Mindeközben azon gondolkodom: mit üzen az építkezés? Mit sugall vajon a maga csendes és titokzatos módján? Olvass bele!
Archívum címkék: építészet
Havi 200 ezer forint 3 éven át – pályázat
Azt írják, a pályázat benyújtásának nem feltétele a művészeti vagy művészetelméleti végzettség, szakképzettség. Olvass bele!
Szabadon felhasználhatóvá váltak Szép Ernő, Dylan Thomas, Berény Róbert és még sokan mások művei
Szabadon felhasználhatóvá vált például Szép Ernő művei közül a Lila ákác, az Emberszag, az Egyszeri királyfi című regényei. Olvass bele!
Templomot tervezett, regényt írt, de IV. Károly koronázási ünnepségét is ő készítette elő
Erdélyi szász család sarjaként jött a világra Temesvárott, apja, Karl Kosch postatisztviselő volt. A nagyszebeni és a kolozsvári diákévek után a budapesti Műegyetem építész szakán folytatta tanulmányait, tervezésben az elsők közé tartozott, amiről számos elismerés, pályázati díj tanúskodott. 1907-ben lediplomázott, diplomamunkája, az Egy főúri kastély terve – konzulense Schulek Frigyes volt – osztatlan sikert aratott, és diplomadíjra terjesztették fel. Ebben az évben adta nyomdába első könyvét is Székely balladák címmel, amelyet jegyajándékul szánt kedvesének, későbbi feleségének, Balázs Idának.
Ösztöndíjasként Székelyföld, Torockó és Kalotaszeg építészetét és néprajzát tanulmányozta. Így alakította ki sajátos stílusát, amelyben a szecesszió és az erdélyi népi építészet, díszítőművészet elemei keverednek. 1908-ban önálló építészeti irodát nyitott, első munkái között szerepelt – más tervezőkkel közösen – az óbudai református parókia, a zebegényi katolikus templom és az állatkerti pavilonok tervezése is.
1910-ben a kalotaszegi Sztánán felépítette Varjú-várnak nevezett nyaralóját, későbbi lakóházát, és megírta Régi Kalotaszeg című könyvét. Kalotaszeg címmel lapot is indított, illetve megtervezte a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot.
Minden arany, ami fénylik — Körkép az Egyesült Arab Emírségek és Katar elmúlt évtizedének kulturális fejlődéséről
Némi fenntartással fogadtam a hírt, amikor kiderült, hogy az egyik jelentős amerikai kurátori képzés hallgatójaként az idei nyári szakmai kirándulásunk célpontjai az egyesült arab emírségekbeli 15. Sharjah Biennálé, valamint a térség környező kulturális látnivalói lesznek. A Perzsa-öböl országainak nőket és transzneműeket korlátozó jogai, milliós számú bevándorlóinak, vendégmunkásainak rabszolgasorshoz hasonlítható munkakörülmények között tartása az emberi jogok megsértésének olyan globális problémái, amelyek felett nem lehet szemet hunyni. Mint ahogy nem lehet nem kritikusan tekinteni a térség legfőbb gazdasági hajtóerejét jelentő olajkitermelés visszafordíthatatlan környezetkárosító hatására sem. A régiót illető megosztottság a tavalyi katari labdarúgó-világbajnokság idején még fokozottabb figyelmet és súlyos nemzetközi vitákat eredményezett.
Az Öböl-menti térség morális szankciójából tehát a magát liberálisként meghatározó iskola, amely nem csupán a New York-i és amerikai művészeti világra, de nemzetközi alumni hálózatával a világ szinte minden pontjára kiterjedő befolyással bíró kulturális intézmény, nem vette ki a részét. Ezzel a lépéssel pedig akarva-akaratlanul is alárendelte magát a Perzsa-öbölben zajló dinamikus gazdasági és kulturális fejlődés soft power törekvéseinek.
Ha egy pillanatra mégis zárójelbe tesszük a régiót illető jogos kritikákat, akkor talán meg lehet jegyezni, hogy az idei Sharjah Biennálé, Dubai, Abu-Dhabi és Doha kulturális intézményei az utóbbi egy évtizedben valóban olyan változásokon mentek keresztül, amelyek nem maradhatnak nemzetközi figyelem nélkül. Katar és az Egyesült Arab Emírségek gombamód szaporodó progresszív múzeumai és galériái, elképesztő méretű anyagi és szellemi befektetései útján három párhuzamos módon is építkezik, hogy globális művészettörténeti narratívák meghatározó szereplőjévé válhasson.
