Best WordPress Hosting
 

Az anyanyelvben otthon vagyunk

Megvalósult Korzenszky Richárd atya, prior emeritus álma: 2022. október 21-én létrejött az anyanyelvi (pünkösdi) liget a tihanyi apátság mellett. A parkban betűket, írásjeleket jelenítenek meg különböző felületeken, ezzel érzékeltetve, hogyan áll össze egy szó. A labirintusban felállított kőtáblákon irodalmi idézetek olvashatók. Mindez azt szimbolizálja, hogy van lehetőség a megértésre, hiszen számos népnél és nyelvben szerepel ugyanaz a gondolat: nyelvében él a nemzet.

Költők, írók a hiteles megfogalmazói ennek: „Magyar nyelv! Vándorutakon kísérőm, / örökzöld földem és egész egem…” (Faludy György: Óda a magyar nyelvhez); „Nekünk egyetlen hazánk van, ez a magyar nyelv” (Kányádi Sándor); „Az én hazám: a francia nyelv” (Albert Camus); „A nyelv mi hazánk, ahonnan lehetetlen kivándorolnunk” (Irina Grivnina). A „nyelvében él a nemzet” szállóige legelső említése 1807-re datálható, Kresznerics Ferenc írta Széchényi Ferencnek: „Fogd pártul a’ magyar nyelvet is, elhitetvén, mint bizonyos igazságot, hogy mig a’ nyelv él, él a’ nemzet is.”

Hazánk és otthonunk az anyanyelv.

Van határa az elhatárolódásnak?

Az elhatárolódni szó szemléletes metafora. A cselekvő, vagyis az elhatárolódó fél éles szimbolikus választóvonalat húz a korszellem (vagy a maga) szerint helyes magatartásforma és a morállal össze nem egyeztethető viselkedés között, és ezt nyilvánosan deklarálja. Az elhatárolódás tehát beszédaktus: azzal, hogy kimondunk valamit, már végre is hajtottuk, azaz a kijelentés helyettesíti a cselekvést. Ebből adódik sajátos kommunikációs intenzitása.

A szó húsz év alatt szédítő pályát futott be, se szeri, se száma az ilyen típusú megnyilatkozásoknak. Az elhatárolódási hullám olyannyira magával ragadta a közéletet, hogy egyik kiváló énekesünk – a kellő iróniával – szükségesnek látta „elhatárolódni az elhatárolóktól”.

Ahogy a szó bekerült a közbeszédbe, értelmetlen és indokolatlan használati módja is terjedni kezdett. „A pápa elhatárolódott…” olvassuk több korábbi hírben is, miközben a pápa csupán aggályokat fogalmazott meg egy adott kijelentéssel kapcsolatban. A hirtelen divatossá vált szavaknak – a túlhasználat mellett – gyakran ez a jelentésbeli túlterheltség lesz a sorsa. Ha ellenőrizzük a külföldi médiából vett magyarországi hírek eredeti közléseit, arra jutunk, elég csak cáfolni valamit, elég kétségeket megfogalmazni, nem egyetérteni, vitázni vagy nem vállalni egy tettet vagy kijelentést, az magyarul rögtön elhatárolódássá erősödik. E hibás használat logikája alapján megállapíthatjuk azt is, hogy Antigoné elhatárolódik Iszménétől (és fordítva), Bánk bán Peturtól, a walesi bárdok pedig az énekléstől. Márpedig ezek stilisztikailag és jelentéstanilag is igencsak furcsának tűnő kijelentések.

Az Örkény-pecsét feltörése

A Pecsét a szerző egyik legrövidebb, de nem a legrövidebb (az Üres lap például rövidebb) műve, ezért teljes terjedelmében közöljük.

Az Élő magyaróra [1] című műsorfolyam első részében [2] a költő (Varró Dániel), az irodalomkritikus (Hoványi Márton) és a magyartanár (Tóth M. Zsombor) a műelemzés, műértelmezés, azon belül konkrétan a verselemzés miértjéről és mikéntjéről beszélgettek, sőt helyenként vitatkoztak. A műsorhoz készült egy műértelmezési útmutató is [3]; a műsort és az útmutatót egyaránt szívből ajánljuk.

