Best WordPress Hosting
 

Népzenét klasszikusan – a Góbé új dalában a komolyzene és a népzene találkozik

A Góbé már nagyon sokszor bizonyította, hogy számukra a zenei műfajok egy nagy játszóteret jelentenek, és noha a kiindulási alap mindig a népzene, szívesen merítenek más műfajokból is. Különösen, ha a klasszikus zenei kincsről és Bartók Béláról van szó – a zeneszerző 44 hegedűduóját feldolgozó lemezükért Fonogram-díjat is kaptak –, de több nagylemezükön is tetten érhető a klasszikus zenei hatás vagy akár a konkrét művekre való utalás. Ennek köszönhetően többször leptek már meg bennünket koncerteken is vonósokkal kiegészülve, mint például a zenekar 15. születésnapján, a Müpában. A nagyszabású koncertre a zenekar az elmúlt 15 évből hívott vendégeket, a különleges fellépést pedig rögzítették is, amely hamarosan Góbé 15 – Müpa live címen bakeliten is megjelenik. Most ebből kaphatunk ízelítőt, pontosabban az Azért se című daluk klasszikus átdolgozásából, amelyben az Anima Musicae oktettje csatlakozott a zenekarhoz, a dal pedig Vizeli Máté hangszerelésében szólalt meg.

„Nagy dolog ez a zenekar életében. Először kerül fel a streaming platformokra élő felvételünk. Már a próbákon éreztük, hogy nagyot fog szólni a születésnapunk, szuper vendégekkel és egy jól megszerkesztett műsorral, úgyhogy úgy döntöttünk, felvesszük, aztán meglátjuk, mi lesz belőle” – beszél az új felvétel kapcsán Czupi Áron, a zenekar dobosa. Nos, a felvételekből született a most megjelenő Azért se – live is, amit már csak az október 9-i koncert miatt szerettek volna megmutatni a közönségnek, és ízelítőt adni a hamarosan érkező lemezből.

A MOMKultban a KamaraSzólistákkal természetesen ez a dal is megszólal majd, de a Müpához képest egy egészen más koncertélmény várható, ahol Bartók Béla lesz a középpontban. A KamaraSzólisták egy frissen alapított, fiatal magyar tehetségek alkotta formáció, a Góbé tagjaival még a Zeneakadémiáról ismerik egymást.

Vers, zene, kultúra összeér – Hangzó Helikon Fesztivál Kápolnásnyéken

Immár húsz éve zajlik a Hangzó Helikon sorozat, amelynek alapkoncepciója a költészet ősi, orális gyökeréig nyúlik vissza, és ezt eleveníti fel. Nemcsak a helikoni múzsák és az antik költők, de még – egészen Balassi Bálintig – a középkori szerzők számára is szerves egységben forrt össze zene és vers. Habár a 21. századra elhalványult ez a kapcsolat, még mindig érezzük nyomát. A hagyományőrzés szemléletes példája a megzenésített versek áradata alkotói, valamint népszerűsége befogadói oldalról. A sorozat első, tradícióképző igénnyel megvalósuló fesztiválja igyekszik eredeti közegébe visszahelyezni a költészetet: a zene mellé.

A programsorozatot Bognár Szilvia és a hazai jazz, népzenei, valamint világzenei produkciók zenészeiből toborzott együttesének Titoktok című előadása nyitja meg. A 2006 óta működő formáció a közelmúltban elsősorban gyerekdalokat írt, ez a műsor is a legfiatalabb korosztályt célozza, ám a szülőknek szintén szórakozást és kikapcsolódást ígér. A játékos, interaktív összeállítás alapját a saját dalok mellett Weöres Sándor, Kányádi Sándor és Nemes Nagy Ágnes megzenésített versei képezik. De mi az a Titoktok? Egy varázslatos, mesebeli kendő, ami számtalan apró meglepetést rejt a hallgatóság számára.

Bognár Szilvia és együttese

Pénteki kultúrrandi Babcsán Bence zenésszel

A klarinét, a szaxofon és a furulyák mellett brácsatamburán is kimagaslóan játszik számos együttesben, amelyek közül leginkább az egyre népszerűbb Babcsán Projekt hordozza magában Bence saját alkotói elképzeléseit. 