Beszámoló a megújult Nagyvárad tér metróállomásról, Budapest leglátogatottabb kiállítóteréről
A hivatalos projektátadó eseményen túl május 26-án, péntek éjjel 23:59-kor került megrendezésre egy szűkebb körű, a megálló építészeti és képzőművészeti értékeit ünneplő esemény is, DJ-vel, beszélgetéssel és pezsgővel. Kevésszer nyílik lehetősége az embernek üzemidőn kívül tartózkodni egy metróállomáson, így a rendhagyó időpont miatt már önmagában különlegesnek ígérkezett az esemény. A Nagyvárad téri metrómegálló a városi utazás és a várakozás egyik tipikus tere, amely — Marc Augé francia antropológus fogalmával élve — alapvetően egy nem-hely, ám ezúttal rövid időre kiállítótérré alakult, lehetőséget adva a zavartalan szemlélődésre.
A metróvonal arculatának történeti hátteréről, illetve az új megállóról mélyrehatóan olvashatunk az Építészfórumon; itt kifejezetten a szóban forgó állomással foglalkozunk. A Nagyvárad tér metróállomás építészeti tervezője Brückner Dóra, a képzőművészeti részért Brückner János felel, a nagy méretű lámpapalástokért Bojti Márton, az ülőbútorokért pedig Nagy-Mihály Márk (VPI Beton); az építészeti koncepció hívószavai a metszet / feltárás / betekintés. A M3-as metróvonal korszerűsítésének fontos eleme a teljes akadálymentesítés: a mozgólépcsők mellett kényelmes méretű lifttel ereszkedhetünk le a mélybe.
Fotó: Brückner János
„Sugallja és be is teljesíti a szellemi és fizikai nyitottságot” – Horn Márton a Zene Házáról
Kilenc évvel ezelőtt láttak hozzá az első koncepció felvázolásához, aminek alapján meghirdették a nemzetközi építészeti tervpályázatot.
Az elsőre 168 pályamunka érkezett, a második fordulóra kettőt választott ki a nemzetközi zsűri, végül Sou Fujimoto japán építész terve mellett döntöttünk. Három és fél évig dolgoztunk Fujimotóval a belső terek alakításán. Nagyon izgalmas folyamat volt, mert egyrészt szem előtt kellett tartanunk azt az erős építészeti elképzelést, amit ő ide, a Ligetbe kitalált, másrészt fontos volt, hogy funkcionálisan is teljesítsen a ház. Ezzel párhuzamosan foglalkoztunk a tartalmi fejlesztéssel, hiszen nem volt mindegy, hogy milyen a látogatói élmény, vagy például, hogy majd hányan és milyen terekben dolgozunk. Közösségi teret szerettünk volna, amely nemcsak múzeum, hanem szabadon bejárható, sokszínű és befogadó épület.
Nem az történt, ami általában szokott, hogy tessék, itt van egy épület, csináljatok vele valamit…
Ki nyeri el a badacsonytomaji Szegedy Róza Ház bérleti jogát?
A Szegedy Róza Ház néven ismert, egykor irodalmi és bormúzeumként működő ingatlanegyüttes 1795-ben épült paraszt-barokk stílusban. Olvass bele!
18. századi laktanyából lett Törökország legnagyobb nonstop könyvtára
Oszmán kori laktanyából átalakított könyvtár nyitotta meg kapuit Isztambul Eyüpsultan nevű kerületében.
36 ezer négyzetméteres fedett, valamint 51 ezer négyzetméteres szabadtéri területével a Rami Könyvtár lett Törökország legnagyobb könyvtára.
Az NTV török hírtelevízió beszámolója szerint gyűjteménye jelenleg több mint 2 millió kötetből áll, a befogadóképessége pedig 4200 fő.
A már nem titkos városépítészeti csoda: Salgótarján
Alföld közepi általános iskolámnak a káptalanfüredi úttörőtáborban volt állandó turnusa. Nem tudom, hogy a pedagógusok a Balaton veszélyességétől tartottak-e, vagy túl nagynak találták a távolságot, mindenesetre általában az Északi-középhegységre váltották az opciót. Igazuk volt, egy Tisza partján felnövő gyereknek egy tónál és a hozzá tartozó felvidéknél jóval nagyobb flash egy rendes hegy.
