A MÁV Szimfonikus Zenekar története a második világháború végnapjaiban kezdődött, amikor a háború sújtotta Magyarországot szétbombázott utcák, épületek és romba dőlt életek jellemezték. A Magyar Államvasutak akkori vezérigazgatója, Varga László a MÁV különböző fúvószenekaraiból és amatőr zenészekből megalapította a mai szimfonikus zenekar közvetlen elődjét, hogy a zene segítségével a lelkek is gyógyulhassanak. Az volt az elképzelése, hogy a zenekar egy részükre kialakított vasúti szerelvénnyel járja majd az országot, hogy minél több településen koncertélményhez juttassa az embereket.
Pár hónap elteltével egyre több képzett zenész csatlakozott, és elindult a Gördülő Opera-koncertsorozat. A korabeli lapok „A MÁV Szimfonikusok felejthetetlen zenekari estjéről” számoltak be (1948. Vas Népe), és arról tudósítottak, hogy „Gördülő szállodában viszi vidékre a MÁV szimfonikusait, […] 64 fekvőhelyet magában foglaló hálókocsit, díszlet- és kellékkocsit, hangszerkocsit szereltek fel, és ezen a zenekar nem csak bárhova utazhatik, de szállodájául is szolgál” (1947, Szabadság). Opera-előadásaikkal, koncertjeikkel és ingyenes üzemi hangversenyeikkel járták az országot, kiegészülve az Operaház énekkarával, az Opera magánénekeseivel és Szőke Tibor karmesterrel, akinek meghatározó szerepe volt a Gördülő Opera létrejöttében és sikereiben.
A zenekar hamarosan hivatásos, elismert nagyzenekarrá vált, és ami a legfontosabb: egy jól működő közösséget alkotott, amely további közösségeket teremtett országszerte, számos olyan helyre is eljuttatva a klasszikus zenét és az opera műfaját, ahol máskülönben az emberek talán sosem éltek volna át hasonló élményt, nem hallhatták volna az Aidát, a Pillangókisasszonyt, a Bohéméletet, a Toscát. És bár a zenekar a Gördülő Opera megszűnte után is sokáig járta az országot, a hetvenes években megerősödtek a vidéki önkormányzatok, és helyi zenekarok alakultak, hogy ellássák a saját régióikat, így a MÁV Szimfonikusok szerepe lassan visszaszorult a vidékjárásban. Ugyanakkor egyre erősebb, elismertebb zenekarrá vált: sorra adták a koncerteket, egyformán szerette őket a kritika és a közönség, sikerrel futottak bérletes előadásaik a Zeneakadémián, 1999-ben ők léptek fel a három tenorral Japánban egy hatalmas, világszerte közvetített koncerten, a Tokyo Dome-ban, de többször kísérték Luciano Pavarottit, ahogy Plácido Domingót is egy libanoni szólóestjén.