként, ugyanis nem igaz, sokkal jellemzőbb ez a kérdés, amit legelőször Anyukám tett fel nekünk (nem tudom emlékszik-e még rá), de azóta sok ember kérdezte már ugyanezt.Sokan még mindig azt gondolják, hogy a vegánok csak salátát és zöldségeket esznek és szegényeket sajnálni kell, mert nagyon egyoldalú az étkezésük. Ez egyáltalán nem igaz, sokkal színesebben, változatosabban étkezünk, mióta nem eszünk állati eredetű termékeket. Nem mondom, hogy az első napokban a kisujjunkból ráztuk ki, hogy mit együnk nap mint nap, hogy változatos és tápláló legyen, de nagy segítség volt az internet, ahol rengeteg jó receptet találtunk és ma már elég nagy a választék vegán szakácskönyvekből is.
Most az egyik nagy kedvencünket mutatom meg, amit Kovács Zoltán vegánséf youtube csatornáján találtam és már sokszor készítettem el. Álmodni sem mertem, de ezt a grillezett céklát a fiúk is imádják, bármikor meg tudják enni, mindig örülnek, ha ez az étel készül. A párolt borsót alapból szeretik mindketten és a krumplipürét is, bár ez a krumplipüré teljesen más ízesítéssel készül, mint a mi régi, vajas-tejes krumplipürénk.
Az első lépés a cékla előkészítése. Megpucolom a céklákat, pontos mennyiségeket nem írok, én egy tepsivel szoktam készíteni. Ha nagyok, akkor félbevágom őket, ha kicsik akkor azok könnyen megsülnek. A céklákat vékonyan bevagdalom, de nem vágom őket szeletekre, fokhagymagerezdeket teszek a bevágásokba, majd a tetejüket megszórom vegetával, egész köménymaggal, kakukkfűvel és egy kis borsot is tekerek rá.
Vannak az ember életében olyan pedagógusok, óvónők és tanítónők, akik nagy hatással vannak ránk, és még felnőttkorunkban is emlékszünk kedvességükre, megértésükre és lehet, hogy éppen egy mondatuk, egy cselekedetük terelte életünket egy jobb irányba, vagy a megértő hozzáállásuk miatt tudtuk elfogadni magunkat, voltunk bármilyen idősek.
Mindenki szívében kell, hogy legyen egy ilyen pedagógus, az enyémben több is van. Ilyen aranyszívű pedagógus Arany Piroska is, akinek már a nevében is annyi szépség van. És nem csak a neve ilyen szép, hanem a lelke is. Piroska logopédus, gyógypedagógus, egész életében azon munkálkodott, hogy szebbé tegye a rábízott gyermekek napjait és könnyebbé az életüket.
Könyvében megismerjük történetét, azt, hogyan lett belőle logopédus, gyógypedagógus és milyen utat járt be előtte. Úgy gondolta, hogy olyan sok szép, kedves, hasznos élményt gyűjtött össze pályafutása sok éve alatt, hogy érdemes volna megörökíteni, mert azon kívül, hogy számára szép emlék, másoknak is hasznos lehet, talán ötletet merítenek belőle, vagy reményt kapnak, hogy sosem szabad feladni és mindig érdemes küzdeni a nehézségekkel.
A könyv elolvasása után tudtam meg, hogy nem egy szerző, hanem egy népszerű szerzőpáros írta. Egy legjobb barátnő páros, ami egy nagyon érdekes helyzet, és mindig kíváncsi vagyok, hogy ilyenkor hogyan születik meg a történet. Felosztják egymás között a fejezeteket, vagy a szereplőket, a helyszíneket az eseményeket? Vagy közösen kitalálják a fő csapásvonalakat és külön-külön megtöltik tartalommal.
Kíváncsi vagyok, ha ezt előre tudtam volna, akkor hogy olvasom a könyvet. Figyelve erre és próbálva kitalálni, hogy melyikőjüket olvasom éppen, vagy azért már egy összeszokott szerzőpárosnál ez nem észrevehető? De talán jobb is, hogy nem tudtam, így teljesen a történetre koncentrálhattam.
Ez a könyv egyrészt egy habkönnyű szórakozást nyújtó kikapcsolódás, abszurd eseményekkel, mert csak egy könyvben vagy filmben fordulhat elő, hogy egy esküvői ebéden éppen az a két ember nem eszik a romlott ételből, akik tulajdonképpen nem kedvelik egymást, mindketten a friss házaspár testvérei, sőt együtt kell elmenniük egy nászútra az ifjú pár helyett, akik az ágyat nyomják, mert különben kárba vész minden.
