írta Nikodémus Mikor e sorok íródnak, javában tart a februárban kitört ukrajnai háború. Megrettenünk és kérdezünk, imádkozunk és adakozunk – s reménykedünk abban, hogy a szenvedés mielőbb véget ér. Hogy a szörnyű pusztításon túl talán végződhet másképp is. Itt, ezen… Olvass tovább →
The post Láthatatlanok – A mecseki remény 12 napja (2021) appeared first on FilmDROID.
írta Nikodémus Dokumentumfilmet nem először készítettek a közel-keleti népek XXI. századi kálváriájáról, amikor kéthavonta cserélődik az aktuális diktátor, háború háborút követ, az új kezdetre vágyó menekülők pedig lassan elvesznek a Nyugat kulturális idegenségében. Hogy ez a dokumentumfilm egyúttal hagyományos 2D-s… Olvass tovább →
The post Menekülés (Flee) appeared first on FilmDROID.
A Hosszú Katinkáról szóló hivatalos életrajzi dokumentumfilm 2020 eleje óta forgott. A látványos film Hosszú Katinka portréja mellett bemutatja a tokiói olimpiára való felkészülését, az olimpiai szereplését, de az azt követő időszakba is bepillantást enged. A dokumentumfilmből megismerhetjük Katinka gyermekkorát, felnőtté válását, magánéletének és sportkarrierjének meghatározó személyiségeit, állomásait, helyszíneit.
Hogyan lett a bajai úszókislányból a világszerte ismert Iron Lady?
A stáb szárazon és vízen, hullámhegyeken és hullámvölgyeken keresztül követte kamerájával a magyar úszófenomént. A forgatás két éve alatt Katinkának és az alkotóknak rendkívüli kihívásokkal kellett megküzdeniük. A koronavírus-járvány, a karantén, a lezárások, az olimpia elhalasztása és rendhagyó megrendezése mind-mind óriási erőfeszítést követeltek, de az alkotók ez idő alatt is folyamatosan rögzítették Katinka életének minden lényeges eseményét.
A Magyarság Háza 2020-ban, a Nemzeti Összetartozás Éve alkalmából kezdett bele annak a különleges portrésorozatnak a megvalósításába, amelynek eredményeként aztán ötvenhárom film készült el szerte a Kárpát-medencében és a diaszpórában élő magyar emberekről, közösségekről, külhoni alkotók közreműködésével. Egy éven keresztül az Amerikai Egyesült Államok, Argentína, Ausztrália, Csehország, Dél-Afrika, Finnország, Horvátország, Kanada, Magyarország, Nagy-Britannia, Románia, Spanyolország, Svédország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna területén forogtak a kamerák.
Rockzenekar, orvos, színész, apáca, lángossütő, mezőgazdász, házmester, kályhaépítő, cipész, tanár, dúla, jazz- és népzenész, autószerelő, csokigyáros, slammer, pszichológus, festő- és szobrászművész, hegylakó, szociális munkás, cserkészparancsnok, szépségkirálynő, író, néptáncoktató, borász, fizikus, postás, bébiszitter, gátőr, pap, nyelvépítész, kocsma, falu, motoros egyesület, kézilabda- és focicsapat a főszereplői ezeknek az alkotásoknak, amelyek így, együtt, egyfajta
keresztmetszetét adják a világban élő magyarságnak, pillanatképét annak, milyen sokfélék is vagyunk mi, magyarok.
Esterházy János – arisztokrata származása miatt is – úgy érezte, elsőrangú felelősséget kell vállalnia a csehszlovák, majd a szlovák parlamentben is – idézte fel a film premierjén Erdő Péter esztergom–budapesti érsek, bíboros, prímás. Mint megjegyezte, a felvidéki politikusnak komoly szerepe volt a kisebbségi magyarság életében, ugyanakkor keresztény, katolikus meggyőződését is vállalta a közéletben.
„Volt benne annyi bátorság, hogy a szlovák parlamentben egyedüliként szavazott az ország zsidótörvénye ellen”
– méltatta a mártír sorsú politikust Erdő Péter, hozzátéve: Esterházy János mindvégig következetes volt, nem véletlen, hogy a katolikus egyház megindította a boldoggá avatási eljárását. Marek Kuchcinski, a lengyel szejm külügyi bizottságának elnöke, a szejm volt marsallja, a film szereplője hivatalos elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni a film bemutatóján, képviseletében Maciej Szymanowski, a varsói Waclaw Felczak Lengyel–Magyar Együttműködési Intézet igazgatója köszöntötte a közönséget.
