Best WordPress Hosting
 

Az egykori imakönyvekből kiolvasható a középkori ember gondolkodása

A Széchényi Könyvtár Kézirat- és Régi Nyomtatványok Tára számos 15–16. századi imádságos könyvet őriz. Mint Korondi Ágnes, az intézmény kutatója elmondta, az imakönyvek ebben a korban mindig tükrözik azoknak a közösségeknek vagy magánembereknek az igényeit, amelyeknek vagy akiknek a megrendelésére készültek, ezért rendkívül változatos a minőségük, a kiállításuk és olykor a tartalmuk is.

A könyvtár gyűjteményében vannak díszes franciaországi és németalföldi hóráskönyvek, amelyek gazdagon illusztrált, sokszor egészen pici könyvecskék, amelyek előállításába rengeteg szakértelem és művészi inspiráció épült be. Másrészt vannak egészen ad hoc jelleggel létrehozott, néhány leveles-lapos kéziratocskák, akár egy nyomtatvány előzéklapjaira bemásolt imafüzérek, amelyek egy adott ember számára voltak valamiért fontosak. Ezek között középúton helyezkednek el azok az alig díszített magyar és német nyelvű imakönyvek, amelyek főként a 15. században, a 16. század elején készültek valamilyen közösség vagy magánember napi használatára. Ezek nem a megjelenésük, hanem a szövegeik miatt fontosak, hiszen olvasóik életébe illeszkedve a korabeli spirituális igényekhez igazodtak, és a mindennapokban megvalósítható lelkiséget közvetítették.

Az egyik legkorábbi magyar nyelvű imakönyv a Kinizsi Pál feleségének készült Festetics-kódex, ami a nyelvemlékkódexek között kivételesen igényesen kiállított, drága kézirat, ugyanis pergamenre másolták, és több lapját gazdagon díszítették. Különösen a kezdő oldalai ismertek, ahol Szűz Mária a kis Jézussal nagyon szép, növényi ornamentikával díszített keretben, Napba öltözött asszonyként szerepel.

Tekercsek, kódexek, átkok – történetek a könyvek születéséről

„Mert a könyvek nem teljesen halott dolgok: megvan bennük az élet lehetősége, az, hogy éppoly aktívak legyenek, mint a lélek, melynek termékei” – írja John Milton Areopagitica című művében. A könyvnek, annak ellenére, hogy fizikai dolog, elvont tartalma van. Milton így ír róla ugyanott: „Sok ember csak terhére van a Földnek; egy jó könyv viszont egy felsőbbrendű szellemnek az életen túli élet számára bebalzsamozott és elraktározott becses életnedve” – a könyv nemcsak tartalmában elvont, de egy, könnyen lehet, hogy már rég halott ember lenyomatát is magában őrzi. Nem meglepő tehát, hogy a bakancslisták visszatérő eleme a könyvírás – valamennyire út a halhatatlanság felé.

A könyv mint vallási szimbólum

A könyv általában a bölcsesség és az isteni tudás szimbóluma, kinyilvánított vagy ki nem nyilvánított voltára a könyv becsukott, illetve kinyitott állapota utal az ábrázolásokon. Egyiptomban a Halottak könyvét a halott mellé helyezték a sírba, hogy igazolja őt a túlvilágon. A könyv eredetileg – vagyis még írástekercsként – hatalmi szimbólum volt, amit az uralkodó tartott a kezében saját törvényeinek jelképeként.

Ötszázötven éves az első Magyarországon nyomtatott könyv

„Óriási és sok napot igénylő munkát vállaltam magamra, tudniillik Pannónia krónikájának kinyomtatását, tehát olyan munkát, amely hitem szerint minden magyar ember számára kedves és szívderítő” – írja 1473-ban Hess András a Budai krónika előszavában. A krónika megjelenésének 550. évfordulójára készülő Országos Széchényi Könyvtár kiállítása és a krónika új kiadása kapcsán Farkas Gábor Farkas művelődéstörténész mesél az első magyar nyomtatott könyvről.

A Budai krónika a legrégibb nyomtatott kiadványunk. Ismeretesek-e előzményei Magyarországon a könyvnyomtatásnak?

Nem. Bár korábban már kerültek be az országba nyomtatott könyvek, de nagyon fontos, hogy ez a világszerte tíz példányban fennmaradt kiadvány az első Magyarországon nyomtatott könyv, amely a feltehetően 1471 késő tavaszán Budára érkezett Hess András nyomdájában készült.