Termesztéstől felhasználásig
A könyv szerzője, Megyeri Szabolcs kertészmérnök diplomájának megszerzése után nyugati kertészetekben és arborétumokban szerzett tapasztalatokat. Hazatérése után nyugati szemléletű kerttervezéssel és kertépítészettel kezdett el foglalkozni. Azt szeretné, ha a kertészkedést örömforrásként élnék meg az emberek.
Szeretné a hazai klímához alkalmazkodó növényeket meghonosítani és kerülni a tájidegen és nem hazánkba való növényeket. Könyvében a fűszernövények termesztését és felhasználhatóságát mutatja be az alapoktól kezdve.
Évekkel ezelőtt teljesen véletlenül akadtam a szerző Amikor isten nyúl volt című könyvére és azonnal nagy kedvencem lett. Éppen ezért meglepett, hogy a Bádogember című regénye miért nem okozott ugyanolyan hűha érzést. Tetszett, jó volt, de nem rabolta el a szívemet.
Sokáig nem is esett le nekem, hogy a Csendélet írója ugyanaz a Sarah Winman, aki az Amikor isten nyúl volt történetet írta, de mindig gyönyörködtem a borítójában, a nagyszerű kivitelezésében. Fantasztikusan szép, ahogyan a lapok külső élén kirajzolódik a gyönyörű grafika, és ugyanilyen jó volt azt nézni, hogy olvasás közben, amikor a lapok széthúzódtak egymástól, akkor elhalványult. Ez a könyv olyan, hogy egyszerűen örömet okoz a nézése is.
Az olvasása pedig még annál is nagyobb örömet okozott. Ebbe a könyvbe jó volt belefeledkezni. Sőt, nem is belefeledkeztem, hanem úgy éreztem, hogy beköltöztem a könyvbe és ott éltem a szereplőkkel, osztoztam velük jóban, rosszban, szépségben és örömben. Micsoda életet éltek, micsoda egy csapat voltak ők mindannyian! És mindez egy véletlen találkozásból indult ki.
Gyümölcsök, zöldségek, receptek az egészséges immunrendszerért
Sajnos nagyon sok ember már csak akkor tesz valamit az egészségéért, amikor szembesült valamilyen egészségügyi problémával.
Mi történne, ha Jane Austen felbukkanna napjainkban és … szerelembe esne?
Legelőször is azt kell elmondanom, hogy nem olvastam még egyetlen Jane Austen könyvet sem. Ami könyvmolyként meglepőnek tűnik még saját magamnak is. Ettől függetlenül nem ismeretlen számomra Jane Austen, mert több róla szóló könyvet is olvastam és láttam regényeiből készült filmeket. Már régóta tervezek olvasni tőle és nem is halogatom sokáig.
A Szerelmes Jane egy időutazós történet, és ha azt mondom, hogy Az időutazó felesége és Stephen King 11/22/63 című regénye a kedvenceim közé tartozik, akkor nyilvánvaló, hogy szeretem az időutazós történeteket. Ezt a könyvet is nagyon szerettem.
Sokáig halogattam ennek a bejegyzésnek az írását. Van egy-két könyv, amiről annak ellenére, hogy végigolvastam, megérintett és erős érzelmeket váltott ki belőlem, sosem írtam értékelést. Egyik nap magam elé vettem, hogy írok róla, másnap félretettem, hogy képtelen vagyok rá, harmadik nap megint elővettem, majd félretettem ismét. Ez a könyv is majdnem erre a sorsra jutott. Sokat gondolkoztam azon, hogy miért.
Rájöttem, hogy vannak témák, amelyek annyira megérintenek, annyira beleélem magam, mert a környezetemben, az ismerőseim között vagy akár a saját életemben jelen volt valahogyan, hogy az erről szóló könyvekről nagyon nehezen tudok írni. De megpróbálom, mert nagyon fontos témáról szól ez a könyv, és sokan nem is sejtik, nem ismerik a bántalmazó kapcsolatok mozgatórugóit.
Sokan kérdezik, amikor napvilágra kerül egy bántalmazó kapcsolat, amikor egy bátor és erős nő felvállalja, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, ő ezt nem bírja tovább és a nyilvánosság elé áll vele, hogy miért csak most, miért várt eddig, és miért maradt a bántalmazóval évekig, ha erőszakot, bántalmazást szenvedett el.
