Mozikban James Cameron régóta várt Avatar-folytatása, amelyet természetesen mi sem hagyhattunk kibeszéletlenül. Szóba kerül még Park Chan-wook kiváló új filmje, A titokzatos nő is, és folytatjuk a legutóbb elkezdett Scorsese-sorozatunkat a Boxcar Berthával.
Az adásból többek közt kiderül, hogy
Az idei esztendőt filmes szempontból gyengébbnek éreztem a tavalyinál, ugyanakkor ki kell emelni, hogy legalább voltak olyan hiánypótló BluRay-megjelenések, mint például a francia A mama és a kurva (1973), a japán Szökevény a múltból (1965) vagy éppen a hongkongi Shaw Brothers stúdió klasszikusait felvonultató Shawscope második válogatása.
Lássuk 2022 különösen emlékezetes nagyjátékfilmjeit rangsorolás nélkül.
[…] Bővebben!
18 epizód után véget ér a Coen-sorozatunk. Miután a testvérek összes filmjét kielemeztük, most toplistázzuk is őket. (De előtte elmondjuk, miért fontos a Disney+ Star Wars-szériája, az Andor.) Utána egyből indítjuk is a következő rendezői sorozatunkat: az idén 80 éves Martin Scorsese karrierjét fogjuk áttekinteni, kezdve a rövidfilmjeivel és az 1967-es Ki kopog az ajtómon?-nal. De szóba kerül a Sight & Sound filmes folyóirat új „minden idők legjobb filmjei” listája is.
Az adásból többek közt kiderül:
Új adásunkban befejezzük a Coen-sorozatot, megbeszéljük az RTL+ Zámbó Jimmy-sorozatát, A Királyt, illetve A Nagy Fehér Főnököt, és a Larryt, amelyben Vilmányi Benett alakít egy borsodi rappert. Az adásból kiderül, hogy
miért várjuk / nem várjuk az Indiana Jones 5. részét,
Új-Hollywood fenegyerekei közül Scorsese épített legtudatosabban a filmtörténeti hagyományra, a kiürült amerikai zsánereket az újhullám személyességével lelkesítette át.
A hetvenes évek elején őrségváltó új-hollywoodi rendezők pályájuk hajnalán arra a világraszóló kísérletre vállalkoztak, hogy beemeljék az európai művészfilm vívmányait az amerikai mozi fősodrába, azonban néhány röpke év és néhány bevadult kísérlet után letettek erről. George Lucas a legszilajabb újhullámos rendezőket is felülmúlni igyekvő, formanyelvi sziporkákkal csurig töltött művel (THX-1138), Francis Ford Coppola a Nagyítás parafrázisával (Magánbeszélgetés), Steven Spielberg egy rendhagyó paranoiamozival (Párbaj), Brian DePalma több improvizációval (Üdvözletek; Szia, anya; Dionüszosz) igyekezett kifejezni hódolatát fétisrendezői előtt, azonban rövidesen valamennyien felhagytak a fősodorbeli művészfilm paradoxonjának megteremtését célzó terveikkel.
A legkitartóbbnak Martin Scorsese bizonyult közülük, noha már karrierje kezdetén tisztába jött vele, hogy művészfilmes ambícióiból neki is fel kell adnia. Fel is adott, ezzel együtt ő mentett át a legtöbbet Új-Hollywoodba a hatvanas–hetvenes évtizedforduló amerikai filmjének forradalmi szelleméből. Karakteres, sokszor az experimentalizmussal kacérkodó stílusának köszönhetően sikerült frissen tartania a hetvenes évek közepétől uniformizálódásnak indult és professzionalizmusba pácolódó amerikai moziban azokat az újító energiákat, amelyeknek Hollywood voltaképp a felemelkedését köszönhette.
Trine Piil Christensen és Seamus McNally filmjét a Cinemira TEEN-fesztiválon is vetítik.
Új adásunkban az év (és minden idők) egyik legőrültebb indiai filmjéről (RRR; Netflix), az év horrorjának is kikiáltott Barbárról (Disney+), egy fontos argentin tárgyalótermi drámáról (Argentína 1985; Prime Video) és Szilágyi Fanni bemutatkozó rendezéséről (Veszélyes lehet a fagyi) beszélünk + folytatjuk a Coen-sorozatot az Ave, Cézárral.
