„Leállni! Ki lőtt kire?” – teszi fel a kérdést naivan Henckels felügyelő A Grand Budapest Hotel című film egyik jelenetében, amelyben spontán tömeglövöldözés alakul ki az érintettek számára is tisztázatlan okokból. Dörögnek a muskéták, ordítanak a katonák és leomlanak a bástyák, a felszólításra azonban elhallgatnak a fegyverek, és elhangzik a konfliktus kiváltó oka, vagyis okai, mert mindjárt kétféle választ kapunk. A néző persze tudja, mi az igazság, de senki nem róhatja fel Henckelsnek, amikor így reagál az elhangzó verziókra: „Jól van. Mindenki le van tartóztatva!”.
A Grand Budapest Hotel dilemmája nem valódi, élesen elválik egymástól a jó és a rossz, az ártatlan és a gyilkos. Nincs ember, aki utóbbiak pártját fogná. De az olyan kérdésekben, hogy a halászlé tésztával készül-e vagy anélkül, minden sokkal feketébb és fehérebb. Fölösleges lenne olyan ügyben igazságot tenni, amiben látszik, ki az ártatlan és ki a bűnös, de a halászlevet gyufatésztára szedőké más kérdés. Hiszen az nem lehet, hogy azt a tálalási módot jónak tartják, vagy ha igen, akkor csak nem látják a teljes képet. Ilyenkor szintén élesen elkülönül, kinek van igaza, attól függően persze, melyik oldalról nézzük. És ha feltételezzük, hogy a bajai módi rajongói nem kezdenék el ugyan felkutatni és megbillogozni a bonyolultabb, szegedi halászlét kedvelőket, de az interneten lejáratókampányt indítanának ellenük, ott is ki-ki a saját szája íze szerint helyeselné vagy ellenezné az akciót.
Hans Kohlhase a 16. században élő lókupec volt, akitől elvették lovait, néhány nappal később a leromlott állapotú hátasokat nem akarták visszaadni, csak az általuk elfogyasztott abrak kifizetése után. Az ő története ihlette Heinrich von Kleist művét, amelynek hőse az igazáért küzdő kisember mintaképe lett – a pszichiátria még tünetegyüttest is elnevezett róla. Hans Kohlhase azt állította, minden ok nélkül verték meg a helyi földesúr alattvalói, majd elszedték lovait; az uraság emberei szerint a lócsiszár rájuk támadt, és nem tudta igazolni magát. Az évek során a konfliktus fehdéhez, vagyis a német jogrend által elismert magánháborúhoz, feldúlt falvakhoz, tönkrement és elvett életekhez vezetett. Hans Kohlhase pedig a kivégzése előtt elmondott háromórás beszédében ragaszkodott tettei jogosságához.