A filmben Skrabski Fruzsina rendező és Bodacz Balázs riporter olyan ismert embereket keres fel, akiknek sikerült letenniük az örökölt sors terhét, a kisiklott életek sémáján felülemelkedve nagyon más életet élnek, mint a szüleik.
A rendező figyelmét Szabó Borbála Nincsenapám, seanyám című könyve irányította a témára, a könyvből ugyanis megérezhető, milyen egy alkoholista anyával egy fedél alatt élni. Skrabski Fruzsina azzal kereste meg az írót, beszéljék át együtt, hogyan lehet felülemelkedni a gyerekkorban látott mintákon. És rögtön adódik egy igen fontos kérdés: meddig hibáztathatjuk a szüleinket, nagyszüleinket, exeinket, testvéreinket az elrontott életünkért?
A film legnagyobb erénye az, hogy hús-vér emberek példáján keresztül mutatja meg: a szenvedésekkel teli gyerekkor nem predesztinál senkit arra, hogy az egész élete szenvedés legyen. A bizalom kiépíthető, olykor véletlen találkozások sorozata vezeti ki az embert abból a sötét mélységből, melybe oly sokan belevesznek.
Jonas Poher Rasmussen Menekülés című filmjét három, látszólag egymásnak ellentmondó kategóriában (legjobb nemzetközi film, legjobb dokumentumfilm és legjobb animációs film)…
A Otthon otthontalan bejegyzés először KULTer.hu-én jelent meg.
A Nemzeti Filmintézet (NFI) 2020 óta nyújt támogatást a televíziós és streaming bemutatásra készülő alkotásokra pályázati úton. A Televíziós Döntőbizottság négy dokumentumfilm gyártására szavazott meg támogatást.
Margit néni még 90 évesen is börtönmissziót teljesít, hogy lelki segítséget nyújthasson az elítélteknek. Balog András A látogató című dokumentumfilmjében egy eseménydús élet történetét mutatja be, mely a másokon való segítség jegyében telik. (Gyártó: Dunatáj Alapítvány, NFI-támogatás: 4,2 millió forint.)
Borsody István portréfilmet forgat Kopp Máriáról. A 2012-ben elhunyt kutató, pszichiáter azon elvek szerint élt, amelyeket hirdetett: családközpontúság, vallásosság, gondolatszabadság. A kiváló tudós több évtizedes, a magyar társadalom és a család érdekében végzett sokoldalú munkásságáról először készül dokumentumfilm. (Gyártó: Omega-Kreatív, NFI-támogatás: 9,8 millió forint.)
Van-e valódi tartalma annak, hogy „egy mindenkiért”? Nem csupán jól hangzó, ám talmi szlogen ez inkább? Hogyan képviselnek bennünket a versenysport bajnokai? És úgy egyáltalán, mi értelme van a versenysportnak? A kőkemény mindennapoknak, az elrabolt gyerekkornak, a rekordok hajszolásának? Mire kellenek nekünk ezek a mai gladiátorok, és nekik mire jó ez az egész? A spártai fegyelmezés, majd önfegyelem, a megszállottságig menő ügyszeretet, „egy-ügyűség”, a „normális” többségtől való „fényes elszigeteltség”? Milyen eredménnyel zárul a karrier alkonyán az önvizsgálat, hogy mire és miért tettek fel mindent, hogy mit adtak és mit kaptak? Hogy egyáltalán ők akarták-e így, vagy csak a hivatásrendjük kényszerének engedelmeskedtek, észrevétlenül lettek mások: közösségük, nemzetük becsvágyának áldozatai.
Túl sok rosszat tudunk a versenysport világáról: intézményrendszeréről, döntéshozatali mechanizmusairól, pénzfertőzöttségéről és csalásairól, a doppingolásról és (hiábavaló?) üldözéséről. Túl illúziótlanok vagyunk már. De a kritikánk nem mindenben hibát kereső gonoszságból fakad.
Az Egy mindenkiért-ben Szilágyi Áron tépelődéseiként is sok minden elhangzik a fenti kérdésekről.