Vörös István Nem ti kussoltok című könyvében nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy a magyar irodalom egyik, ha nem a legjelentősebb alakjának, József Attilának a jelenkori szócsöve lesz. És ez nem csalás és nem ámítás, pontosan úgy kell érteni, ahogyan olvassuk. Vörös fogta az egész József Attila-életművet, a közismert versektől azokig az írásokig, amiket csak egy igazi József Attila-rajongó ismer, kiválasztotta közülük azokat, amelyekkel a leginkább rezonáltak a gondolatai, majd a saját verseszközeivel újraformálta őket. És tette mindezt úgy, ahogyan bizonyára rajta kívül soha senki nem tenné – egy hasonló könyvötlet monumentalitása bárki mást elrémisztene a megvalósítástól Vörösön kívül.
Az, hogy miért is hatalmas vállalás költőként egy Nem ti kussoltok kaliberű műbe belekezdeni, talán nem is szorul különösebb magyarázatra: József Attila versei a magyar irodalom azon csúcsteljesítményei, amelyek mindörökre a kultúránk szerves részeivé, alappilléreivé váltak. Mint ilyenek, természetesen sok át-, újra- és félreértelmezésen estek át az idő előrehaladtával. Rengetegen próbálták másolni, arra méltónak vélt helyeken idézni őket, sokan próbáltak sajátosan rájátszani a költő soraira.
Vörös István könyve mégis egészen más, mint ami mindeddig a József Attila-recepció történetében valaha előfordult.