Best WordPress Hosting
 

A szó veszélyes fegyver, avagy a legjobb magyar dalszövegek

A kérdésfelvetés persze olyan is lehet, mint annak idején az úgynevezett Popmeccs-szavazások voltak: a közönség számára mindig az volt a legjobb dobos, aki éppen a legnépszerűbb zenekarban hozta a négyeket. Szóval, jócskán van a dologban szubjektív elem, és az sem mellékes, hogy mikor tesszük fel a kérdést: 1970-ben, 2010-ben vagy éppen 2024-ben? Nem csoda, hogy a szakmai lapok úgy tízévente megszavaztatják minden idők 100 legjobb lemezét, és nemcsak az új belépők miatt, hanem azért, mert minden évtizedben máshová kerülhetnek a hangsúlyok. Változik az ízlés, változnak a preferenciák is. Érdemes először is átgondolni az értékelés szempontjait. Mert számos remek szövegírónk van, aki bizonyos területeken verhetetlen, ugyanakkor egyéb szempontokat is mérlegelhet a képzeletbeli zsűri.

Vannak, akik remekül rímelnek, ilyen Pajor Tamás és Geszti Péter is; nyilván fontos szempont az is, hogy egy dalszöveg mennyire kerek, egész. Vannak költői képekkel teli dalszövegek, de vajon működik-e dalszövegként olyan lírai tájkép, ami leírva legitim, énekelve mégis fals…? Lehet-e első osztályú egy olyan dalszöveg, amely elsősorban szórakoztatni akar? Persze, miért is ne! És azonnal sorolni kezdjük Fenyő Miklós legjobb dalait a Hungária Hotel Menthol és Aréna című albumain. Lehet-e a szakmát profi módon, minden igényt kielégítve művelni? Azaz lehet-e remek dalszöveg az, amit bérmunkába, szakmányba készít a szerző? Persze, miért is ne! Horváth Attila Bojtorjánnak írt dalai remek példák erre is. Csak az a nagy dalszövegíró, aki képes nagyobb formákat is megvalósítani, azaz konceptlemezeket vagy éppen rockoperákat írni? Nyilván négysoros is lehet olyan nagy mű, mint egy elbeszélő költemény. Az is különleges képesség, ha valaki meg tud szólalni nagyobb léptékekben, ha meg tud építeni egy világot, olyat, mint Földes László Vadászata vagy Szörényi és Bródy István, a királya, de az is igaz, hogy a terjedelem – láss számos, már elfeledett zenés darabot – nem garancia a minőségre.

Számít-e az, hogy valaki közel nyolcvanéves, és még mindig alkot, vagy éppen évtizedekkel ezelőtt abbahagyta az aktív munkát? Nem számít, a dalszövegírás nem hosszútávfutás, a fél évig létező URH zenekar életműve annak ellenére is része a magyar rocktörténelemnek, hogy nem hagytak értékelhető hangminőségű anyagot maguk után. Számít-e a szövegírók bátorsága? Mindenképpen, de a bátorság sem esztétikai kategória, lásd a CPg a Hanglemezgyár egyik vezetőjét likvidálni óhajtó, Erdős Péter, kurva anyád című dalt! („Úgy szeretném a beledet kitépni!”) Persze, a hatás attól még hatás.