Dénes Zsófia: Zrínyi Ilona
Ezt a könyvet a csíkos-pöttyös könyveim közül választottam ki, Akli Miklós után Zrínyi Ilonával is megismerkedtem közelebbről. Őszintén bevallom, hogy Zrínyi Ilonáról nem voltak naprakészek az információim, így, mielőtt hozzáláttam az olvasáshoz, Wikipédián felfrissítettem a tudnivalókat.
Zrínyi Ilona II. Rákóczi Ferenc édesanyja volt, Ilonát az esküvője napján ismerjük meg, amikor…
A macska, aki megmentette a karácsonyt
Nekem ugyan karácsony után akadt kezembe a könyv a könyvtárban, de remek ünnepváró olvasmány is lehet, érdemes felvenni a karácsony előtti hangolódásra való könyveslistánkra.
Lehet olvasni azonban karácsony nélkül is bármikor, mert egy nagyon kedves, bájos, szívet-lelket megmelengető olvasmány. Cicásoknak pedig tényleg kötelező könyv, ugyanis Oliver egy olyan macska, aki ért az emberek nyelvén, csak azt nem érti, hogy az emberek miért nem bírtak még megtanulni macskául. Nem olyan bonyolult, ha neki sikerült az emberek nyelvét elsajátítani, akkor nekik sem lehet olyan nehéz ez fordítva.
A 76 vegán élettörténetről, ennek a kötetnek az első részéről szóló bejegyzésemet már olvashattátok a blogon, IDE KATTINTVA találjátok meg.
A bejegyzés megjelenése után keresett meg a könyv szerkesztője Kertész Róbert Tibor, hogy tervben van egy második kötet is, és örülne, ha én is elmondanám benne a saját történetemet. Nagyon örültem és boldogan tettem eleget a felkérésének, hogy elmeséljem, miért lettem vegán, hogyan sikerült megvalósítanom az elhatározásomat és milyen eredményeket értem el, mi változott azóta az életemben.
Ha egy könyv címében szerepel a könyvtár, könyvesbolt, könyv szó, akkor nálam már várólistára kerül. Ez amolyan könyvmoly dolog szerintem és vagyunk így még biztos nem kevesen. Persze, ez nem mindig elég ahhoz, hogy a végén is elégedetten tegyük le a könyvet, nem garancia arra, hogy egy komoly érzelmeket kiváltó, megindító, emlékezetes történetet kapjunk, de az ígéret ott van benne.
A párizsi könyvtár azonban abba a kategóriába tartozik, ahová az abszolút 5 csillagos könyveket sorolom, ugyanis érzelmek sorát váltotta ki belőlem, szórakoztatott, meghatott, teljesen otthon éreztem magam a párizsi Amerikai Könyvtárban és szíven ütöttek a háború okozta történések.
Ebben a könyvben a hétköznapi emberek sorsának alakulását ismerhetjük meg a háború éveiben, egy könyvtár dolgozóinak napjain, munkáján és gondolatain keresztül. Megláthatjuk, hogy sokszor az úgynevezett kisemberek is lehetnek nagy hősök, akiknek bátor cselekedeteikről nem, vagy csak az ilyen könyvekből szerzünk tudomást. Láthatjuk a könyv eseményein keresztül, hogy semmi sem fekete vagy fehér, senki sem csak jó, vagy csak rossz, egy pillanat alatt tehetünk vagy mondhatunk olyat, amit később már nem tennénk, és ezzel megváltoztathatjuk egy ember, vagy emberek életét.
Igazi családregény
Mit nem adnék azért, ha ennyi időre vissza tudnám vezetni és meg tudnám ismerni családom történetét, mint ahogy Silingi Terézia tette. Ez a családregény bármelyikünk regénye lehetne, és ha nem tudjátok saját családotok történetét úgy 150 évnyire visszavezetni, akkor szeretettel ajánlom ezt a könyvet, mert az Ómama nyakláncával egy szépséges időutazást tehetünk a múltba, és megismerhetjük azt a világot, azt a kort, amelyben a mi őseink, a mi szeretteink is éltek.
A címben említett nyaklánc generációkon át vándorol a család nőtagjai között, mintegy erre a láncra fűzte fel ezt a csodálatos történetet Silingi Terézia, aki maga is szereplője ennek a könyvnek.
