Karin Smitnoff, Elmentem az öcsémhez című könyve hosszú idő után az első, amit közel száz oldal után félbe kellett hagynom. Erős kettősség van benne ennek kapcsán. Vajon türelmetlen voltam, vagy nem volt meg a megfelelő hangulatom? Jana visszatér, hogy meglátogassa öccsét, aki még mindig a régi családi parasztházukban él Svédország északi részén. A zord…
The post Karin Smitnoff: Elmentem az öcsémhez appeared first on ZAMA.HU.
A Világfa kilenc ága ismeretterjesztő és a magyar népi hiedelemvilággal képbe hozó jellege mellett sem mehetünk el dicsérőszó nélkül. Olvass bele!
Marie Aubert Felnőtt emberek és a Ha történne valami című regényei már nagyon régóta várakoznak a polcomon. Vékony, rövid történetek, mégis valamiért mindig elfelejtettem levenni a polcomról őket. Pedig annyi jót hallottam róluk. Pár hete megjelent itthon a harmadik kötete, az Igazából nem ilyen vagyok. Jött, látott, és győzött. Régen volt olyan olvasás élményem,…
The post Marie Aubert: Igazából nem ilyen vagyok appeared first on ZAMA.HU.
Linn Ullmann első regénye, a most újra kiadott Mielőtt elalszol az emlékezés megbízhatatlansága reflektálva mesél egy norvég család három generációjáról. Karin Blom, a könyv narrátora a regény elején cinkosan kacsint ki az olvasóra, figyelmeztetve őt arra, hogy amit most elmesél nem biztos hogy teljesen igaz. Elmesélésében évtizedeken és földrészeken átívelő családregény bontakozik ki, amely álomszerű […]
The post Családban marad – Linn Ullmann: Mielőtt elalszol appeared first on Filmtekercs.hu.
Hogyan lehetünk tökéletesek? Egyáltalán mi számít annak? Jól öltözöttség? Udvariasság? Vagy tetteinkkel mérhető leginkább, mennyire vagyunk sikeresek? Egyáltalán mihez kell mérni magunkat? Másokhoz? Vagy vallási és társadalmi normáknak feleljünk meg …
The post Michael Schur: Hogyan legyünk tökéletesek? appeared first on ZAMA.HU.
A szívem egy bezárt bódé. Linn Skåber első magyar nyelven megjelent kötete gyorsan levett a lábamról. A kamaszok világát bemutató kötet néhol humoros, drámai és elgondolkodtató volt. Legalább annyira sokrétű, …
The post Linn Skåber: A szél most a legigazabb appeared first on ZAMA.HU.
Néha kell valami, ami teljesen kikapcsolja az embert. Valami szokatlan, valami új. A cél csupán annyi, szórakoztasson, pihentessen. Ilyen nálam a digitális rajzolgatás. Vagy nevezhetjük firkálásnak is, amekkora tehetségem van …
The post Cuki rajzok könnyedén: Kawaii appeared first on ZAMA.HU.
Annyit tudtam a könyvről, hogy egy vetélés története, ezért kicsit félve kezdtem bele. Féltem attól a könyvnyi fájdalomtól, amit a magzata elvesztését megélő főszereplőtől kapok majd. Féltem, megélni azt a pillanatot, amikor egy vetélés tényét közlik egy nővel, aki elveszti meg nem született gyermekét. És félelmeim nem voltak alaptalanok.
Az a rideg, személytelen hang, amivel közölték a főszereplővel, hogy itt nincs szívhang és kaparás szükséges, sajnos nagyon ismerős lehet sokunknak, és nem csak abortusz kapcsán, hanem bármilyen rosszabb hír, diagnózis, kezeléssel kapcsolatban ismerős lehet a kórházi dolgozók érdektelensége és fásultsága. Mert nekik csak egy beteg az előttük álló, fekvő, ülő, kétségbeesett, félelmek között vergődő illető és (sokszor) nem látják az embert. Természetesen tisztelet a kivételnek.
Fellélegeztem kicsit, mert Czakó Zsófia nem csak a vetélés és az azt követő abortusz keserű tényéről és élményéről számol be, hanem megismerjük az őt körülvevő környezetet, családot, barátokat, megtudjuk, milyen fővárosiként egy borsodi faluba költözni, amit a covid helyzet hatására léptek meg férjével. Mit mondanak úgy általában az emberek egy gyermekét elvesztett nőnek? S bár lehet, hogy vigasztalásnak szánják, de a lesz még másik, fiatal vagy, ennek így kellett történnie, biztos nem volt egészséges és ehhez hasonló mondatok nem segítenek egy ekkora traumát elszenvedett nőnek. Olyan, mintha mindenki jobban tudná, hogyan kell megélni a veszteséget, viselni a gyászt, mit kell tenni, hogy gyorsan, hamar elmúljon ez az érzés, mint hogy hagynák és mellette állnának, hogy megélje a szomorúságát és a fájdalmát.
Felnőttmonológok
“Felnőttnek lenni nagyon könnyűnek tűnik. Egy felnőtt már sok mindent tud, nem kell annyit kérdeznie, hosszú élet áll mögötte, túljutott a kamaszkoron, tud vigyázni másokra, tud vigyázni magára, tud válaszolni kérdésekre, és képes begyújtani egy faszenes grillt.”
Ennek a könyvnek a maximális megéléséhez, átéléséhez és teljeskörű be- és elfogadásához bizony már benne kell lenni a korban. Nem tudom elképzelni, mennyire jöhet át ez egy fiatal felnőttnek, egy 20-30 évesnek, aki talán csak elképzelésekkel, könyvből olvasott információkkal, esetleg a környezetében tapasztaltak alapján rendelkezik ismeretekkel arról, hogy milyen is az öregedés.