Best WordPress Hosting
 

A szó veszélyes fegyver, avagy a legjobb magyar dalszövegek

A kérdésfelvetés persze olyan is lehet, mint annak idején az úgynevezett Popmeccs-szavazások voltak: a közönség számára mindig az volt a legjobb dobos, aki éppen a legnépszerűbb zenekarban hozta a négyeket. Szóval, jócskán van a dologban szubjektív elem, és az sem mellékes, hogy mikor tesszük fel a kérdést: 1970-ben, 2010-ben vagy éppen 2024-ben? Nem csoda, hogy a szakmai lapok úgy tízévente megszavaztatják minden idők 100 legjobb lemezét, és nemcsak az új belépők miatt, hanem azért, mert minden évtizedben máshová kerülhetnek a hangsúlyok. Változik az ízlés, változnak a preferenciák is. Érdemes először is átgondolni az értékelés szempontjait. Mert számos remek szövegírónk van, aki bizonyos területeken verhetetlen, ugyanakkor egyéb szempontokat is mérlegelhet a képzeletbeli zsűri.

Vannak, akik remekül rímelnek, ilyen Pajor Tamás és Geszti Péter is; nyilván fontos szempont az is, hogy egy dalszöveg mennyire kerek, egész. Vannak költői képekkel teli dalszövegek, de vajon működik-e dalszövegként olyan lírai tájkép, ami leírva legitim, énekelve mégis fals…? Lehet-e első osztályú egy olyan dalszöveg, amely elsősorban szórakoztatni akar? Persze, miért is ne! És azonnal sorolni kezdjük Fenyő Miklós legjobb dalait a Hungária Hotel Menthol és Aréna című albumain. Lehet-e a szakmát profi módon, minden igényt kielégítve művelni? Azaz lehet-e remek dalszöveg az, amit bérmunkába, szakmányba készít a szerző? Persze, miért is ne! Horváth Attila Bojtorjánnak írt dalai remek példák erre is. Csak az a nagy dalszövegíró, aki képes nagyobb formákat is megvalósítani, azaz konceptlemezeket vagy éppen rockoperákat írni? Nyilván négysoros is lehet olyan nagy mű, mint egy elbeszélő költemény. Az is különleges képesség, ha valaki meg tud szólalni nagyobb léptékekben, ha meg tud építeni egy világot, olyat, mint Földes László Vadászata vagy Szörényi és Bródy István, a királya, de az is igaz, hogy a terjedelem – láss számos, már elfeledett zenés darabot – nem garancia a minőségre.

Számít-e az, hogy valaki közel nyolcvanéves, és még mindig alkot, vagy éppen évtizedekkel ezelőtt abbahagyta az aktív munkát? Nem számít, a dalszövegírás nem hosszútávfutás, a fél évig létező URH zenekar életműve annak ellenére is része a magyar rocktörténelemnek, hogy nem hagytak értékelhető hangminőségű anyagot maguk után. Számít-e a szövegírók bátorsága? Mindenképpen, de a bátorság sem esztétikai kategória, lásd a CPg a Hanglemezgyár egyik vezetőjét likvidálni óhajtó, Erdős Péter, kurva anyád című dalt! („Úgy szeretném a beledet kitépni!”) Persze, a hatás attól még hatás.

A nagy magyar rock and roll svindli

A hatvanas években, a hiánygazdaság korszakában minden helyettesített valamit: demokráciát a népi demokrácia, az autót a Trabant, a kávét a cikória. A lényeg az volt, hogy senki ne úgy nézzen ki, mint a KISZ-es igazolványába ragasztott képe, illetve lehetőség szerint eleve kerülje el az ehhez hasonló szervezeteket, ami azért is volt nehéz, mert szinte mindent a KISZ szervezett, részben a rock and rollt is. Még diák voltál, de már minden arra emlékeztetett, hogy hamarosan melós leszel, azaz véget ér a lázas ifjúság, addig meg minek ugrálni.

Mindennek megvolt a másolata, még a klasszikus képregényeknek is. Ez volt a hívogatóan színes Füles, amiben vetésforgóban jöttek a viccek, a rejtvények és a képregények. 1957. február 3-án jelent meg először, amikor már megszűntek a forradalom szórványharcai, és kezdetét vette a kőkemény megtorlás, és az életben nem a Skandi módra rejtvénytípus volt a legnagyobb talány. A hatvanas évek rajzos történeteiben még nem a klasszikus képregények kabalaállatkái mosolyogtak ránk, még messze volt Pif vagy a Disney-féle állatkert, jórészt Korcsmáros Pál és Zórád Ernő zseniális rajzain a klasszikus regények felképesített adaptációit láthattuk. Máig sem tisztázott okokból a balosnak mondott, de még így is nagyon kapitalista Pif újságok megjelentek a magyar újságosbódékban, talán azért, mert valaki elhitette az Ifjúsági Lapkiadó igazgatóságával, hogy ha egy gyerek tíz percig pislogva bámulja magát Pifet, akkor az Leninné változik.