A 2022. július 6. és 10. között Sátoraljaújhelyen megrendezett Élő magyaróra tábor esszékonferenciájának témája a résztvevők kedvenc magyar novellája volt. A következő elemzés eredetileg erre az esszékonferenciára készült.

Egy szó mint száz – Nyelvi jolly jokerek

Az egyik ismerősöm a következő e-maillel keresett meg: „Kérem, fejtse ki a véleményét a felé szóval kapcsolatban. Engem személy szerint nagyon zavar, például: jeleztük a NAV felé.”

Két dologról kell

itt szólni a korrekt válaszadás érdekében. Egyrészt a felé névutó használatának a minősítéséről, másrészt az érzelmi

„Aranyom, jöjjön, vegye már!” − Csak üres retorika 3.

Egy régi szólás szerint a jó bornak nem kell cégér, azaz a jó árunak vagy az igaz ügynek nincs szüksége hírverésre. De hamar megszületett a szólásra a válasz, mely szerint a jó bornak is kell cégér. A mai marketingszakemberek valószínűleg inkább az utóbbival értenének egyet: a legjobb minőségű terméket is reklámozni kell, meg kell ismertetni a reménybeli vásárlóval. A Csak üres retorika? korábbi részeiben bemutattuk, hogy a nyilvános kommunikációt hogyan hatja át a retorika napjainkban is. Ebben a részben a reklám retorikájával foglalkozunk.

Reklám

és retorika dalban elbeszélve

„Én én vagyok magamnak” – Magunkról egyes szám második személyben

Az idei magyarérettségi egyik választható érvelési feladata arra kérdezett rá, hogy szükség van-e memoriterekre. Amennyiben a tanuló a memoriterek haszna mellett érvelt, nagyjából ilyen válaszok születtek:

„A kívülről megtanult irodalmi szövegek fejlesztik a memóriánkat és a szókincsünket is.”

„Mindenki szeretne műveltnek tűnni mások előtt.”

Egy szó mint száz – Amiről a mozaikszavak árulkodnak

A tulajdonnévi (főként többelemű intézményneveket helyettesítő) magyar és idegen betűszóknak minden betűjét (a többjegyűeknek minden jegyét) nagybetűvel írjuk, mivel legtöbbször nagybetűvel kezdett szavakat képviselnek, például: NYE (= Nyíregyházi Egyetem), KSH (= Központi Statisztikai Hivatal), ELTE (= Eötvös Loránd Tudományegyetem), EMKE (= Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület). Első kérdésként az szokott felvetődni, hogy miként kapcsoljuk hozzájuk a toldalékokat. A betűszókhoz a toldalékokat kötőjellel kapcsoljuk, például: a BKK-nál, ENSZ-szel, a MÁV-ot.

Külön érdekesség, és fejtörésre adhat okot, hogy miként toldalékoljuk azokat a betűszavakat, amelyek véletlenül egybeesnek egy köznevünkkel. A gyakran ismételt kérdések így írandó: gyik. A szabályzat azonban engedményt tesz a csupa nagybetűs formákra, így például a BÚÉK és a GYIK forma is helyes. A helyes toldalékolás nem GYIK-ot, hanem GYIK-et, mint a HIV-et. Ugyanígy a Független Államok Közössége a FÁK, ennek a toldalékolt alakja a FÁK-ot (lásd: MÁV-ot), és nem FÁK-at. A nagybetűvel írt betűszók alapalakjukat melléknévképzős formájukban is megtartják, például: ENSZ-beli, OTP-s.  Még az is kérdésként szokott felvetődni, hogy az ELTE esetében toldalékoláskor É-t írunk-e? Hiszen úgy ejtjük ki, hogy eltére. Azonban a tulajdonnévi betűszók végén toldalékoláskor írásban nem nyújtjuk meg az a-t, e-t, o-t, például: NYE-t (Nyíregyházi Egyetemet) jelöli meg első helyen a felvételi jelentkezéskor, az MTA-nak írt levelet, az ELTE-re jelentkezett. A betűszókhoz ugyancsak kötőjellel fűzzük az utótagot, például: EU-átlag, MTI-hír, OTP-kölcsön, UEFA-torna, URH-adás.

A mozaikszavak

Egy posztmodern gondolkodó a Kr. u. 1. századból

Ha valakit megkérünk, hogy mondjon egy ókori tudóst, valószínűleg Arisztotelészt fogja mondani. És joggal, hiszen sok mai (társadalom)tudománynak ő rakta le az alapjait.