Régen olvastam ennyire kalandos és mozgalmas történetet, mely egy egyszerű családtörténetként indul, de az események fantasztikus alakulásának köszönhetően egyszer csak Afrikában találjuk magunkat és ott további szédületes eseményekben és izgalmakban van részünk.
A történet az 1800-as évek végén kezdődik, majd a szereplőkkel együtt lépünk át a 20. századba és leszünk tanúi a világ változásainak.
Charlotte tízévesen egy hajószerencsétlenségben elveszíti testvérét és szüleit, ezért a nagyszüleinél nevelkedik tovább, ahol legfőbb bizalmasa és támasza Klara, az unokatestvére.
Új információk láttak napvilágot kedvenc fesztiválunkról, úgy gondoltuk, nektek is tudnotok kell róla. :)
Itt az első 400 program a 31. Művészetek Völgye Fesztiválról
Immáron teljes a Panoráma Színpad, a Hangfoglaló Udvar, a Harcsa Veronika Udvar, a Kaláka Versudvar, a Poket Udvar és a Hobo Klub fellépőinek listája, valamint még további hét helyszín programja elérhető a Művészetek Völgye Fesztivál honlapján. Idén is a fesztiválkedvencek mellett helyet kapnak különleges, jubileumi koncertek és feltörekvő előadók is a Művészetek Völgye Fesztiválon július 22-31. között, ahol közel 2000 program közül szemezgethetünk majd.
Évek óta jártunk már a lakóhelyünk és Sopron útvonalon autóval, amikor a homlokomra csaptam és megkérdeztem magunktól, hogy miért nem sétáltunk még végig a nagycenki Hársfasoron. A Széchenyi kastély parkjában már többször is jártunk, bár a kastélyban még nem, és mindig gyönyörködve néztem a kastéllyal szembeni hársfasort, a sétálgató, kutyát sétáltató embereket, akik valahová tartottak. Fogalmam sem volt, hogy hová vezet a hársfasor, míg el nem indultunk és el nem olvastam a tájékoztató táblát.
Végül egy decemberi napot választottunk erre a szép sétára, amikor a hársfasor ősöreg fái lecsupaszodva, lombkoronájuk nélkül mutatták meg magukat, amire első pillantásra azt mondtam, hogy de kár, hogy nem teljes pompájukban, zöld lombos állapotukban látjuk ezeket a méltóságos fákat.
De ahogy sétáltunk közöttük, már nagyon örültem, hogy télen jöttünk először, mert az nem kérdés, hogy tavasszal és nyáron, de még ősszel is végig fogunk itt sétálni. Viszont most láttuk ezeken az öreg fákon a ráncaikat, a göcsörtjeiket, láttuk a korukat, amit nem tudtak elleplezni mutatós ruhájukkal. Nagyon méltóságosak, tiszteletet parancsolóak voltak, ahogyan álltak és figyeltek bennünket.
A Fishing on Orfű facebook oldalán már javában tart a hangolódás a nyári fesztiválra. Hol az idei Nagyszínpad nevéről mennek az ötletelések, hol régi klipeket elevenítenek fel, hol pedig a kedvenc zenekarokról tartanak közvéleménykutatást.
Aki volt már Fishing on Orfű-n, az ennyitől tuti beindul, és elkezdi számolni visszafelé a napokat. Nekünk a tavalyi volt az első Fishingünk, IDE KATTINTVA elolvashatjátok az élménybeszámolónkat is.
Januári információk szerint a bérletek több, mint fele már elfogyott, ami azt is bizonyítja, hogy sokan mások is érzik azt, amit mi, hogy a Fishingre 2022-ben is érdemes visszatérni. Gyanítom, hogy ez már egy állandó programunk lesz a nyári fesztiválok között, a Művészetek Völgye mellett.
Cecilie Enger: Anyám ajándékai
Ez az otthonos, hangulatos borító egy nagyon súlyos tartalmat takar. Egy anya és lánya kapcsolata, az anya életének végéhez közeledve, betegen és Alzheimer-kórral élve. Az édesanya idősotthonba költözik, gyermekei kiürítik a lakását.
Életünk során rengeteg dolgot felhalmozunk, vannak amelyekhez erős érzelmek fűznek bennünket és úgy érezzük, hogy sosem tudnánk megválni tőle. Mintha ezekkel a tárgyakkal megőriznénk valamit abból az emlékből, amikor szereztük, abból az emberből, akitől kaptuk.