A némafilm korának különcei gyakran az őrület és a fantasztikum birodalmából kerültek ki. A film korai időszakában nálunk is népszerű tudományos-fantasztikus műfajban sokszor találkozunk az őrült tudós jellegzetes figurájával, idegen világokból érkező alakokkal és időutazókkal. Azok a hősök, akik az elvárások helyett a vágyaikat követték vagy más módon szálltak szembe az írott és íratlan szabályokkal, már ekkor is nagyon népszerűek voltak. Különösen Jókai Mór műveit filmesítették meg sokszor.
A második világháborúhoz közeledve egyre több mániákus, irracionális motivációkkal bíró, megfejthetetlen figura tűnik fel a filmekben. Az embereket nyomasztó kérdésekre önkéntelenül is reflektálva újabb és újabb mozgóképek teszik fel a kérdést arról, vajon hol húzódik a normális és abnormális közötti határ, ki és milyen jogon ítélheti meg a másikat.
A Rákosi-korszak sematikus filmjeiben nem nézték jó szemmel az egyénieskedést, a közösségből csak úgy, öncélúan (és nem a haladás érdekében) kilógó különcöket. Ha felbukkantak a forgatókönyvekben, általában valami rosszban sántikáltak, vagy csak eltévelyedtek, de a közösség nevelő erőfeszítéseinek köszönhetően végül beilleszkedtek. A megfelelő iránymutatás és gondoskodás mellett azonban végül mindenki egyenesbe jön, és boldog, tevékeny tagja lesz a társadalomnak.