Best WordPress Hosting
 

Indázva toporogva – Bemutatták Bérczes László Kötőszavak című könyvét

Pedig Bérczes László, mert ő a szerző, nyugodtan elhiheti, mi több, hiúságát és hiányérzetét is felajzhatja – ezt a Kötőszavakból kölcsönöztem – annyira az érdeklődés, hogy ki merje mondani, van ő is annyira érdekes, mint akár az alkalom moderátora, Háy János, vagy A mezsgyén interjúalanyai, netán a korábbi beszélgetőkönyvek főhősei, Mucsi Zoltán, Szarvas József, Törőcsik Mari, Cseh Tamás, Kovács Lajos, Paál István vagy Tompa Miklós. (Jó, engedjük meg, ők címként a mainstreamben tényleg húzóbbak.)

Ezt nem tervezte, nem akart több beszélgetőkönyvet, pedig a kiadó igazgatója kapacitálta volna. Olyat akart, aminek ő a főszereplője, de nem feltétlenül produktumot. Csak elkezdett írni valamit az írás öröméért, és a szöveg elkezdte folytatni magát, bevállalva a csalinkázást, az indázást, a történetben a jelen és a bármely múlt közti ide-oda ugrálást, a vállalt kitérőket, majd a visszakeveredést a főszálra, azaz azt a fajta történetmesélést, amelynek kulcskérdése – Hrabal, Törőcsik Mari és Tompa Miklós után szabadon – a „most én ezt mért kezdtem el”?, magyarázta az alkotás folyamatát.

Bérczes László és Háy János a könyvbemutatón

„Gyűjteni fogok szerte Indiában” – beszélgetés Rozs Tamás zenésszel

A Szélkiáltó zenekarban, csellósként, énekesként, 1983-ban vált ismertté, amikor megnyerték a Ki mit tud?-ot. Felsorolhatatlan, mennyi színházi előadásban vett részt zenészként, zeneszerzőként, sőt olykor színészként is. Megzenésített verseivel már gimnazistaként versenyt nyert; a költészet, a szépirodalom éppolyan meghatározó az életében, mint a zene. Augusztusban kimagasló tevékenysége elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Javaslatodra a 62 éves Bambi Eszpresszóban találkozunk. Kedveled a retrót?

Kevés dologhoz ragaszkodom, nincsenek ilyen axiómáim, sőt, amikor ismétlődnek a dolgok az életemben, akkor valamit mindig direkt másképp csinálok, hogy ne szűküljek bele a sztereotípiákba, ismétlődésekbe. De van egy-két kedvenc helyem. Többek között a Bambi, ahol a szocreál hangulatot nem művi, hanem természetes módon őrizték meg. Jó a lelkülete ennek a helynek. A festés friss, de ugyanazok a tárgyak vannak itt, mint régen. A Bambiban szoktam találkozni, beszélgetni a családtagjaimmal, barátaimmal. Pécsi vagyok – bár korábban is sokat jártam fel –, csak kilenc éve lett a bázisom Pest. Számomra Pécs a gyökér, az alaphelyem.

Kolozsváron zárta első idei turnéját a Petőfi Irodalmi Karaván

A Petőfi Irodalmi Karaván február 9-én utolsó állomására, Kolozsvárra érkezett, ahol az esti Ki vagyok én – Petőfi Sándor arcai című előadás előtt a János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjai fogadták a fellépőket az iskola kápolnájában.

A rendhagyó irodalomórát a zenés produkción fellépő Háy János költő és Juhász Anna irodalmár beszélgetése alkotta, valamint az előadás zenei közreműködőjének, a csellista és énekes Rozs Tamásnak a játéka színesítette.

Juhász Anna kezdésként megmutatta azt a Petőfi-kötetet, amelyen keresztül mélyebben megismerkedett a költővel. Elmondása szerint már egészen fiatalon közel érezte magához a forradalmár verseit. „Tíz nap alatt olvastam ki a könyvet, az akkori aláhúzásaim, kiemeléseim máig jelzik, milyen lépcsőkön keresztül közelítettem meg kamaszként a váteszi költő életművét” – mesélte a diákoknak.

Akkor halt meg, amikor nem kellett volna – Zilahon járt a Petőfi Irodalmi Karaván

Nagybánya után Zilah volt a következő állomás, ahol Ady Endre egykori gimnáziumában, a Silvania Főgimnáziumban gyűltek össze a diákok – közel százötvenen – a rendhagyó irodalomórára. Az Ady számára fontos helyszínen magától értetődő volt, hogy róla is szó essen, Háy János pedig – Juhász Anna kérdésére – elmesélte, hogy bár magát nem tartja Ady-rajongónak, az egykori költő egója mindig is lenyűgözte őt, ebben pedig hasonlított Petőfire, sőt Háy szerint Ady maga is kicsit Petőfi szeretett volna lenni.

