„Lakunk egy dombon vagyon, körülvéve egy ángol ízlésű, majdnem igenis nagy körű kerttől, mely hegyen s völgy ölén fekvén, erdőt, rétet, szőlőt, aklot és tavat is foglal magában, de egy része most igen elhagyott. E vad, csendes magány tehát, mely másnak nem tudom, de nékem kimondhatatlan bájt foglal magában, hazám, kedves lakóhelyem.” Így festette le Madách Imre szülőhelyét, Alsósztregovát 1838-ban egyetemi iskolatársának, barátjának, Lónyay Menyhértnek. Akkortájt nagyjából ötszázan lakták, túlnyomó többségében szlovákok. Fényes Elek 1851-es országismertetője 60 házban 414 evangélikus, 76 katolikus, 4 református és 3 zsidó lakót jegyzett fel, egy-egy evangélikus és katolikus templommal, valamint „a Madách nemzetség ősi laká”-val. A 2021-es arányok: 1013 lakosából 977 szlovák, 10 cseh, 3 magyar, 2 cigány, 1 ukrán, 20 ismeretlen nemzetiségű. A templomok ma is állnak – a katolikus a falu szélén, az evangélikus a közepén, a Madách-kastély mellett –, de a gazdasági statisztikákban a határbeli „vasérczkő”, a két malom és az 1430-ig visszamenően datálva létező családi rezidencia „nagy kertje, gyümölcsöse és üvegháza” helyett a termálfürdő és az arra épült wellnesshotel jóval nagyobb súllyal szerepel.
A Madách Imre Emlékmúzeum
Ahogy Szászi Zoltán költő, Madách Imre egyik avatott ismerője fogalmazott a bicentenárium kapcsán Alsósztregován rendezett konferencián, az, amit száz évvel ezelőtt találtunk volna itt, „még az irodalmi emlékházat se ütögette meg”. Többször átalakult a tárlat, egyre bővült és formálódott strukturálisan, az épp tíz éve felújított kastélyban látható aktuális kiállítás – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma filiáléjaként – méltó emlékhely, Madách-tisztelőknek igazi zarándokhely.