A kutya elveszett, de hosszú évek után hazatalált

A dekoratív – a filmplakát arculati elemeit idéző – lemeztasak valóságos műtárgy; ha nagyon élénk a fantáziánk, afféle hazavihető emléktáblának is láthatjuk, hiszen a szemet gyönyörködtető, füstösüveg-hatású korongról a márvány is eszünkbe juthat. Az album az 1978 és 1981 közé tehető korszak emlékezetét is őrzi; ezeket az éveket a magyar rockzene második aranykorának hívjuk, ekkor tetőzött az ifjúsági probléma, és ennek már nemcsak a Budai Ifjúsági Parkban voltak városképileg is látható jelei, hanem az összes vidéki gimnáziumban, a vasútállomásokon és a nagyközségek presszói előtt is. Már nem pusztán azok a fiatal értelmiségiek jutottak szóhoz, akik az irányított disputákban modorosan cigarettázva, kulturáltan vitatkozva mondták el, hogy a KISZ-nek támogatnia kéne a fiatalok szórakozását. Szóhoz jutott a szakadtak generációja is. Ők már nemcsak Budapest látképéhez tartoztak hozzá, nemcsak a Bem rakpart 6. előtt ücsörögtek, hanem a falusi presszók előtti műkő virágládákon is. A Kopaszkutya ezt a korhangulatot ragadta meg, egyszerűen azért, mert a korszak csúcsévében forgott. Egyik nagy jelenetét 1980. október 6-án, másfél hónappal a magyar rocktörténet egyik legemlékezetesebb fesztiválja, a Fekete Bárányok demonstrációja után rögzítették. A filmben a dressz, a miliő, az atmoszféra, a szleng autentikusan hozza 1980-at, és hiába szól egy képzeletbeli zenekarról, túl sok a közös nevező a Hobo Blues Banddel, hogy a közönség el tudjon vonatkoztatni tőlük.

Schuster Lóránt – aki ekkoriban a P. Mobil újjászervezésével volt elfoglalva, hiszen a forgatás idején kellett megtalálnia Bencsik Sándor és Cserháti István utódját – a filmben menedzsert játszik, ahogy a P. Mobilban is elsősorban zenekarvezető volt.

A film egy hosszú, kimerevített pillanat rögzítése: íme itt van 1980 kora ősze, amikor többek között a Kisstadionban fellépett a Beatrice az Omega és az LGT társaságában. Láthatunk is jelenetet e koncertből, hogy bepillantást nyerjünk a szupersztárok világába.

A HBB Kopaszkutya lemezét 30 év után újra kiadták

„A filmet nem, de a lemezt, amely a HBB második albuma lett volna, 1981-ben betiltották, és csak 1993-ban jelent meg. Természetesen nem Póka Egon zenéjével volt bajuk” – írta Hobo (Földes László) néhány héttel ezelőtt, a megjelenés jegyében a Barba Negrában tartott Hobo-koncert felvezetéseként.

Szomjas György filmje, a Kopaszkutya egy karcos rockkarrier-történet a Hobo Blues Band születéséről és a kor lázadó ifjúságáról. A HBB akkori tagjai közül Kőrös József és Szénich János (gitár), valamint Póka Egon (basszusgitár) már nem él; az énekes-szövegíró Hobo mellett Deák Bill Gyula (ének) és Pálmai Zoltán (dob) hallható még a hangfelvételen.

A hangmérnök Rozgonyi Péter munkájával megújult Kopaszkutya-filmzene a GrundRecords gondozásában jelent meg CD-n és vinylen egyaránt. A lemezen a HBB olyan ismert dalai szerepelnek, mint például a Kőbánya blues; az Édes otthon; a Tetovált lány; az Enyém, tiéd, miénk vagy a Hosszúlábú asszony.

Örök lázadó – Baksa-Soós János 75 éve született

Szabadszellemű családban nevelkedett, apja az avantgárd iránt érdeklődő színész, később rádiós rendező Baksa-Soós László volt. Édesanyja Németországban született, így Baksa-Soós János jól beszélt németül. Zenei általános iskolába járt Budapesten, majd 1964-től Kelet-Berlinben az adlershofi könyvtárban és rajzfilmstúdióban dolgozott. Budapestre visszatérve 1968-ban alapította meg első, Wastaps nevű zenekarát, de ebből még abban az évben kiszállt a Kex kedvéért. A legendássá vált együttest Bianki Iván gitárossal, Doleviczényi Miklóssal, Kisfaludy András dobossal (a későbbi filmrendezővel) és Imre Attila basszusgitárossal hozta létre. A Kexszel zenélt Babos Gyula, Somló Tamás, Závodi János is. A névadó húga, Baksa-Soós Veronika volt, aki kijelentette: egy rockegyüttes nevében X-nek is kell lennie. Visszaemlékezések szerint a Buxa név is felmerült, de ezt elvetették.

