Így is történhetett volna… Fikció 2021-ről Minden csak nézőpont kérdése. Kit kedvelünk jobban? Van egy képsorozat, amiből kiderül, nem Hamilton ütközött Verstappennel a Brit Nagydíjon, hanem Verstappen akarta “vétlenül”a falra kenni Hamiltont. Ez majdnem sikerült is, de Hamilton levette a gázt, így a kormányt ráfordító Verstappen jobb hátsó kereke találkozott Hamilton autójának elejével. Ha Hamilton […] Olvass bele!
Archívum címkék: + Jegyzet
A hideg víz és a napfelkelte szerelmesei
Ősi élményben lehet részük azoknak az amerikai nőknek, akik hátrahagyva a modernitást, minden reggel kimennek a Michigan-tóhoz. Olvass bele!
Könyvcsonkítás a kultúráért, avagy ésszel él a magyar
A Magyar Posta nem egy szeget vert a magyar nyomtatott könyvkiadás koporsójába az elmúlt években. Nógrádi Gábor jegyzete. Olvass bele!
Perintfalvi Rita: Változni és változtatni csak itt és most lehet
Perintfalvi Rita írásában azt mutatja be, hogyan lehetünk képesek változtatni a helyzetünkön, megrögzött szokásainkon. Olvass bele!
Látom a borzalmak történelmét, amire csak egy válaszom lehet: dobják le!
Hogyan tovább, emberiség? Mi történjen, ha így folytatódik a történeted? Csak egy válaszom lehet: Dobják le! Olvass bele!
Adrian Mitchell verseit lőtték volna ki az űrbe – Most Halmai Tamás 70 versét fordította
A 2005-ös Nemzeti Költészet Napjának szavazásán a legtöbb olvasó Adrian Mitchell Emberi lények című versét juttatta volna az űrbe. Olvass bele!
Hazaszótár: Szívkör
„Jöjjön bármilyen válság az igazi megoldás az, ha visszanyerjük, sajátként megéljük a gyakorlati tudást. Aki ma azt állítja, hogy tudja mi fog történni egy, öt vagy tíz év múlva, az hazudik.Egy dolgot viszont tudunk: a Jóisten segítségével a magyar gondolat ezer éven át megtartotta nemzetünket a Kárpát-medencében, tehát jó okunk van abban bízni hogy a következő ezer esztendőre is kitalálunk valamit” – fogalmazott mai jegyzetében Demeter Szilárd. A főigazgató szerint ehhez viszont az kell, hogy álljunk vissza a magyar valóságba, elevenítsük fel hagyományainkat, vegyük ismét birtokunkba az ezer és ezer esztendőn keresztül fölhalmozott bölcsességet és még az is szükséges, hogy lássunk túl a „mai kocsmán”, írjuk felül a mentális határainkat.
„Szerencsés az, akinek a szülőföldje és hazája egy országhatáron belül található. Szerencsétlen az, akinek se szülőföldje, se hazája, csak országa van. Nekünk, elszakított nemzetrészeknek nehéz volt megértetni, hogy milyen volt szeretni azt a hazát, aminek nem vagy polgára, amely lemondott rólad – és milyen nehéz szülőföldet tartani olyan országban, ami nem a hazád. És hogy mennyire jó érzés most már, évtizedek nemzetpolitikai építkezésének köszönhetően, ha otthonról hazamész. De az igazi tét még mindig a táv. Hogy szívben és fejben mekkora távot tudsz otthonként befogni. Mekkora a szívköröd. Az enyém most már Kárpát-medencényi. Szívem csücske Székelyföld, de szeretni tudom Pozsonytól Szabadkáig, Beregszásztól Gyuláig, örökségünktől a rögvalóig a teljes magyar világot. Nem azért, mert az enyém, hanem azért, mert a miénk. Lényeges különbség” – tette hozzá.
A teljes jegyzet itt hallgatható meg.
A gyermekvédelmi törvény értelmében a Bibliát is be kellene fóliázni
Nagyon kedves voltál a számomra. Csodálatosabb volt a Te szerelmed, mint az asszonyok szerelme” (2 Sám 1,26). – siratja Dávid Jonatánt. Olvass bele!
