Best WordPress Hosting
 

Archívum címkék: Farkas Wellmann Endre

Az indiánok nem hagynak cserben minket – Szőcs Géza 70

Közzétette szerző

Három könyv is segít emlékezni, hogy jobban megismerhessük Szőcs Géza költészetét. A most megjelent Szőcs Géza 70 című kötetben pályatársak, barátok, kollégák emlékeznek, képek, kéziratok és levelezések villantják fel, milyen is volt a költő. Hetven éve született, és három éve nincsen közöttünk. „A 24 íráson keresztül Szőcs személyének 24 olvasatát, ha úgy tetszik, 24 inkarnációját láthatjuk-hallhatjuk, a szerzők hangján” – írtuk korábban a könyvről. Farkas Wellmann Endre, a kötet szerkesztője kiemelte: azokat kérte fel az emlékezésre, akik Szőcs Géza barátai voltak. 

Farkas Wellmann Endre, a kötet szerkesztője

Az átfogó ismeretekhez nélkülözhetetlen egy olyan könyv is, amely tartalmazza az összegyűjtött írásokat. Ez is hamarosan megjelenik a Helikon kiadónál, hétszáz oldalnyi vers, s még ez sem a teljes életmű. Remek kiindulópont lehet viszont ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a szövegekhez. 

PostPin It!

Farkas Wellmann Endre nyerte a Quasimodo költőverseny fődíját

Közzétette szerző

A költőverseny zsűrijének döntése értelmében a nagydíjas Farkas Wellmann Endre mellett különdíjat vehet át Jóna Dávid Patchwork című verséért, a Térey János-díjat pedig Payer Imre Rapszódia tájakról, időkről című alkotása érdemelte ki.

A Nobel-díjas Salvatore Quasimodo 1961-es balatonfüredi tartózkodása emlékére 1992-ben indított költőverseny ezúttal is igazi irodalmi fesztivál lesz. A programsorozat Borbély Szilárd, a Nincstelenek című, számos nyelvre lefordított regény szerzője, nemzedéke egyik legnagyobb költője emlékét felelevenítő kiállítással kezdődik, Tamus István grafikái lesznek láthatók a Kisfaludy Galériában. A hagyományoknak megfelelően a Tagore sétányon Salvatore Quasimodo emlékfájánál tartanak ünnepséget, majd este hatkor az Anna Grand Hotel dísztermében adják át a költőverseny díjait. A díjazott költők ezúttal is felolvassák verseiket.

– Ebben az évben is sok vers érkezett, érdekesség, hogy a korábbiakhoz képest sokkal több női pályázó volt. Az irodalom mellett szokásunkhoz híven ezúttal is lesz zene és gasztronómia is, sőt a Petőfi 200 emlékévhez kapcsolódva Minden örömben bor címmel a Tempevölgy kiadásában egy kötet is megjelenik, amelyben 25 kortárs költő borversei olvashatók – fogalmazott Cserép László, a Quasimodo Költőverseny alapítója.

PostPin It!

Quasimodo költőverseny és Szőcs Géza

Közzétette szerző

Szőcs Gézának, a szalon névadójának tiszteletére több eseményt is szerveznek, ezek közül az első, egy rendhagyó hangoskönyv-bemutató, a sajtótájékoztatóval egyben zajlott le: Szilágyi Enikő Jászai Mari-díjas színésznő és Farkas Wellmann Endre József Attila-díjas költő mutatta be azt a hangoskönyvet, amelynek szerkesztését még maga Szőcs Géza kezdte el. A kolozsvári sétatér című szép kivitelű hangoskönyvet Szilágyi Enikő szerkesztette elhunyt barátja születésének 70. évfordulójára.

„Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy bár Balatonfüredet több szlogennel is jellemezhetjük, de mégiscsak az egyik legjelentősebb talán, hogy ez a város a kultúra városa” – kezdte köszöntőbeszédét dr. Bóka István, Balatonfüred polgármestere, aki a város irodalmi és kulturális hagyományainak ápolásáról tett említést, kezdve a megújított Esterházy-villa és az ebben berendezett interaktív kiállítóhely közelgő átadásával a Tempevölgy folyóiraton át egészen a Lipták-ház, illetve a Lipták-hagyatékig, melyek mind kulcsfontosságú szerepet játszanak a város szellemi fejlődésében. „A Szőcs Géza Irodalmi Szalon is egyedülálló a magyar irodalom történetében” – tette hozzá a város polgármestere, s ugyanennyire unikális a Quasimodo költőverseny is, melyet immár 31. alkalommal írnak ki, Balatonfüred imázsának meghatározó eseményeként.

Széchenyi Ágnes irodalomtörténész

PostPin It!

Szükség lenne a szubverzivitásra – Interjú Sántha Attilával

Közzétette szerző

 Az egykori Előretolt Helyőrség alapítójaként milyen különbségeket és párhuzamokat látsz az irodalmi élet akkori és mostani állapota között?

