Best WordPress Hosting
 

Forradalom filmen – Ezeket a mozikat ajánljuk október 23-ra

Jancsó Miklós: Fényes szelek (1968)

Jancsó első színes filmje az allegorikus-metaforikus elbeszélésmóddal fémjelzett alkotói korszak terméke; nem sokkal a Szegénylegények és a Csillagosok, katonák után készült. A provokatív és megosztó történet egy csapat lelkes fiatalról szól, akik a kommunizmus eszméjének létjogosultságáról szeretnének meggyőzni egy kolostornyi papnövendéket. A kezdeti, voltaképpen békés eszmecsere nem vezet eredményre, így azt az erőszak váltja fel. A meggyőzés különböző módozatai az azonos célú csoportot is megosztják.

A mozi rávilágít a mindenkori forradalmak kettős természetére: míg az eredeti vezető, Laci (Balázsovits Lajos) az eszmeiséget, addig a hatalmat később magához ragadó Jutka és Teri (Drahota Andrea és Kovács Kati) a terrort képviseli. E karakterek nem is egyéniségek, sokkal inkább típusok, bizonyos gondolati tartalmak modelljei. Maga a történet sem pusztán a történelmi szituáció lenyomata. A konkrét kor csak kiindulópontja, alapja annak, ami Jancsót igazán érdekli: a hatalom egyetemesen értelmezett mechanizmusának. A tér tehát stilizált, egyszerre elidegenít és aktualizál: parabolaként eltávolítja tárgyától a nézőt, általános emberi drámaként viszont közel hozza őt magához. A mozi 1970-ben megkapta a Magyar Filmkritikusok díját a legjobb rendezésért, sőt az 1969-es cannes-i filmfesztivál programjának is része volt, egykorú közönségét azonban megosztotta. Ehhez nyilván hozzájárult Jancsó egyre bonyolodó filmnyelve és a lezárt műjelentés hiánya, a kérdések nyitva hagyása.

Nekünk a tenger – Filmtörténeti kalandozás a Balaton körül

A Balaton a II. világháború előtt ősi szokások egzotikus színhelye is, ám jellemzően tehetős városiak kiruccanásának célja. Az 1950-es évek írói, festői megtehették, hogy időszakosan vagy végleg ide vonuljanak vissza, a fővároshoz kötött filmesek azonban javarészt a dolgozók pihenése helyszíneként ábrázolták. Két kivétel, két remekmű Makk Károlytól: a Liliomfi (1955) és a Ház a sziklák alatt (1958). A Kádár-korszak konszolidációja szervezett tömeges nyaralást, fusizott víkendtelkeket hozott. Exkluzív vetületét a nyugati turizmus beindulása generálta; a Balaton de luxe az aranyélet, a magyar álom szezonális színhelye. Az 1980-as években fordul a trend: a gyarapodással nőtt az igényesek köre, kínossá vált a sufnituning, a lehúzás.

Az Ítél a Balaton (Fejős Pál, 1932) népi egzotikumot melodrámával elegyít. Bevezetésként szokást ismertet: a balatoni halász nem fog halat, ha hűtlen a felesége. Marit (Medgyesi Mária) apja (Csortos Gyula) a nevelt fiához, Janihoz (Páger Antal) kényszeríti, de a lány az ellenséges család fiát, Mihályt (Elekes Ernő) szereti. Az apa Marit evező nélküli csónakban a tajtékzó tó ítéletére bízza. Ha a víz megkíméli, bűnei megbocsáttatnak, ha nem, az emberáldozat révén helyreáll a megélhetéshez szükséges egyensúly. Mindkét férfi a nőt mentené, a férj, Jani azonban vetélytársát is kihúzza, majd a vízbe vész. A film négy – magyar, angol, francia, német – verziójából utóbbi kettő maradt fönn. Változatok, különböznek, de abban egyeznek, hogy Janit önfeláldozása pozitív hőssé teszi, mert felülírja a gyilkos, ősinek tartott „természeti törvényt”.

Boronyák Rita cikke a Magyar Kultúra magazin 2023/6. számában jelent meg. Fizessen elő a lapra, hogy havonta, első kézből olvashassa!