Iskolapéldák – Végigkérdeztem mindenkit, mit fog változtatni a világon
Ha a célok nem kapcsolódnak össze valahogyan a szeretettel, akkor megette a fene a célokat. – Boldog Zoltán Iskolapéldák c. sorozata Olvass bele!
Elég erős vagy ahhoz, hogy érzékeny légy?
Justin Baldoni: Man Enough – undefining my masculinity című kötetéről
Justin Baldoni amerikai filmrendező, színész, a We are man enough (Mi eléggé férfiak vagyunk) című podcast megalapítója, első kötete 2021-ben jelent meg a Harper One kiadásában. Egyelőre angol nyelven olvasható, de előremutató lenne, ha egy magyar nyelvű fordítás is készülne belőle, ugyanis rendhagyó módon, meglepő őszinteséggel ír a férfi identitás témaköréről. Egy olyan belső utazásra hívja az olvasót, amely az elmétől indul és a szívig hatol.
A társadalomtudományos és művészettörténeti kutatások sokasága állapította már meg azt a tényt, hogy a fontos világirodalmi és tudományos művek férfiak tollából, férfi szemszögből (andocentrikusan) íródtak. Első ránézésre Justin Baldoni könyvét illetően is hasonlóan gondolkodhatnánk, mivel egy fehér, az amerikai középosztályból származó, heteroszexuális férfi a szerző, azonban szemszöge rendhagyó és progresszív.
Katie Melua szerint az élet csodálatos! Higgyünk neki?
A legendárium úgy tartja, hogy valahol fent északon, Angliában a 80-as évek közepén egy helyes és kedves fiatalember, bizonyos Colin Vearncombe fájó mélabúba esett. Családi drámák történtek körülötte, gyász, válás, csőd, szóval gondok gondok hátán, aztán egy nap, amikor már kenyeret és tejet is alig tudott venni a boltban, akkor a bánat legmélyebb pontján hazament, leült, és megírt egy olyan dalt, ami világhírű lett.
Mi más is lehetne a címe, ami hűen prezentálja nemcsak egy szomorú fiatalember lelki világát, de talán magát az angol humort is: Wonderful life. A csodálatos életről szóló dal, ami aztán világkörüli útra indult és meghódította a szíveket, a reménykedő szemeket, a jövő szépségébe vetett hitet. Slágerlisták élén csendült fel újra és újra Colin Vearncombe búgó mély hangján, és bár ironikusnak szánta az egészet, valahogy más lett a kicsengése.
A dalról a nagy humorista Sándor György fontos szava jutott eszembe: “mégis.” Azaz, keserű iróniának indult a wonderful life, a tömegek ennek ellenére MÉGIS a reményt érzik meg benne. Erre rezonál az emberek szíve. Rengeteg nehézség van körülöttünk, de MÉGIS szép az élet. Sőt, talán pont ezen nehézségek fényében bontakozik ki MÉGIS, és mutatja meg magát a csoda.
Hogyan láthatta Nostradamus a jövőt?
Hétköznapi relativitás és Nostradamus
Láthatta Nostradamus a jövőt? Próféciái misztikus képzelgések, vagy mégsem? Magyarázhatók látomásai a relativitás elméletével?
A hétköznapok
Eltűnt egy férfi a kórházban
Történt, hogy a 80 éves F. bácsi pokolian rosszul volt otthon, nem vette be az ételt a gyomra, a víz nem ment le, beszélni is alig tudott már, mikor a felesége úgy döntött, kihívja a mentőket.
A mentők meg is jöttek négy órával később, két marcona férfi fölkapta a kisöreget, egy szál pizsamában fölpattintották a hordágyra, és úgy eltűntek vele az ajtó mögött, mintha ott sem lettek volna.
Az asszony kicsit megnyugodott, hogy akkor ettől kezdve jó kezekben van, és úgy döntött, hogy másnap bemegy utána, megnézi, hová fektették, meg hátha azóta lett valami kívánsága, amit teljesíthet.