Petőfi Irodalmi Karaván

Petőfi Sándorról úgy vélekedik, hogy ő az első olyan költő, akit természetesen olvasunk, és akit gyakorlatilag már „nullaévesen” minden magyar ismer.

Háy János: „A kamaszkorból egyszer pont elég” – podcast

Ha pesszimista író lenne, elszegődne valamelyik műsorba dolgozni, és nem igyekezne – akár tragikus momentumok megidézésével – gondolkodásra bírni az embereket saját magukról. De ő vajon melyik Shakespeare-hős lenne? „Hamletnek ez a tépelődése és kicsit idegileg problematikus viszonya a világhoz közel áll hozzám.” Szívesen vállalkozna arra, hogy Shakespeare valamelyik drámáját „a mába írja”.

Túl több mint harminc prózai, verses- és drámaköteten is azt mondja, továbbra is élvezettel „űrhajózik befelé”, és igyekszik egyre mélyebb rétegeket előásni önmagából. Úgy tartja, az ember kamaszkorban szerzi élete meghatározó élményeit, de benne nincs semmilyen nosztalgia. „Nem szeretném újraélni a kamaszkoromat, nagyon jó volt egyszer, de én így rendben vagyok ezzel az egyszeri kamaszkorral.” Mi a közös az irodalomban és a rock and rollban? Régészként mivel foglalkozna, és miért érdeklik a nagy gesztusok? A Mi lenne, ha… e heti vendége Háy János író.

A Magyar Kultúra Podcastok csatornáján jelentkező Mi lenne, ha… a Spotify mellett az Apple, a Google, az Amazon, a Podcast Addict, a Deezer és a Player FM felületein is elérhető. Az évzáró epizód december 21-én érkezik, a vendégek Kocsis Enikő és Fitos Dezső lesznek.

„Az irodalmi mű nem létezik akusztikus építmény nélkül” – A II. Irodalmi Karaván második napja Marosvásárhelyen

Marosvásárhelyen két intézmény: a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum és a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és Református Kollégium közel félezer diákja várta Bartis Attilát és Háy Jánost, hogy személyes aspektusból ismerjék meg az életútjukat, és megszülessen a beszélgetés lehetősége diák és alkotó között. Az olvasás és írás hangsúlyozása a 21. században létfontosságú, ami túlmutat egy iskola keretein.

Az irodalom az életünket változtatja meg, és ad kapaszkodót egész sorsunkban.

„Azt gondolom, az ilyen találkozás ösztönöz igazán az olvasásra. A II. Rákóczi óráin számomra meglepő volt, milyen aktívak voltak a diákok, megszólaltak, kérdeztek, olyan tanuló is volt, aki kiállt a többiek elé. Döbbenetes volt, ahogy saját mobiltelefonján olvasta fel a versét több száz diáktársa előtt – én ezt az ő korában nem mertem volna. Az az igazán nagy tétje ezeknek az óráknak, hogy érezhető, miként ösztönzi az olvasásra a tanulókat a beszélgetés, a közös jelenlét, ami személyesebbé teszi az egészet” – mondta el Bartis Attila az óra után.

„A szellem sosem fog veszíteni” – A II. Irodalmi Karaván Marosvásárhelyre ért

„Egyetlen hazánk van: ez a magyar nyelv” – az utazás mottója Kányádi Sándortól származik. E gondolat mentén szolgálja az egységes magyar nyelv és kultúra ügyét az Irodalmi Karaván road-show, ami Budapestről Háy János József Attila-díjas és Térey-ösztöndíjas íróval és Bartis Attila Marosvásárhelyen született, Térey-ösztöndíjas és Magyarország Babérkoszorúja-díjas íróval indult el. Az úton több helyen, így Déva váránál is megállt az irodalmi csapat, hogy felidézzék Kőmíves Kelemen legendáját, „Magos Déva várát hogy fölépittenék.”

A május 11-i, első nap Marosvásárhelyen, a Spectrum Színházban vette kezdetét.

A programsorozat nyitó irodalmi estjén Juhász Anna, Háy János és Dálnoky Csilla színművész beszélgettek többek között utazásról, az alkotás és az alkotóvá válás folyamatáról, ízlésről és személyes élményeikről.