Az adásból többek közt kiderül:
Legújabb adásunkban folytatjuk a Coen-sorozatunkat a Llewyn Davis világával, de előtte kielemezzük Ruben Östlund új szatíráját (A szomorúság háromszöge), majd egy nyári (Elvis) és egy friss bemutató (Blonde) kapcsán vitatjuk meg, hogy mit ér az életrajzi film, ha unortodox.
Az adásból többek közt kiderül, hogy
Miben változtatta meg a streaming a filmnézési szokásokat? Hogyan tehető újra trendivé a mozi? Mi a kritikus szerepe, és tudja-e befolyásolni a moziba járási kedvet? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a miskolci CineFesten, az ország legnagyobb nemzetközi filmfesztiválján.
A CineFest egyik szakmai programjára évek óta látogatnak el az Art-mozi Egyesület, a Forgalmazók Egyesülete és a Mozisok Országos Szövetségének tagjai, hogy találkozzanak és megvitassák az aktuális kérdéseiket. Idén két napon át tartott a program, amelyben helyt kapott egy – főleg – filmkritikusok részvételével létrejött panelbeszélgetés.
A Mozik vs Streaming című panelbeszélgetésen a közönség soraiban helyet foglaló forgalmazási és mozis szakemberek előtt Báron György (Élet és Irodalom), Váradi Júlia (Klub Rádió), Baski Sándor (Filmvilág, port.hu), Varga Ákos (KULTer, Magyarhangya) és Gyenis Ajándok (Mozinet – mozi- és VOD-forgalmazás) ült a színpadon. A szegedi Zsigmond Vilmos Filmfesztiválon már foglalkoztak a témával, sőt a szintén idei CineFesten megrendezett FIPRESCI éves gyűlésén is felvetődött a kérdés, hogy miben változtatta meg a filmnézési szokásokat, a mozik és a filmkritika helyzetét a streamingszolgáltatók jelenlétének erősödése.
Új adásunkban a nemrég elhunyt Jean-Luc Godard egyik legizgalmasabb filmjével foglalkozunk (Megvetés), tisztelgünk a 80 éves Werner Herzog előtt az idén 50 éves Aguirre, Isten haragjával, és George Miller új romantikus mesefantasyjét is véleményezzük (Háromezer év vágyakozás). A podcast saját Facebook-oldala itt érhető el.
Az adásból kiderül többek közt:
A világhírű filmrendezővel Velencében beszélgettünk új filmje kapcsán.
Oliver Stone a Velencei Filmfesztiválon mutatta be legújabb dokumentumfilmjét. A Nuclear Joshua Goldstein A Bright Future című könyve nyomán készült, a forgatókönyvet Stone és Goldstein együtt írták, a zenéjét pedig Vangelis szerezte – ez volt a legendás görög zeneszerző utolsó filmzenéje.
A Nuclear érinti a nukleáris energiához kötődő pánikot, ami Amerikában robbant ki a hetvenes években, a nukleáris energia használatának környezetbarát hatásait, és az ez irányú, aktuális és legkorszerűbb tanulmányokat. Ezekről a témákról beszélgettünk Velencében a világhírű filmrendezővel, Oliver Stone-nal és Joshua Goldstein forgatókönyvíróval.
A napokban hunyt el a francia új hullám legendája, Jean-Luc Godard. Élete egyik főművének, a Kifulladásignak a megszületéséről Ádám Péter írt egy mindenre kiterjedő cikket a Filmvilág 2019 szeptemberi és októberi számában. Ezt a szöveget adjuk most közre.
Az Európa Parlament, az Europa Cinemas és a Venice Days közös pályázatán 27 fiatal európai filmfanatikus nyerte el a lehetőséget, hogy részt vegyen és zsűrizzen az idei Velencei Filmfesztiválon. A magyar nyertes, Joel Kaufman a felkérésünkre egy toplistában összegezi a filmélményeit.
Hat évad után véget ért a Breaking Bad előzménysorozata, a saját jogán is kiemelkedő Better Call Saul, amelyről mindenképpen meg kellett egy külön adásban is emlékeznünk. Természetesen szóba került a finálé is, de emellett a teljes szériát illetően is mérleget vontunk. Levezetésképpen hoztunk fejenként egy ötös listát azokról a kedvenc sorozatos mellékszereplőinkről, akiket szívesen látnánk (láttunk volna) egy BCS-hoz hasonló spinoffban.