Peter Handke szorongató helyzetbe hozza magát a wurlitzerért
Peter Handke: Kísérlet a Wurlitzerről, Typotex Kiadó, 2022, 120 oldal, 2500 Ft helyett itt 1875 Ft, fordította: Csordás Gábor
Peter Handke különös vonzalmat mutat a wurlitzerek iránt. És ez a vonzalom egy író esetében, ha túlnő azon a bizonyos ingerküszöbön, átszakítva a megszólalás vágyát, akkor biztosra vehetjük, hogy írásmű születik belőle.
Azért lesz fontos számunkra, hogy egyes írástechnikai és ún. íráslélektani dolgokkal tisztában legyünk, mert Handke ebben a műben fontos részleteket mesél el írói létezéséről.
Mekkora az emberi lábnyomod, Gyula?
Böszörményi Gyula író 1964-2022 (Kucó, Gergő és az álomfogók, Elveszett történet, 9… 8… 7…, Rontásüzők, Lúzer Rádió, Ambrózy báró esetei stb.)
Mindannyian elmegyünk. Ki előbb, ki később. Nem ez a probléma. Az a probléma, hogy milyen nyomokat, milyen emberi lábnyomot hagyunk magunk után.
(A kifejezést az ökológiai lábnyom sugallja, amely „azt fejezi ki, hogy mennyire használjuk fel, illetve használjuk túl Földünk javait.”)
A titokzatos feketelista
A feketelista azoknak a személyeknek, cégeknek vagy más dolgoknak a felsorolását tartalmazó, általában titkos lista, akiket ellenséges magatartásuk vagy más ok miatt a lista készítője nem kívánatosnak, mellőzendőnek tart. (lexiq.hu)
Magyarországon nincs feketelista.
Pontosabban: nincs írott lista. (Talán.)
Az angyal is a részletekben rejlik
Örök a harc jó és rossz, angyal és ördög, szeretet és gyűlölet, humanizmus és zsarnokság, segítőkészség és közöny között. Aztán elsuhan a kocsik között egy madár.
Az előtte haladó autó csapta el az alacsonyan szálló varjút.
A madár élettelenül hevert a betonon az út közepén.
Jó estét, sötétségben tartott sokaság
Írnom kellett a Jó estét nyár, jó estét szerelemről. Most láttam a tévéfilmet, most olvastam a regényt. Egyszerre volt letaglózó és felemelő élmény mindkettő. Fájóan, sajgóan, egyúttal szépen, sőt „élvezetesen” (ahogy a nagy művek élvezetesek) reménytelen ez is, az is.
Ahhoz, hogy oly sok munkájában, ennyire hitelesen tudja ábrázolni a kisemberek, elesettek közegét (Rozsdatemető, 1962), bizonyára hozzájárult, hogy Fejes Endre 1955-ös írói pályakezdése előtt munkásként dolgozott, a lehető legnehezebb körülmények között élt itthon, Nyugat-Európában, majd ismét itthon (tiltott határátlépés kísérlete miatt internálták is). Volt hát szabóinas, katonaszökevény a II. világháborúban, utána bányász, esztergályos, internált. A Jó estét nyár, jó estét szerelem világában azonban mindenki elveszetten bolyong, nem csak a főhős lakatos fiatalember. Szép és kevésbé szép lányok, asszonyok, egész kispolgári családok, a maguk beteljesületlen álmaival, megnyomorított életükkel. Mind elveszettek. Gyilkos is, áldozat is. Innen a reménytelenség. A kádári konszolidáció „szűrt levegőjének” kárvallottjairól fest képet Fejes (a bűntény, ami megihlette az írót, 1962-ben történt, a regény 1969-ben jelent meg).