Az 1971-ig működő Kex pár százfős közönség előtt lépett fel olyan kis klubokban, mint a Citadella Bár, a Rakpart klub, az Egyetemi Színpad, a Bercsényi Klub vagy a Corvin Mozi, de később az Illés előzenekaraként is játszottak. Eleinte rock and roll slágereket adtak elő, majd saját szerzeményeiket is, mint az Országút szélén, a Büdös sajt, a Kanapé vagy a Zöld-sárga. Megzenésítették József Attila versei közül A hetediket és a Tiszta szívvelt. A kor kultúrpolitikája egyetlen kislemezt engedélyezett nekik (ezen az Elszállt egy hajó a szélben és a Család hallható), és néhány dal erejéig feltűntek az éppen letiltott Illés helyett Mészáros Márta Szépleányok, ne sírjatok! című filmjében. Egy Kex-koncert szünetében lépett először a színpadra Cseh Tamás és Hobo is, aki a zenekar Csillagok, ne ragyogjatok című számának szövegét írta.

Az együttesnek nem volt két egyforma fellépése, koncertjeiket a kiszámíthatatlanság, a rögtönzés, a spontaneitás jellemezte. A magas, szőke hosszú hajú, rikító ruhákba öltözött Baksa-Soós gyakran megállította a zenét, egyszer eljátszott egy április negyedikei ünnepi felvonulást, miközben békegalambokat eregetett, máskor feltépte a nadrágszárát, vagy habostortákat dobált a közönségnek. Dalaikat mindig másként adták elő, Baksa-Soós pedig gyermekdalokat és kuplékat is elénekelt. Több koncertjük is botrányba fulladt, a Kassák Klubban kitört tömegverekedéshez két mikrobusznyi kutyás rendőr szállt ki, mire Baksa-Soós a színpadról megjegyezte: fura, hogy a kutyákon sapka van, a rendőrök meg ugatnak. Ezután persze ő is kapott gumibotot, majd felfüggesztett börtönt is.

Megpihennek szárnyaid ‒ Emlékezés két dalban

A nemrég bemutatott, Megpihennek szárnyaid című emlékfilmben egy-egy dal hangzik el Póka Egon és Szappanos György emlékére, és az azokat előadó zenészek is megszólalnak. Az alkotás első fele Pókára összpontosít ‒ az ő tiszteletére elhangzó szám, amelyet zenésztársai feldolgoztak, a Hobo Blues Band Tábortűz mellett című 1990-es lemezén szerepelt. Az akkori sajtó szerint az album dalai „azokról szólnak, akik különféle okok miatt elhagyták az országot, és most mégis visszatérnek”. Ez volt az egyik első lemez, amit a rendszerváltáskor megalakuló MMC Records adott ki.

Hobo 1990-ben egy interjúban így fogalmazott A látogatóról: „Végül egyszerű történet felé vittem a szöveget, amelyben Rómeó román, Júlia magyar. Nem ítélkezni, hanem a szeretetet és az aggodalmat ábrázolni ‒ ez volt a fontos, és nem az, hogy az első sorból énekeljük a Himnuszt.”

A film második felében Szappanos Györgyre emlékeznek a zenészek, zárásként pedig előadják Mohai Tamás Mára nincs több kérdés című 1992-es szerzeményét, amely Szappanos számára különösen kedves volt, és Barán Attila ötletgazda szerint zenei világa és a benne felsejlő hangulatok illettek a produkció víziójához. (Szappanos a Háború együttesben játszott együtt Mohaival.)

„Még mindig több ötletem van, mint amennyi időm” – Hobóval beszélgettünk

Mindenekelőtt: hogy van? Az interjút megelőzően említette térdpanaszait, nem olyan régen pedig a Covid miatt került rossz állapotba.

Huszonkét éven át kosaraztam, ennek most, hetvenhét évesen érzem a hozadékát. Ezért panaszkodtam. Mindkét térdembe protézist akarnak tenni, de én nem engedem, mert a műtét utáni rehabilitáció egy évembe kerülne, márpedig nem szeretnék ennyi időre eltűnni. A fájdalom, amit mostanában érzek, nem elviselhetetlen, de kímélnem kell a térdeimet, és ezt csak lemondások árán tehetem meg. Ez a kisebb áldozat, de a több itthonlét jólesik.

Biztos ebben?