Nagyjából négyszáz esztendővel Arisztotelész után született egy nagy munka, amely a szónoklás vezérfonala mentén összefoglalta az ókor tudását a humán tudományok terén, s ma is meglepően frissnek és modernnek tűnhet annak, akihez eljut. Ez az összefoglalás Marcus Fabius Quintilianusnak az Institutio Oratoria című műve, amely magyarul legutóbb 2009-ben jelent meg Adamik Tamás és munkatársai fordításában, Szónoklattan címmel.

Quintilianus Kr. u. 30−35 körül született Hispániában, de grammatikai és retorikai tanulmányait (azaz az alapfokú és a felsőfokú iskolát) Rómában végezte. Mintegy húsz év után visszatért Hispániába, majd 68-ban újra Rómába. Hieronymus így emlékezik rá: „A hispániai Calagurrisból származó Quintilianus elsőként kapott nyilvános iskolát és fizetést a császári kincstártól, és híressé vált.”

József Attila-töredékekről

A töredék első megközelítésben valaha teljes szöveg, amelynek valamilyen fizikai behatás következményeképpen csak egyes részei maradtak olvashatók: ilyen a Königsbergi töredék. A romantikusok esetében más a helyzet, ők a kor divatjához igazodva hoztak létre szándékoltan fragmentumnak ható műveket. Megint más eset, amikor a lírai kötetek végén „Töredékek” cím alatt gyűjti össze a szerkesztő azokat a szövegeket, amelyek verskezdeményeknek, ötleteknek tűnnek, és talán a szerzőnek szándékában állt később felhasználni őket, de ihlet vagy idő hiányában végül nem épültek verssé.

Nincs kizárva, hogy a József Attila-töredékek is hasonló okok miatt maradtak a jelenleg olvasható formában, vagyis vázlatok, kósza ötletek. Mégis nehéz szabadulni a gondolattól, hogy ezek talán eleve is teljes értékű alkotásnak születtek, talán soha nem is akarta folytatni, kiegészíteni, befejezni őket. Mert úgy, ahogy vannak, tökéletes, lezárt szövegek. Az alábbi csupán két szívdobbanásnyi ütemben:

És ámulok / hogy elmulok

Egy szó, mint száz: Ez most vagy valami, vagy megy valahova

Ha valamiről nem tudjuk, hogy mi az, azt szoktuk mondani, hogy ez most vagy valami, vagy megy valahova. Talán a viccet is sokan ismerik. Az amerikás székely fiú valami igen különlegest akar a rokonságnak hazaküldeni. Vesz egy szép teknősbékát, becsomagolja, ételt rak a csomagba, és légzőlyukakat fúr a dobozra. A küldemény szerencsésen meg is érkezik. A postás ki is viszi a címzetthez. Az egész falu összegyűl, látni akarja az ajándékot. Kibontják a csomagot, és kiveszik a domború valamit. A teknős lassan megindul. Senki sem tudja, hogy mi ez. Töprengenek hosszasan, míg végre valakinek eszébe jut, hogy elhívják a falu eszét, Józsi bát. Jön is sebesen, nézegeti erőst, körbejárja, megpödri a bajuszát, majd kimondja a szentenciát: „Hát ez vagy valami, vagy megy valahová.”

Az alábbiakban néhány olyan dologról kívánok szólni, ami se nem valami, de nem is megy sehova.

Nemrégiben egy nagyon érdekes kérdést tettek fel nekem: „Nálunk, székelyeknél van egy mondás: (már megint) jön a kanyarfúróval. A kanyarfúró a székely humor szerint az a görbe fúrófejes szerszám, amelyikkel a »kanyarban« lehet fúrni. És aki azzal »jön«, az magyarázkodik, kifogásol vagy valamilyen módon megpróbál átverni. Az a bajom, hogy bár környezetemből ezt így tudom, így értelmezem, nem találok rá forrást. (Még Sántha Attila Bühnagy székely szótárában sem.) Az értelmező szótárban, a »fúró« szónál találtam hasonlót: »Jön v. itt van a (nagy) fúróval: úgy tesz, mintha mindenkit lehengerlő ötlete volna.« Esetleg Önök tudnának-e egyéb támpontot adni a kanyarfúró értelmezéséhez?”