Best WordPress Hosting
 

Archívum címkék: Hess András

A múlt megszólaltatása – az 550 éves Budai krónika és hasonmás kiadása

Közzétette szerző

A Széchényi könyvtár podkasztsorozata ötödik adásában  Schöck Gyula könyvművésszel és Farkas Gábor Farkas művelődéstörténésszel beszélgetett Tóth Péter. Témájuk a Magyarországon nyomtatott első könyv, az idén ötszázötven éves Budai krónika és készítője, Andreas Hess története, valamint a jubileumi hasonmás kiadás létrehozásának folyamata volt. Ha velük tartunk, olyan beszélgetésben lesz részünk, amely megérteti, mit jelent a múlthoz a szokásosnál intenzívebben, élményszerűbben kapcsolódni. Méghozzá két irányból: a történelem alapos tanulmányozása révén és régi tárgyak faggatásával. A Budai krónika ugyanis, amely Hess munkájaként ránk maradt, magán hordozza és emlékezetünkbe idézi a Mátyás-kori Magyarország viszonyait, köztük viharos eseményeit.

Hess, mint megtudjuk, peches volt, amikor igen mondott a magyarországi meghívásra, és Rómából Budára érkezett, hogy nyomdát nyisson.

Vitéz János ugyanis, aki hívta, a király elleni összeesküvés fejeként időközben házi őrizetbe kerül, aztán meg is hal, így aztán kérdésessé válik, hogy Hess egyáltalán megvalósíthatja-e a tervét, és ha igen, kire számíthat támogatóként. Vagyis a kor viszonyainak alaposabb megismerése révén kiderül: első nyomtatványunk létrejöttének voltak számunkra is teljesen átélhető, emberközeli elemei. A könyvművész által elmondottak pedig azt teszik világossá, hogy milyen kimagasló mesterségbeli tudás és műveltség kellett annak idején egy efféle könyv elkészítéséhez, vagyis a kultúra hétköznapi hősét ismerhetjük fel Andreas Hessben. Farkas bátornak, vagánynak nevezi, és valóban: jócskán kellett annak idején kalandvágy ahhoz, hogy valaki Rómából „az isten háta mögötti” Magyarországra utazzon, még ha szép karrier ígéretével is.

PostPin It!

Könyvnyomtatás 550 – Andreas Hess, a mi Andrásunk

Közzétette szerző

Hess András regényes alak: keveset tudunk róla. Sem születése, sem halála ideje nem ismert, sem semmi további, ami alapján egyéni vonásait felrajzolhatnánk. De 550 éve ő volt az első magyar nyomtatott könyv megalkotója, a Várban utcát neveztek el róla, és a magyarok többsége ismeri – mert az iskolában megtanulja – a nevét. Úttörő volt, hiszen – mint a Magyar Kultúra Lippai Krisztina által Farkas Gábor Farkas művészettörténésszel készült interjújából megtudjuk – ezen a tájon csak pár évtizeddel később vert gyökeret a nyomdászat. Hess későbbi sorsáról 1473 után semmit sem tudunk, és egyébként sem jelentős nyomdája is megszűnik, talán természeti csapás következtében. Mintha, miután teljesítette történelmi kulturális küldetését, már nem írták volna tovább a szerepét, mint egy színdarabban, amelyben egy felvonással korábban még a főhőst játszotta.

Farkas Gábor Farkas művészettörténész. Fotó: Magyar Kultúra / Éberling András

Nem is András volt, hanem Andreas – hiszen német –, számunkra mint „tiszteletbeli magyar” mégis mindig András marad, hiszen feltette Magyarországot a nyomdászat terén éllovas országok „rekordlistájára”. És mintha a Budai krónika előszavában általa írtakból – „Óriási és sok napot igénylő munkát vállaltam magamra, tudniillik Pannónia krónikájának kinyomtatását, tehát olyan munkát, amely hitem szerint minden magyar ember számára kedves és szívderítő” – a magyarok iránti szimpátia, sőt az irántuk való fokozott érdeklődés csengene ki. E ponton nem lehet nem utalni Örkény halhatatlan, a Nézzünk bizakodva a jövőbe című egypercesére, amely Visegrád emlegetésével egyértelműen Mátyás királyt és általa a dicső múltat hozza képbe, majd vetíti a jövőbe. Vagyis arra ébreszt rá, hogy amiről ma mint megvalósíthatatlan abszurditásról beszélünk, az valaha valóság volt: a magyar királyság nagyhatalmi státusának idején csakugyan divatszámba mehetett a magyarokhoz kapcsolódni, tőlük megbízást elfogadni, velük üzletelni – és közben kicsit esetleg magyarrá – Andreasból Andrássá – is válni.

PostPin It!

„Mindig szükség lesz olyanokra, akik eligazítják az érdeklődőket az információözönben”

Közzétette szerző

Rózsa Dáviddal, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatójával Leczo Bence beszélgetett a Magyar Kultúra magazin oldalán.

Az OSZK nemcsak könyvtár, de közösségi tér is. Hogyan tud megfelelni az intézmény a 21. század kihívásainak?

Sokszor beszéltem arról, hogy a nemzeti könyvtárnak nemzeti küldetése van, vagyis mindenkihez szólnia kell. Ha komolyan vesszük az üzenetet, akkor az OSZK nemcsak a kutatóinké, nemcsak azé az egyetemi hallgatóé, aki eljön a budai Várnegyedbe, hanem azoké is, akik vidéken, határainkon túl, a Kárpát-medencében vagy a diaszpórában élnek. A nyitottság a jó irány. Ha mindenkihez szólni akarunk, akkor minden korosztályt meg kell szólítanunk. A családokat, azokat is, akik nem kutatóként érdeklődnek a nemzet írott öröksége iránt. Érthetően, érdekesen és figyelemfelkeltően kell beszélnünk arról, amit csinálunk. Az itt őrzött kultúrkincsek élvezete és ismerete, a bennük való elmélyedés lehetősége mindenkit megillet. Ha nem digitalizálnánk, ha nem építenénk tartalomszolgáltatásokat, akkor nem tudnánk eljutni a közönségünkhöz. Ha nem lenne állandó kiállításunk, akkor nem lennénk képesek keresztmetszetet adni a magyar írásbeliség történetéről és arról, hogy mit is csinál az Országos Széchényi Könyvtár. Az utóbbi években ezzel foglalkozunk, és a fő cél az, hogy mindenkihez eljussunk.

PostPin It!

Ötszázötven éves az első Magyarországon nyomtatott könyv

Közzétette szerző

„Óriási és sok napot igénylő munkát vállaltam magamra, tudniillik Pannónia krónikájának kinyomtatását, tehát olyan munkát, amely hitem szerint minden magyar ember számára kedves és szívderítő” – írja 1473-ban Hess András a Budai krónika előszavában. A krónika megjelenésének 550. évfordulójára készülő Országos Széchényi Könyvtár kiállítása és a krónika új kiadása kapcsán Farkas Gábor Farkas művelődéstörténész mesél az első magyar nyomtatott könyvről.

A Budai krónika a legrégibb nyomtatott kiadványunk. Ismeretesek-e előzményei Magyarországon a könyvnyomtatásnak?

Nem. Bár korábban már kerültek be az országba nyomtatott könyvek, de nagyon fontos, hogy ez a világszerte tíz példányban fennmaradt kiadvány az első Magyarországon nyomtatott könyv, amely a feltehetően 1471 késő tavaszán Budára érkezett Hess András nyomdájában készült.

PostPin It!