Az irodalmi alkotásból készült kétrészes tévéfilmet 1972-ben mutatták be, először a Magyar Televízióban, majd a mozikban is. Eddig aligha találkoztam filmadaptációval, mely ilyen mértékben hű maradt volna az alapműhöz, mégsem lett erőtlen, sem illusztratív, sem másolat, inkább az eredeti audiovizuális ikerdarabja. Igaz, már a regény is olyan, mintha forgatókönyv lenne (ráadásul a főcím szerint maga Fejes Endre írta a tévéváltozatot). Hiányoznak belőle az elmélkedések, hosszas szerzői kommentárok. Sok benne a dialógus – hétköznapi, pontos megszólalások, amelyeket rendre a Fejes-féle emelkedettség, költőiség színez –, a cselekvések, figurák, öltözékek, helyszínek leírása tárgyszerű, a mondatok javarészt rövidek, kopogósak. Szőnyi G. Sándor rendezőnek „könnyű” dolga volt: „csak” ki kellett választania minden szerepre a tökéletesen alkalmas színészt, gondosan vezetni őket, megtalálni a megfelelő helyszíneket, összeválogatni az igényes alkotótársakat. Kiválasztotta, gondosan vezette, megtalálta, összeválogatta. Így jött létre a magyar tévéfilmgyártás egyik csúcsteljesítménye. Bornyi Gyula borongós, jól keretezett képei gyakran mutatják közeliben az arcokat, melyeken dráma játszódik, megéltség tükröződik. Ránki András (Ránki György fia) kísérőzenéje könnyednek hat, de kellően baljóslatú.
Az öreg sváb, aki zsebből fizette a királyokat
Íróasztal, esti lámpafény, csönd, egy jó könyv, tűnődések és gondolatok. Egy német gazdasági újságíró, Güntner Ogger 1978-as könyvét tanulmányozom, aki ötszáz évvel repít vissza az időben, egy bizonyos augsburgi “arany írószobába”, ahonnan nemcsak hogy magánlevelekkel intézik Európa sorsát, de óriási összegek is megfontoltan cserélnek gazdát. A királyokat itt zsebből fizetik, a könyvelést precízen vezetik. Az öreg sváb kereskedő, Jakob Fugger birodalma ez, aminek titkaiba Güntner Ogger avatja be az érdeklődőt.
Vallás, hit, üzlet, politika, hatalom és befolyás, mindez esszenciálisan sűrítve az 1500-as években a Fuggerek kezében. Tökéletes elegye ez egy sikeres Netflix sorozatnak. De amíg nem készül el, addig marad Günter Ogger 1978-ban írt alapos munkája, amiben részletesen az olvasók elé tárja a korszak oligarcháinak, politikusainak, és véleményformálóinak együttműködését, harcait és vágyait. Egy soproni antikvárium poros polcának mélyéről került hozzám a könyv, és nem bántam meg, hogy megvettem. Vajon tanulságos lehet ez a több mint 500 éves történet a mában? Nagyon is!
A modern kor fejlett világának döntési folyamataiban már sokkal nagyobb teret kapnak a nemzetközi intézmények, a diplomáciai egyeztetések, és az események kulturált mederbe való terelése. Míg a fejlődő világban továbbra is a “zsebből-zsebbe” módszer, és a nagyhatalmú urak egyszemélyi parancsa dönt. Ha szűkebb világunkra, saját élményeinkre fókuszáljuk a témát, akkor felmerülhet a kérdés: vajon hol húzódik meg a fejlett és a fejlődő világa határa? Sopronnál vagy Záhonynál? Esetleg Kharkivnál?
Tessék félni a jövőtől!
Az elmúlt harminc évben egyetlen olyan számítógépes, szoftverekkel foglalkozó szakemberrel sem találkoztam, aki azonnal válaszolt a segítségkérő e-mailemre, és záros határidőn belül igyekezett megoldani az éppen adódó problémámat. Tucatnyi IT szakiból eggyel.
A magatartás okát magyarázhatjuk az általános erkölcsi romlással és hatalmi arroganciával is, hiszen egy miniszter vagy egy központi állami intézmény, illetve bank vagy biztosító PR csapata sem tartja lényegesnek, hogy reagáljon a levelemre. No és akkor ugyebár mit várjunk az alsóbb szintektől?
De az IT magatartás más. A fent emlegetett intézményeknek nem fizetek, sőt, talán éppen támogatásra számítok valamelyik balesetmegelőzési könyvem kiadásához. (Nem válaszolnak? Értem én? Mit érdekli őket, hogy eggyel több gyerek hal meg az utakon, ha a szerző nem kompatibilis a kormánnyal?)