1988 nyarán Salgótarján-Salgóbányára cserélték a Balatont. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy a városban jártam. Biztosan volt idegenvezetés (mert az mindig volt, tanáraim ügyeltek arra, hogy tudjuk, hol járunk – az más kérdés, hogy a Nógrád Touristtól kirendelt néninek vagy bácsinak mi milyen élményt jelenthettünk), a múzeumra, a bányamúzeumra, Salgó várára és az öblösüveggyári látogatásra határozottan emlékszem. A Tájak – korok – múzeumok kiskönyvtára és a Panoráma magyar települések sorozat lelkes rajongójaként pedig beszereztem a dr. Belitzky János és dr. Vadas András útikönyvének 4., átdolgozott kiadását, Fehér István és Kupka Edith fotóival. 24 forintba került, a borítón a Fő tér egy részlete látható, a háttérben a Karancs szálló, jobbra a művelődési ház, elöl a fókuszban a Felszabadulás című Somogyi József-szobor.
A Karancs szálló.
Debreceni cívisházak és lakóik nyomában
Habár a cívisek, azaz az alföldi mezővárosok paraszti eredetű, de már polgári lakosságának emlékei, legfőképpen a házai még elszórva az ország számos cívis városában megtalálhatók, a köznyelv sokszor hajlamos Debrecent a cívisvárosnak hívni. A hízelgő titulus ellenére a cívisek életmódjára jellemző hagyományos, földszintes lakóházak legnagyobb része már eltűnt a városból: Harangi Attila építész felmérése alapján 2018 júniusában összesen még 1540 hagyományos cívisház állt a történelmi belvárosban, 2020 decemberére ebből a folyamatosan zajló bontások miatt már csak 1476 maradt. Ráadásul karakterük, műszaki állapotuk szempontjából a házak mindössze egyharmada képvisel megőrizhető értéket.
Harangi Attila és Löki Viktor 2019 és 2021 között 21 debreceni cívisház és lakóik történetét dokumentálták. A könyv alapja a helyszínbejárás során készített fotósorozat a házakról és lakóikról, illetve az interjúk formájában rögzített történetük. A jelenlegi lakóktól első kézből megismert, személyes hangvételű történeteket a tudományos igényű levéltári kutatások során feltárt korabeli források adatai egészítik ki.
Harangi Attila építészként már évek óta kutatja a cívis lakóházakat. Diplomamunkájának középpontjában is a történelmi belváros ezen épületeinek megőrzése állt. Munkájához ugyanebben az esztendőben csatlakozott fotósként Löki Viktor biológus, a Streets of Debrecen szerzője.
A főváros eltűnt kupolái elevenednek meg egy kisfilmben
Az eltűnt budapesti kupolák című rövidfilm egy letűnt kor értékes tetődíszeit eleveníti fel különleges videotechnikával.
Az eltűnt budapesti kupolák című rövidfilm az egyedi filmes megoldásokat kínáló Animatiqua Stúdió alkotása, az Eltűnt Budapest című, háromrészes animációs kisfilm folytatása, egyben a kreatív stúdió tervezett kupolatrilógiájának első része. Az önerőből megvalósított rövidfilmben a főváros eltűnt kupolái kockáról kockára alakulnak át mozgóképpé archaikus fotók segítségével, elősorban a Fortepan gyűjteményéből.
A rövidfilm nem csupán letűnt idők szép emléke, célja a második világháború és a szocializmus városépítészetre gyakorolt pusztításának vizuális rehabilitációja, valamint a budapesti polgárok mindennapjainak bemutatása egyfajta időutazásként.
Krizsán András – Somogyi Győző: A Balaton-felvidék tájba simuló népi építészete
Talán furcsának tűnhet, de évek óta gyűjtögetek házakról készült rajzokat, festményeket, egyszerűen rajongok értük, én magam is szeretem őket lerajzolni, lefesteni.
Ezt a könyvet azért is szerettem volna nagyon, mert a második fele tele van szebbnél szebb, régi házakról, kerítésekről, ajtókról, ablakokról, házszámokról, tájakról és növényekről készült fekete-fehér rajzokkal, amely rajzok Somogyi Győző munkái.
Amikor már kigyönyörködtem magam ezekben a rajzokban, alaposan szemügyre vettem mindent, természetesen el is olvastam, amit ezekről a házakról, a Balaton-felvidék építészetéről tudni érdemes és nagyon érdekes dolgokat tudtam meg.