A jeles évfordulóra a költő tíz versének megzenésítésével tisztelgett.
Mindig szerettem Petőfi verseit, és az évforduló jó alkalmat adott arra, hogy mélyebben beleássam magam a költészetébe. Egy díjátadóra pedig kifejezetten Petőfi-versek megzenésítésére kértek fel. Ez jó alapot adott egy egész lemez elkészítésére.
Kisiskolás korában hogyan hatottak önre Petőfi versei?
Immár húsz éve zajlik a Hangzó Helikon sorozat, amelynek alapkoncepciója a költészet ősi, orális gyökeréig nyúlik vissza, és ezt eleveníti fel. Nemcsak a helikoni múzsák és az antik költők, de még – egészen Balassi Bálintig – a középkori szerzők számára is szerves egységben forrt össze zene és vers. Habár a 21. századra elhalványult ez a kapcsolat, még mindig érezzük nyomát. A hagyományőrzés szemléletes példája a megzenésített versek áradata alkotói, valamint népszerűsége befogadói oldalról. A sorozat első, tradícióképző igénnyel megvalósuló fesztiválja igyekszik eredeti közegébe visszahelyezni a költészetet: a zene mellé.
A programsorozatot Bognár Szilvia és a hazai jazz, népzenei, valamint világzenei produkciók zenészeiből toborzott együttesének Titoktok című előadása nyitja meg. A 2006 óta működő formáció a közelmúltban elsősorban gyerekdalokat írt, ez a műsor is a legfiatalabb korosztályt célozza, ám a szülőknek szintén szórakozást és kikapcsolódást ígér. A játékos, interaktív összeállítás alapját a saját dalok mellett Weöres Sándor, Kányádi Sándor és Nemes Nagy Ágnes megzenésített versei képezik. De mi az a Titoktok? Egy varázslatos, mesebeli kendő, ami számtalan apró meglepetést rejt a hallgatóság számára.
Bognár Szilvia és együttese
A klarinét, a szaxofon és a furulyák mellett brácsatamburán is kimagaslóan játszik számos együttesben, amelyek közül leginkább az egyre népszerűbb Babcsán Projekt hordozza magában Bence saját alkotói elképzeléseit.
Mikor indítottad el a Babcsán Projekt nevű formációt?
Az ős-Babcsán Projekt már a gimnáziumi időkben is létezett. Akkor már klarinétoztam, az iskolában működő drámatagozat révén pedig a színházhoz is közel kerültem, emellett néptáncoltam is, így népzenét már akkor is hallgattam. Az akkori Babcsán Projektnek nevezhető formáció világa ezekből az élményekből tevődött össze. Aztán a Zeneakadémián folytattam a tanulmányaimat, ami alatt nem volt aktív ez az együttes. Csak az egyetem elvégzését követően szedtem össze a bátorságomat, hogy újra belevágjak.
Pátkai Rozina Minka-sorozata 2016-ban indult útjára: ebben verseket interpretál és formál át változó zenei nyelvekre. A név Czóbel Minkára utal, aki Adyt is megelőzvén a szimbolizmus jegyében költött, és Petőfi több versét is angolra fordította.
Pátkai Taladim (2018) című verses lemezén még kisebb szerepet kapott az elektronika. Az egyes hangszerek, így a cselló (Rohmann Ditta), az ütőhangszer (Dés András) vagy a szaxofon (Ávéd János), a válogatott zenészek hangsúlyos szerepet játszottak a különböző idegen nyelveken megszólaló versek „lefordításában” – és feloldották az idegenséget. A Tilos csillagon (2021) már az elektronika világában helyezte el Pilinszky János verseit. A torzított elektromos gitár, az ismételt zenei alapok, loopok felszámolják a versek megzenésítésének hagyományát.
Az úgynevezett „poetronica” trendje 2011-ben jelent meg. Ennek az a jellemzője, hogy a költők elektronikus zenei környezetben képzelik el verseiket. Pátkai feldolgozásai esetében nem két, különböző nyelven alkotó művész közös munkájáról van szó, hanem fordításról és újraértelmezésről, amely nehezebbé, de szabadabbá is teszi az alkotófolyamatot. „A Petőfi-dalok nagy része például elektromos gitárral készült” – nyilatkozta a zenész. „Főleg zajongani akartam a gitárral, mintsem igazán »gitározni« a hagyományos értelemben. […] felszabadít a torzított gitárok és a terek káosza.”
„Nehéz igazán elvonatkoztatni azoktól a Petőfi-sztereotípiáktól, melyek gyermekkorunkban rögzülnek – emlékszik vissza a versválasztásra Rozina. – Nem volt könnyű az összes előfeltevést és az általános iskolai március 15-i ünnepségek emlékeit félretéve csak a versekre figyelni. De csakis úgy van lehetőségünk meglátni ezt az elképesztő tág gondolati és érzelmi spektrumot, tele törékenységgel, meghittséggel, létértelmező gondolatisággal és modernséggel, ha mindent elfelejtünk, amit Petőfiről korábban gondoltunk.”
Dóczi Bence és Fenyvesi Márton hangképeiben a versek az elektronikus tánczene, a free jazz és a kortárs zene mezsgyéin kerülnek intenzív környezetbe. „Bence zajos mégis ritmikus, organikus zenei nyelve nagyon inspiráló – meséli Fenyvesi Márton a lemez utómunkáiról.– Az én legfontosabb szerepem keverésen túl az volt, hogy Rozi megzenésítéseit és Bence atmoszféráit, beatjeit egy folyamatosan változó, de mégis organikus, szövegközpontú szerkesztésben rendezzük el. Könnyű észrevétlenül beragadni loopokba vagy fluktuáló atmoszférákba, a kérdés egy producer számára mindig az, hogy hogyan tovább: a versek ebben is mindig vezetnek bennünket, hordozzák a saját dramaturgiával a zenei formák kezdeményeit is, csak észre kell venni őket és fenntartások nélkül menni velük.”
A korábbi kiadványokhoz hasonlóan Ávéd János szaxofonos, zeneszerző is komponált darabot a lemezre. „Mindig kórusművet kérek Janitól, az ő kiegyensúlyozott és szigorúan komponált zenei világa egy megfelelő pillanatban elhelyezve mindig megnyugtatja ezt a folyamatot, ahogy korábban a Pilinszky-lemezen is történt.”
Fiatalkorában iskoláról iskolára, városról városra vándorolt. Nehezen találta a helyét a világban? Mára meglelte?
Jaj, nem, nem volt emögött ilyen dolog,
inkább csak kíváncsi vagyok a világra. Most is az vagyok, legszívesebben most