Az 1990-es évek elején Kolozsváron rázódott össze a Bretter György Irodalmi Körön egy olyan írócsoportosulás, amelyik nagyjából egyformán gondolkodott az irodalomról. Egy idő után felmerült annak az igénye, hogy saját megmutatkozási felületeink legyenek, így beindítottuk a Serény Múmia és az Előretolt Helyőrség című lapokat, intézményeket alapítottunk. Mindennek az volt a mozgatórugója, hogy úgy éreztük, az a fajta irodalomeszmény, amely a miénk, kevésbé van jelen a közgondolkodásban. Akkor még nagyjából egyetlen (maximum két) irodalmi kánon létezett a magyar nyelvterületen, szépen meg volt határozva, hogyan, miként kell viselkedni és írni, ha az egyetlen (maximum két) igaz és megváltó szekértáboron belül érvényesülni akart az ember. Ma több irodalmi kánon van párhuzamosan, az író könnyebben megtalálhatja azt a csoportosulást, kánonépítő csapatot, amelyik neki tetszik.

Meglehetősen optimista álláspont. 

PostPin It!

Értékrelativizmus és nemzedékek – Beszélgetés Regős Mátyással

Közzétette szerző

Érdemes-e ma poétának lenni Magyarországon?

Ma teljesen más jellemzőkkel és indíttatásokkal lépnek be a fiatalok az irodalmi életbe, mint korábban. Orbán János Dénes mondta egyszer, hogy szerinte van bennünk egyféle szellemi restség, léhaság, és azok a vezérfigurák is hiányoznak közülünk, akik az ő generációjában még megvoltak, hogy a fontos ügyek élére álljanak. Én ezzel nem egészen értek egyet – szerintem ez kortünet, tulajdonképpen minden közösséget elhagyni látszunk. Ráadásul úgy látom, ez a jelenség még azokra is igaz, akik a múlt században szocializálódtak. Szép lassan mindenkit átjár a magány iránti vágy, aztán nem lesz semmi.

Te személyesen miben látod ennek az okát?

PostPin It!

„Van irodalom, és van az irodalom látszatát keltő tevékenység” – beszélgetés Szörényi Lászlóval

Közzétette szerző

Farkas Wellmann Endrének az irodalmon belüli tendenciák rendszerváltás előtti, illetve azt követő változására vonatkozó kérdésére az irodalomtörténész elmondta:

„Az irodalompolitika azelőtt, mivel ott volt a cenzúra és a pártirányítás, titkosan folyt. Én rettenetes megtiszteltetésnek éreztem például, hogy az intézetünk akkori párttitkára, a kiváló tudós, Tverdota György megkérdezte tőlem, hogy Aczél elvtárs fog jönni az intézetbe, te mely napokon vagy Szegeden? Mondom, miért kérdezed? Mert akkor ő nem akar jönni. Mármint, hogy ne legyen semmi balhé. Ezt nagyon kedvesnek tartottam, és megmondtam, hogy mikor jövök Szegedre, és Aczél elvtárs, akivel soha az életben nem találkoztam, hála a Jóistennek, tényleg így látogatta meg az intézetet, hogy ez az alak, aki én vagyok, akkor biztos távolságban tartózkodott egy másik városban.

Szóval, akkoriban volt egy mindenki által ismert, de természetesen csak részleteiben ismert és nem nyilvános cenzúra, ezért az ember vagy tudott róla, vagy nem, ezzel igyekeztek kordában tartani az értelmiséget. Viszont szerencsére a filoszság hosszú lejáratú szakma, és aki akkor vezető pozícióban volt, akár párttag volt szegény, mint maga Sőtér, Szauder vagy Klaniczay, ezek a régi iskolához tartozó Eötvös-kollégisták voltak, akik tudták azt, hogy van egyrészt tudomány, másrészt van politika, az utóbbit le kell szarni, és át kell verni a rendszert, a tudományt pedig művelni lehet. Kell, kötelező, mert különben elvisz minket az »eördög«. Ugye?

PostPin It!

Az irodalmi élet mint az irodalom provokációja – 2. rész

Közzétette szerző

 Az előző részben tárgyalt jelenségekkel párhuzamosan erősödött fel az a tendencia, amelynek mentén az irodalomtudomány mintha kisajátította volna az irodalmat, mintha elvenné az olvasóktól a szépirodalmi szövegeket. Belehelyezi ezeket a saját nyelvi regiszterébe, értékítéleteket és döntéseket hoz az egyes művekről, az egyszeri olvasónak érthetetlen nyelvezetet használ. Nem olyan ez, mintha a tudomány szándékosan teremtene szakadékot a mű és az olvasó között?

Bezeczky Gábor szerint ott a senki földje van, de az én műhelyemnek, a Kulcsár Szabó-iskolának eléggé erőteljes állítása, hogy a művek nem magukban állnak, soha nem mi vagyunk az első olvasójuk, hanem már mindig úgy találkozunk velük, hogy azok olvasva voltak. És megolvasva is, ehhez tartozik a tudományos recepció. Tehát a mi munkánk – és ebben igazad van – valóban elitistának tekinthető, de mégiscsak egy olyan közvetítői munka, amely arra irányul, hogy a művek teljesebben vagy máshogy legyenek megérthetők, mint addig. És persze lehet minket ennek az empirikus oldalával szembesíteni, hogy ugyanakkor a mi nagyszerű elemzéseinket hány olvasó olvassa.

Amit manapság irodalomkritikának nevezünk, annak két válfaja van. Az egyik, amikor körbecsókolgatjuk egymást céhen belül, és semmitmondó dicséreteket írunk a haverról, a másik pedig a tudományosabb elemzőmunka, ami viszont már egy akadémiai szint, de ez a közönséges olvasó számára biztos, hogy nem értelmezhető.

PostPin It!

Az irodalmi élet mint az irodalom provokációja – Beszélgetés dr. Smid Róberttel

Közzétette szerző

A gondolat folytatása: „Elborzaszt az, hogy különböző alapítványok meg figurák különböző pénzeket osztogatnak maguknak, a saját embereiknek. Hogy egy fiatalnak, ha jelen akar lenni, akkor csatlakoznia kell valamelyik táborhoz. Két nagyon erős tábor diktál, a mögöttük lévő pénzek – vagy nem pénzek – diktálnak, nagy szervezetek irányítanak, és nem az irodalom, nem a minőség vagy a termék határozza meg, hogy ki vagy.” Ez a kijelentés önmagában véve semmi újat nem jelent, de az, hogy ott és akkor hangzott el, úgy tűnik, a témáról való érdemi beszéd kezdetét is jelenti. Az Index több interjút is közölt, az L. Simon László által vezetett beszélgetés megszólalóit kereste fel, Kukorelly Endrét, Petőcz Andrást és Turczi Istvánt.

Farkas Wellmann Endre véleménye szerint az irodalom igazi történései egy másik szinten zajlanak. A felszínen politikailag egymással szemben álló szekértáborokat hagyunk vitázni, és hogy az egésznek a gyökere nem ott kapaszkodik, ahonnan a levele kihajt, mintha senkit sem foglalkoztatna: nem a pénz, nem a jobb- vagy a baloldaliság, hanem az irodalmi élet állapota tűnik aggasztóbbnak. Erről is faggatta Smid Róbertet.

Az irodalomtudós, egyetemi oktató, kritikus úgy látja: nagy változás van, és ezt jól jelzi a Forrás folyóirat nyári dupla száma, amely Metamodern címmel a fiatal lírát állította a középpontba. Nagyjából 20-25 éves, legfeljebb harmincéves szerzők vannak egy  hosszú szépirodalmi blokkban, utána következik egy-két tanulmány, majd pedig két kritika az André Feri és Horváth Benji által szerkesztett Címtelen föld antológiáról, melyet az erdélyi metamodern költészetről állítottak össze. Pál Sándor Attila a kritikájában megfogalmazza: úgy tűnik, hogy a fiatal irodalom mára egy márka lett. Ezt pedig a kiadók manapság szívesen képviselik, és a folyóiratoknál is sikk lett az ide sorolható szerzőket közölni.

PostPin It!

Amikor megszületik a szavakon túliság – II. Irodalmi Karaván 4.

Közzétette szerző

Csatlakozva a 7. Csíkszeredai Könyvvásár programjai közé, elsőként a város központjában Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere, valamint Balázs Imre József irodalomtörténész és Juhász Anna nyitotta meg a nemrég Budapesten debütált, nagyszabású Tamási Áron 125 szabadtéri kiállítást. Korodi elmondta: számukra itt, Erdélyben otthonos és közeli élmény Tamási irodalmi munkássága és személye,

valami, amihez igazodnak, ami példa és mérce.

Ehhez kapcsolódva jegyezte meg Juhász Anna, épp ennek a privát világnak a megteremtésében szolgálhat egy ilyen kiállítás: „Célunk, hogy mindenkinek lehessen egy Tamási Árona. Egy kép, egy szöveg, egy élmény vagy emlék, ami az övé, amit elvisz magával. A kiállítás tizenhat tablója látványos képekkel, idézetekkel és értelmező szövegekkel mutatja be a kivételes tehetség életútját.” Balázs Imre József Tamási fő műveit idézte, az Ábelt, a Jégtörő Mátyást, majd Reményik Sándor egyik gondolatát, míg az ünnepélyes megnyitót követően a közönség ellepte a teret, hogy közelről is megismerkedhessen a részletgazdag kiállítási anyaggal.

PostPin It!