Mikor indítottad el a Babcsán Projekt nevű formációt? 

Az ős-Babcsán Projekt már a gimnáziumi időkben is létezett. Akkor már klarinétoztam, az iskolában működő drámatagozat révén pedig a színházhoz is közel kerültem, emellett néptáncoltam is, így népzenét már akkor is hallgattam. Az akkori Babcsán Projektnek nevezhető formáció világa ezekből az élményekből tevődött össze. Aztán a Zeneakadémián folytattam a tanulmányaimat, ami alatt nem volt aktív ez az együttes. Csak az egyetem elvégzését követően szedtem össze a bátorságomat, hogy újra belevágjak.

10+5 nyáresti koncert és zenei fesztivál júniusra és júliusra

Tíz koncert júniusra és júliusra, szabadtérre és koncerterembe, fiatalokkal és világsztárokkal

Bartók és Ligeti kamaraművei

június 17. Bartók Emlékház (Budapest)

Népdalok a szakralitás és a mindennapok tengelyén – így él a zenében Sebestyén Márta és édesanyja

Ezekre a kérdésekre sokféle válasz adható, mindazonáltal Sebestyén Márta átütő éneke immár több évtizede formálja a hagyományos zenéről alkotott képünket és definiálja a népdalok előadásmódjának esztétikáját. Így igazán nem érhet minket meglepetésként, hogy édesanyja, Sebestyénné Farkas Ilona szintén nagy hatású zenei munkássággal büszkélkedhet: Mona néni – ahogyan mindenki ismeri – a hazai zenepedagógia fontos alakja, Kodály Zoltán tanítványa, népzenész, a mai napig aktív kórusvezető.

Sebestyén Márta és édesanyja nem csak külön-külön, de együtt is gyakori vendégei különféle zenei programoknak, beszélgetéseknek, hiszen a magyar népzenei, illetve klasszikus zenei élet meghatározó résztvevőiként személyük és munkásságuk sokak számára jelent inspirációt és hiteles forrást. Kapcsolatuk a zenével természetes, magától értetődő, mondhatni, eleve elrendelt, ami azonban korántsem jelenti azt, hogy a sikeres előadóművésszé és zenepedagógussá válásért ne dolgoztak volna meg tántoríthatatlan kitartással és szorgalommal.

Sebestyénné Farkas Ilona

Pénteki kultúrrandi Hajdu-Németh László prímással

Amerikában a testvéreiddel, Balázzsal és Ilonával együtt beleszülettél a magyar népzenébe és néptáncba. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?

Anyai nagyapámnak, Magyar Kálmánnak meghatározó szerepe volt az amerikai magyar néptáncmozgalom ’60-as, ’70-es évekbeli felélesztésében, megújításában. Édesanyám az Életfa zenekar egyik alapítója, az öccse pedig a prímása. Édesapám a zenekar brácsása, apai nagyapám a New Brunswick-i Szent László templom karnagya és zenei mindenese. A szüleimen, elsősorban édesanyámon keresztül ismertem meg a népzenét és az egész mozgalmat. Sokat jártak zenélni, és minket is vittek. Kosbor Hunorral, a legjobb barátommal a bőgőtokban, a táncházakban aludtunk; mindketten mindig családostul ott voltunk az éves michigani Csipketáborban. Miután a nagybátyámék Torontóba költöztek, apu volt az Életfa brácsása. Amerika keleti partján muzsikáltak. Amióta tíz éve hazaköltöztünk Magyarországra, a zenekart fokozatosan átveszik a fiatalok.

Anyukám hároméves koromban adott először hangszert a kezembe. Amerikában csak táborokban tudtunk népzenét tanulni, vagy akkor, ha valaki kijött hozzánk Magyarországról. Én anyutól tanultam a legtöbbet. Beíratott a Rutgers Egyetem klasszikus zenei programjára, ahol a költözésünkig egy japán hölgyhöz jártam hegedűórákra. Néptáncot is tanultam. A Csűrdöngölő nevű felnőtt néptáncegyüttes tagjainak gyerekeiből lett aztán a Mákvirág gyermek néptáncegyüttes, aminek ma már négy külön korcsoportja van. De én ebből a Magyarországra költözés miatt már kimaradtam.