Az adásból kiderül többek közt, hogy
MAGYAR PANTHEON
Az 50-es évek kemény diktatúrájában még volt drámai tétje az ellenállásnak – erről szólnak majd Gyarmathy Lívia történelmi dokumentumfilmjei és utolsó egész estés játékfilmje, a Szökés (1996). A 70-es évek puhadiktatúrájában mindennek már nincs akkora tétje. Éppen ez a távlatvesztés, amelyhez a rendezőnőnek különös szatirikus és lírai érzéke van.
Gelencsér Gábor: Megállt a menet (Gyarmathy Lívia 1932–2022)
Július 6-án elhunyt egyik kedvenc színészünk, James Caan. Új adásunkban az ő emlékére néztük meg az egyik legjobb filmjét, a Michael Man-féle Az erőszak utcáit. Han Solo, Indiana Jones és a Szárnyas fejvadász Deckardja, azaz Harrison Ford július 13-án töltötte be a 80-at, az ő tiszteletére az idén 30 éves Férfias játékokat vettük elő. Folytattuk a Coen-sorozatot is az Egy komoly emberrel, bemelegítésnek pedig a Netflix legújabb sikerfilmjét, A szürke embert veséztük ki.
Az adásból kiderül többek közt, hogy
A korábban avantgárd és kísérleti animációs kisfilmeket készítő Helstáb Martin 2021 októberében bemutatta első, egészestés filmjét az indiai Uruvatti Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol a zsűri a Legjobb Kísérleti Nagyjátékfilm díjával jutalmazta. A Zazongpari immár online is nézhető.
Az abszurd elemekben bővelkedő szürreális fantasy főhőse egy harcos szerzetes, akit elküldenek a világtól elzárt hegyi erdőbe, hogy levadássza az ottani szellemeket, a hely különös lakóival való találkozása azonban hol segíti, hol megnehezíti küldetését.
Helstáb Martin a film elkészítésének öt évében felépítette minden figura bábját, a film díszleteit, saját magát is a szerepének eljátszásához formálta. A másfél órás alkotás minden animációját, hangját és zenéjét ő készítette, az utómunkával 2 éven át dolgozott minden nap, teljes munkaidőben. A Zazongpari rendkívül kis költségvetés mellett, egy garázsból alakított greenscreen stúdióban forgott, az alkotó korábbi munkáihoz hasonlóan minden elemén egyedül dolgozott.
MAGYAR MŰHELY
A magyar filmesek a hatvanas évek aranykora óta elkötelezettjei a társadalom és a történelem elemzésének, ezt a filmtörténeti hagyományt tovább viszik a kortárs alkotók is, akik többnyire zsánerfilmekben vizsgálják a magyar múlt „vakfoltjait” vagy máig vitatott, tehát a kollektív emlékezetben „forró” eseményeit.
Benke Attila: A magyar múlt bűnügyei (Kortárs történelmi zsánerfilmek)
40 éve, ezen a napon mutatták be John Carpenter sci-horror klasszikusát, A dologot, ennek apropóján elővettük Orosdy Dániel összehasonlító elemzését a Filmvilág 2011 áprilisi számából.
Ha megszűnik a közérdek összetartó ereje, ha elalszik az értelem, előjönnek a moziszörnyek. A világűr kutatása az ’50-es években új rémeket teremtett.
Amilyen a kor, olyanok a benne élők szorongásai. Az ötvenes évek inváziós sci-fijei és szörnyfilmjei az amerikaiak kollektív félelmét juttatták kifejezésre: a II. világháború után a látványosan gonosz, de távoli nazi helyét a beépülésre kiválóan alkalmas commie vette át. A hidegháború kezdetén a szovjetek démonizálásával, a kémkedésért halálraítélt Rosenberg-házaspárral és az amerikai filmesek sokaságát érintő feketelistával az átlagpolgár paranoiája hosszú távra megkapta a maga táplálékát. Hozzá kellett szokniuk a határaikon belüli támadás gondolatához – amely akár a szomszéd házból is érkezhet, egy másik „igaz amerikaitól”.