Best WordPress Hosting
 

Világvégi univerzum – A Madách Imre Emlékmúzeum Alsósztregován

„Lakunk egy dombon vagyon, körülvéve egy ángol ízlésű, majdnem igenis nagy körű kerttől, mely hegyen s völgy ölén fekvén, erdőt, rétet, szőlőt, aklot és tavat is foglal magában, de egy része most igen elhagyott. E vad, csendes magány tehát, mely másnak nem tudom, de nékem kimondhatatlan bájt foglal magában, hazám, kedves lakóhelyem.” Így festette le Madách Imre szülőhelyét, Alsósztregovát 1838-ban egyetemi iskolatársának, barátjának, Lónyay Menyhértnek. Akkortájt nagyjából ötszázan lakták, túlnyomó többségében szlovákok. Fényes Elek 1851-es országismertetője 60 házban 414 evangélikus, 76 katolikus, 4 református és 3 zsidó lakót jegyzett fel, egy-egy evangélikus és katolikus templommal, valamint „a Madách nemzetség ősi laká”-val. A 2021-es arányok: 1013 lakosából 977 szlovák, 10 cseh, 3 magyar, 2 cigány, 1 ukrán, 20 ismeretlen nemzetiségű. A templomok ma is állnak – a katolikus a falu szélén, az evangélikus a közepén, a Madách-kastély mellett –, de a gazdasági statisztikákban a határbeli „vasérczkő”, a két malom és az 1430-ig visszamenően datálva létező családi rezidencia „nagy kertje, gyümölcsöse és üvegháza” helyett a termálfürdő és az arra épült wellnesshotel jóval nagyobb súllyal szerepel.

A Madách Imre Emlékmúzeum

Ahogy Szászi Zoltán költő, Madách Imre egyik avatott ismerője fogalmazott a bicentenárium kapcsán Alsósztregován rendezett konferencián, az, amit száz évvel ezelőtt találtunk volna itt, „még az irodalmi emlékházat se ütögette meg”. Többször átalakult a tárlat, egyre bővült és formálódott strukturálisan, az épp tíz éve felújított kastélyban látható aktuális kiállítás – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma filiáléjaként – méltó emlékhely, Madách-tisztelőknek igazi zarándokhely.

A lány, aki fekete bárány akart lenni – Baska Barbara dokumentumfilmjéről

A festmény címe: Így jöttem el, Baska József munkája. Ez az erőteljes üzenet a feltámadásról, újrakezdésről, a sejtszintű magyarságtudatról és annak mindenáron történő megtartásáról mindenki számára üzenet.

„Itt élt és alkotott Baska József érdemes művész, a XX. századi magyar festészet kiemelkedő alakja” – olvasom az emléktábla szövegét, miközben a József Attila utcai ház előtt Baska Barbara grafikusművészre, filmoperatőrre várok, hogy sétáljunk egyet a kisfiával, a kilenc hónapos Lexszel, és közben múltat idézzünk. Baska József családjának 1947-es kényszerű menekülése a Felvidékről ugyanazt az üzenetet hordozta, mint amit lányának, Barbarának a közelmúltban megélt autóbalesete és kálváriája. Ez pedig nem más, mint az elmúlás közelségének és az ezt követő újjászületés élményének megélése.

Barbarával most először találkozunk, mégis mindkettőnknek olyan érzése van, mintha már korábbról ismernénk egymást. Elindulunk a Vörösmarty tér felé, Lex a babakocsiban gőgicsél. Barbara Deus ex machina című verseskötetével kint volt a könyvünnepen: ezzel mutatkozott be szépíróként. A könyvben haikuk és Barbara fotói vannak, amelyeket a kórházban készített. A verseket tavaly írta, amikor a második terhessége alatt covidos lett, majd autóbaleset következtében epehólyagműtétre szorult. Aggódott az akkor még a pocakjában lévő Alexanderért, ám közben ihletet merített egy verseskötethez, melyet végül hálából az életét megmentő és őt áldozatosan kezelő orvosoknak ajánlott. „Egyetértesz velem abban, hogy az orvosok olyanok, mintha nem halandó lények lennének, hanem sokkal közelebb vannak az Úrhoz, mint mi? Az ember éli az életét, történik valami, akár egy betegség vagy egy baleset, jönnek az orvosok, és »megszerelik«, aminek köszönhetően tovább él, akár évtizedekig, lehetnek gyerekei, folytatódik az élet” – mondja Barbara, miközben leülünk az egyik nagy múltú cukrászda teraszán.

Pénteki kultúrrandi Leczo Bence íróval

Hogyan kerültél szorosabb kapcsolatba az irodalommal?

Már tizen-egynéhány éves koromtól kezdve írogattam különféle történeteket. Az egyik legemlékezetesebb élményem ebből az időszakból az, amikor megnéztem Az admirális című nagyszerű orosz filmet, amely Kolcsak tábornok szemszögéből mutatja be az orosz polgárháborút. A film hatására elkezdtem írni az eseményekről a saját verziómat, de nem jutottam túl messzire, összesen ha 12 oldalt írhattam. A mai napig keresem a szöveget; nem tudom, hová keverhettem el. Aztán tinédzserként, mint oly sok kezdő író vagy költő, én is szerettem volna imponálni egy lánynak, így született meg az első novellám. Ezt később leadtam iskolai fogalmazásként is, és bár a magyartanárom nem lelkesedett túlságosan érte, innen datálom az irodalommal való próbálkozásomat.

Később hallottam a Kárpát-medencei Tehetséggondozóról és az Előretolt Helyőrség Íróakadémiáról, amelyre 2017-ben jelentkeztem is. Az évnyitón Orbán János Dénes beszédét hallva tudatosult bennem, hogy ott valóban íróvá válhatok. Mindenki kapott egy oktatót, akivel mester-tanítvány viszonya alakult ki. Az én mentoraim Csender Levente, Száraz Miklós György, majd Horváth László Imre voltak – különösen az utóbbi kettő volt rám nagy hatással. Habár a formális viszony már véget ért, igyekszem velük továbbra is tartani a kapcsolatot. Bár a mentoraim stílusa jelentősen különbözik az enyémtől, sokat tanultam tőlük. Például azt, hogy milyen fontos gyomlálni a szöveget; eltávolítani belőle minden olyan részt, amire nincs szükség. Ez talán érezhető is a novelláimon. Az íróakadémián végül összesen három plusz két évig tanultam.