Az ötvenes évek második felében, amikor a legnagyobb energiák nem a részecskegyorsítóban szabadultak el, hanem a rock & roll táncesteken, mi, magyarok nem a tánccal voltunk elfoglalva, hanem azzal, hogyan kell szétvágni Sztálin szobrát, és milyen messziről kell elhajítani a Molotov-koktélt. Vagyis a forradalommal. Utána pedig azzal, hogyan tüntessük el 1956 nyomait, a legbiztonságosabb trezorba helyezve az emlékeket: a szívünkbe. Amikor a megtorlások után elindultak a tánciskolák, a zenészeknek még nem volt lila zakójuk párducmintás gallérral.

Lépcsők a rock and roll mennyországba

A többi tag nem akart vele egyszerre lépni, kimentek nélküle Nyugat-Berlinbe fellépni, amire Fenyő annyira berágott, hogy azonnal szétzavarta a zenekart. Így jött létre a Dolly Roll, és ekkor bontakozott ki valóságos háború a Hungária romjain. A csapatból már 1982-ben lelépő Szikora Róbert R-GO nevű tropical formációja könnyen feltalálta magát a honi pop sivatagában csikidamos, tevés, pálmafás disztópiájával. A Dolly Roll szintén 1983-as, Vakáció című bemutatkozó lemeze pedig öt hónap alatt lett platina, így aztán mindenki arra volt kíváncsi, hogy az egykori főnök, Fenyő Miklós mit produkál ebben a látványos testvérharcban. Nos, alulmaradt a két másik produkcióval szemben, legalábbis ha csak a kereskedelmi szempontokat vesszük figyelembe. Ennek számos oka volt, de a legfontosabb talán az, hogy míg az R-GO és a Dolly Roll is afféle ellenvilágot hozott létre – Dollyék olaszos, nosztalgikus álomvilágot, az R-GO pedig a Rejtő Jenő-féle egzotikus, sivatagi társasutazást, azaz erős identitásra építettek –, addig Fenyő, hiába volt kísérő zenekara (Chips, Cherry and the Chaps), valójában egyedül vitte vásárra a bőrét. Ráadásul a Miki című album hangszerelésében ott folytatta, ahol az 1982-es, sokak számára csalódást okozó Aréna című Hungária-lemez abbahagyta.

Az Aréna rekordgyorsasággal lett aranylemez, sokan mégsem tudtak mit kezdeni az ötvenes évek szocreál koncepciójára építő, nagyon is kreatív albummal. Bár a Hungária fő művéről van szó, kétségtelen, hogy az ötvenes évek életképei, tárgyi rekvizítumai, komikus jelenetei inkább az új hullám felé hordtak, mint a slágerparádék felé. A Dolly Roll bemutatkozása épp ennek ellenében ment rá a digós, tengerparti szerelmeket, a napfényt, a strandolást tematizáló slágervilágra. Fenyő dacosan folytatta az autentikus rockabilly felé tett lépéseket, míg a Hungária utódzenekarai jobban figyeltek arra, hogy egykori közönségük valójában mit akar hallgatni. A magyar pop második nagy beszólását halljuk a Miki lemezen, rögtön a nyitó, Viva Rock and Roll című dalban: Hazudik, aki nyomja az irigy szöveget. Egy szívességre jöhet, egyebet nem tehet. / Azért is még a Rock and Rollt.

Az első nagy beszólás természetesen a sokak szerint Vitraynak címzett Ne gondold, ó, ne, hogy tied a világ… kezdetű Illés-dal. A Miki heroikusan megbukott a két riválissal szemben folytatott versenyben, ugyanakkor Fenyő szólólemezén ott van az a hat dal (Viva Rock and Roll, Rendezd át az iskolát, Légy ma éjjel a társam, C’est la vie, Lépjük a lépcsőt, Angyali szerelem), amelyek betonbiztos alapjai lehettek volna egy következő Hungária-lemeznek. Ugyanakkor létszám felettiek a közepes dalok, és ez a slágerparádéhoz szokott közönséget zavarba hozta. Ha együtt marad a Hungária, nem lett volna szükség töltelékdalokra, mert Novai Gábor, Kékes Zoltán, Fekete Gyula hozzátették volna a magukét, és teljes lett volna a tánczenei koktél. És míg a Dolly Roll és az R-GO erős egyéniségekre épített, addig Fenyő egyedül nem tudta újból megépíteni a rock and roll vidámparkját, a részint nemzetközi zenészcsapat (Chips: ének, vokál; Cherry: ének, vokál; Butch Rudow: gitár; Billy Bob Howell: dob; Barney Weinberger: zongora; Herbie H. Heart: szaxofon; Rockin’ Jonny Dee: basszusgitár) arctalan maradt.

A hetedik sor közepe videói 2022-ből: Moziskola, Bozai 75, Soundtrash darabok…

Idén is próbáltunk videókkal kedveskedni nektek, ha már forgatni nem tudtunk, így többnyire vágtunk és újragyúrtunk. Tisztelegtünk Bozai József és a tanárok előtt, feltöltöttük teljes egészében angol felirattal a dokunkat, a Volt egyszer egy tékát, gazdagítottuk a SOUNDTRASH (ismert filmek/sorozatok merész zenei párosítással) rovatunkat és még új támogatóvideót is készítettünk. Idei leltár: