Best WordPress Hosting
 

Irodalom a könyvek lapjain túl

Oravecz Imre a hazai kortárs irodalom egyik legkiemelkedőbb képviselője. 1972-ben megjelent, Héj című első kötetétől kezdve Tandori Dezső, Orbán Ottó és Petri György mellett a nagy lírai megújulás részese volt. Az idén nyolcvanéves író november 28-án életművének legfontosabb állomásait veszi sorra kollégájával, Szilasi Lászlóval. Az est során Molnár Piroska, Fekete Ernő és Kaszás Gergő színművészek tolmácsolásában hangzanak el Oravecz-részletek, amelyek Balog József zongoraművész játékával egészülnek ki.

A tavalyi év egyik legnagyobb szépirodalmi szenzációja kétségkívül Visky András költő, író, dramaturg nevéhez fűződik. Kitelepítés című remekművében gyerekszemmel ismerjük meg egy szovjet mintára létrehozott román munkatábor hétköznapjait. Regényével nem csupán saját pályája eddigi legkiemelkedőbb alkotását, hanem a kortárs magyar irodalom időtálló, maradandó művét hozta létre. A decemberi Literárium-esten az idén Margó-díjjal jutalmazott szerző azon történeteit ismerhetjük meg, melyek a könyvbe nem kerültek bele – az elhangzottak Hegedűs D. Géza színművész és Darvas Kristóf zongoraművész közreműködésének köszönhetően új megközelítést is kapnak. 

2024 első Literárium Extrájában a kortárs magyar kultúra egyik legtermékenyebb alkotópárosa, Grecsó Krisztián és Hrutka Róbert mutatja be vadonatúj műsorát. Az Időkirakó továbbra is koncert és felolvasószínház keveréke, zenekari versmontázsokkal, az új Grecsó-prózák és a hangszeres zene találkozásával.

Énekelt versek – A sárga nyár, amikor a még kerek egész volt a világ

Vannak ezek a decemberi napok, amikor legszívesebben ki se dugnánk az orrunkat a lakásból. Amikor téli álomra hajtanánk a fejünket, mint a medve a barlangjában. Ilyenkor nehezen jön a jókedv; eléggé rá kell gyúrnunk, hogy mosolyra tudjuk húzni a szánkat.

És akkor hirtelen megjelenik a sárga nyár, Grecsó Krisztián és Beck Zoli közös műve, amely a legszebb nyári emlékeinket idézi fel.

Teszi ezt úgy, hogy azt érezzük, lejjebb lehet csavarni a fűtést.

Grecsó Krisztián: Visszajött a novellaszemem

A Heves megyei kisközség kultúrházában a polgármester fogadja a fővárosból érkező népszerű alkotót, aki író-olvasó találkozóra érkezik, hogy az új kötetét bemutassa. Szavait csak négyen figyelik, de ez nem zavarja: szívesen beszél arról, milyen gondolatok foglalkoztatták az alkotás során. A mintegy negyedórás monológot követően pici szünetet tart. Épp csak annyit, hogy kortyoljon egyet a kikészített vízből. Ám az előadását ezután már nem tudja folytatni, mert egy asszony helyéről felpattanva erélyesen azt mondja: „Jó, úgy érzem, ennek vége. Akkor most én jövök, mert én is író vagyok!” „Mari, dehogy vagy te író” – ordít rá a felszólalóra a mellette ülő nő. A megdöbbentő jelenetet hangos és „szép szavakban” gazdag szóváltás követi, amelyet új belépő megjelenése szakít meg. Egy férfi rúgja be az ajtót, a terembe lépve szétnéz, majd csak annyit mond: „Úgy látom, az író nem jött el…”

Ez is megesett egyszer. Grecsó Krisztián Valami népi című könyvéről a budapesti K11 Kulturális és Művészeti Házban tartott olvasókör nem volt ennyire mozgalmas. A beszélgetést moderálták. Az első kérdés úgy szólt, hogy miért épp a Valami népi címet kapta a novelláskötet.

„A címadás iránti lelkesedésben és kételkedésben egyaránt erős vagyok”