A Borka és a varázsállatok című új kötetben a gyerekeket ezúttal nem a szülők, nagyszülők meséi segítik eligazodni a gyerekszoba és az iskola zegzugos útvesztőiben, hanem varázsállatok, amelyektől segítő varázsigéket, varázsversikéket és varázstippeket kapnak a hét minden napjára. A könyvnek jól felépített rendszere van, egységes piktogramok és helyes állatkák vezetnek minket egy jobb világba, ahol nincs irigység, félelem, csak odafigyelés és szeretet. Lehet, hogy van valami a mese és a valóság határán, ahol valóban működnek a varázslatok? Igen, ha olyan varázsszavakat próbálunk működésbe hozni, mint az empátia, a figyelem, az önzetlenség vagy éppen a szeretet. Az interaktív elemekkel teli foglalkoztatókönyv elejére a gyerekek beírhatják a nevüket, beragaszthatják a fotójukat, vagy éppen lerajzolhatják magukat. A hét napjain különböző terápiás állatok kísérik végig őket, míg el nem jutnak vasárnapig, amikor kicsit megpihennek, és még az is lehet, hogy addigra jobb világot teremtettek maguk körül.
Hétfőn Tutyi, a varázskutyi látja el életvezetési tanácsokkal az olvasót: Kínáld meg a barátodat a csokidból, add kölcsön a játékodat, de adhatsz még: Mosolyt, ölelést, valamilyen segítséget. Majd jöhet a varázsige: Hidd el, nem jó irigynek lenni / Irigy kutyával nem játszik senki / A varázsszó: adni jó.
Az önzetlenség és jószívűség címerállatának, Tutyinak a bőrén visszaköszön a Borka varázsruháján fellelhető népi motívum, de a többi kísérő állat testén is fellelhető a mintázat. A jó tanácsokat azonnal átültethetjük a gyakorlatba is, hiszen a napok varázstippekkel zárulnak. Például Tutyi azt tanácsolja, hogy kínáljunk meg másokat a csokinkból, vagy adjuk kölcsön a játékainkat, azaz gyakoroljuk az önzetlenséget.