Gál Ferenc azon kortárs költők közé tartozik, akik bár aktívan jelen vannak az irodalmi életben, mégis jól megválogatják, mikor adnak ki kötetet. Tőle nem várhatunk két-háromévente friss megjelenést a publikációkon felül, eddigi életművének gyűjteményei így sokszor 7-8 év (vagy akár több mint egy évtized) verstermését is felölelhetik. Első könyvét 1991-ben, 30 éves korában adta ki A kert, a város és a tenger címmel, második kötete, az Újabb jelenetek a bábuk életéből hét évre rá jelent meg. Ezt hosszabb szünet követte, Ódák és más tagadások című verseskönyvét 2011-ben adta közre, majd következett 2015-ben Az élet sűrűjében.
Mint az a tendenciákból kiolvasható, egy új Gál-kötet megérése mindig eseményszámba megy – az idén megjelenő Ház körüli munkák összeállására nyolc évet kellett várnia az olvasóközönségnek, mígnem április 11-én bemutatták azt a Kis Présházban. Az egyórás beszélgetésen és felolvasáson a költőt Áfra János kérdezte, a könyv megalkotásának folyamatán túl – némileg pótlólag is – életútjáról és a korábbi megjelenésekről is szó esett.
Már az est legelején reflektált Gál és Áfra az egyes kötetmegjelenések közt eltelt, viszonylag hosszú időre. A költő felidézte pályájának kezdetét, amely anekdotából kitűnt, hogy nem feltétlenül rajta múlt sokszor az, mikor kerültek a polcokra a verseskönyvei. A korai szakasz jellemző története volt a ’91-es debütkötet hányattatott sorsára való visszaemlékezés: a megjelenés előtti utolsó napokban mondta vissza a kiadó „kijavítás” címszó alatt a kiadás megbeszélt határidejét. Így az akkori bemutatón, amely egyébként úgyszint a költészet napjára esett, a szerző rendelkezésre álló könyvpéldányok nélkül kényszerült megtartani a programot. De Gál felfedett egy mostanra már kedélyes felhangúvá érett műhelytitkot is erről a megjelenésről, miszerint a végleges kézirat leadási határideje előtt néhány órával szóltak a kiadó szerkesztői neki, hogy mindössze 48 oldal áll rendelkezésre a verseinek. Így esett meg, hogy A kert, a város és a tenger néhány oldalán egymás alatt két vers is szerepel – a másik megoldás az lehetett volna, hogy a struktúrát megbontva jó pár írást kihúz a sorból.